Miközben a nemzetközi nyilvánosságban az izraeli kormányzat és a pro-izraeli médiahálózat folyamatosan az ország hivatalos narratíváját – a haszbara (állami kommunikációs és PR-hadviselés) üzeneteit – terjeszti, a háttérben zajló folyamatokról ritkán nyílik ilyen közvetlen betekintés. Az i24NEWS által nyilvánosságra hozott belső levelezések rávilágítanak: Benjamin Netanjahu miniszterelnök közvetlen környezete nem egyszerűen tájékoztatta a sajtót, hanem a tények eltorzításával, hamis hírek gyártásával és a média közvetlen kézi vezérlésével hozott létre egy mesterséges valóságot.
A feltárt üzenetek nemcsak belföldi hatalmi játszmákról tanúskodnak, hanem arról is, hogyan épül fel a stratégiai szintre emelt haszbara-taktika, amelynek elsődleges célja a politikai túlélés, a felelősség elhárítása és a nyilvánosság megtévesztése.
1. A tragédia mint PR-lehetőség: Megrendezett együttérzés
A kiszivárgott üzenetek tanúsága szerint a miniszterelnöki stáb tagjai – Jonatan Urich, Eli Feldstein és Topaz Luk – már a mészárlás napján, 2023. október 7-én délelőtt nem a mentési munkálatokkal vagy a válságkezeléssel, hanem Netanjahu vizuális imázsával voltak elfoglalva. Feldstein azt javasolta, hogy a miniszterelnök öltöny nélkül, „harci üzemmódban” lépjen a kamerák elé, a háttérben zajló manipulációs folyamatokat pedig egymás között nyíltan csak úgy nevezték: „valóságot teremtünk”.
A haszbara egyik legfontosabb pszichológiai eleme az emberi tényező és az érzelmi azonosulás felépítése. Amikor Netanjahu a túszok családjaival találkozott, a stáb előre összeállított bizalmas és személyes adatokat adott át neki az elhunytakról. A cél az volt, hogy a miniszterelnök úgy tehessen, mintha fejből ismerné az áldozatokat és személyesen törődne velük. Az őszinte részvét helyét így vette át a patkánymódszerrel kimért, előre megrendezett PR-akció.
2. Belső bomlasztás és hamis hírek: A „saját gyártású” narratívák
A haszbara nemcsak kifelé, hanem a belső intézményrendszer ellen is működik, ha a politikai vezetés érdeke úgy kívánja. A levelezésekből kiderült:
-
Ékverés a katonai vezetésbe: Feldstein tudatosan szivárogtatott ki hamis információkat a sajtónak arról, hogy Joav Galant védelmi miniszter már a vezérkari főnök, Herci Halevi utódját keresi. A cél Halevi elbizonytalanítása és lemondatásának előkészítése volt.
-
Kitalált politikai pletykák: Urich saját maga ismerte be a levelezésben, hogy ő maga talált ki egy hírt Naftali Bennett és Avigdor Liberman választási alkudozásairól („saját spin”), amit aztán tényként futtattak meg a médiában.
-
Támadás a védekezés helyett: Amikor a számvevőszék feltárta, hogy az állam 27 millió sékelt költött Netanjahu magáningatlanjaira, Urich nyíltan leírta a stratégiát: „Nem tudom megmagyarázni, ezért inkább támadok.” A felelősséget azonnal a politikai ellenfelekre hárították.
3. A független újságírás felszámolása: Diktálás adás közben
A feltárás egyik legsúlyosabb megállapítása a média közvetlen dróton rángatása. Jaakov Bardugo, a jobboldali 14-es csatorna kommentátora a levelezések szerint élő adás közben kapta az utasításokat és a kész mondatokat a miniszterelnök tanácsadóitól.
Ez a gyakorlat tökéletesen szemlélteti a haszbara működését a baráti médiában: a független elemzés látszatát keltő kommentátorok valójában a hatalom központi üzeneteit skandálják felolvasólapból, miközben az olvasók és nézők azt hiszik, tárgyilagos tájékoztatást kapnak.
Kész kommunikációs gépezet a válságkezelés helyett
A kiszivárgott dokumentumok egyértelművé teszik: Eli Feldstein nem egy perifériára szorult, alacsony beosztású munkatárs volt, hanem a központi propagandagépezet egyik kulcsfigurája. A feltárt ügyek megmutatják a határvonalat a legális politikai kommunikáció és a gátlástalan haszbara között: ahol a stratégia már nem a tények magyarázatára, hanem azok szisztematikus hamisítására, a társadalom félrevezetésére és a média közvetlen irányítására épül, ott megszűnik a demokratikus tájékoztatás.
