Utolsó frissítés: 2026.06.04. — Szerző: Antipropaganda Hírblog
Az izraeli állami számvevő új vezetőjének megválasztása – egy olyan tisztségé, amelynek az integritás védelme és a korrupció elleni fellépés lenne a feladata – minden volt, csak tiszta nem. Michael Rabello csatlakozott Benjamin Netanjahu kétes és súlyosan problémás kinevezéseinek hosszú sorához.
Yossi Verter
2026. június 4.
Ha az újonnan megválasztott állami számvevő, Michael Rabello ésszerű ember lenne, azonnal bejelentette volna, hogy nem fogadja el a megbízatást, miután látta, milyen fenyegetések és nyílt nyomásgyakorlás árnyékolta be a Kneszetben zajló szavazást.
Rabello azonban Benjamin Netanjahu régi bizalmasa, egyfajta consigliere-je, aki ismeri a miniszterelnök összes titkát és csontvázát a szekrényben. Éppoly korrupt és romlott, mint a megbízója.
Már az a tény is alkalmatlanná teszi a tisztségre, hogy egyáltalán hajlandó volt Netanjahu jelöltjeként indulni, nem beszélve arról, ahogyan megszerezte a pozíciót. Egy következő, más összetételű kormánynak – ha létrejön egyáltalán – addig kellene politikai és erkölcsi nyomást gyakorolnia rá, amíg önként le nem mond. Bűnben választották meg.
Rabello jelölése Netanjahu gátlástalan merészségének újabb bizonyítéka. A jelenlegi kormányban már nincsenek vörös vonalak, amelyeket ne lehetne átlépni; nincsenek normák, amelyeket ne lehetne megsérteni; nincsenek elvek, amelyeket ne lehetne félresöpörni.
Még Caligula császár, aki a legendák szerint a lovát, Incitatust nevezte ki szenátornak, is kétszer meggondolta volna, hogy ugyanazt az állatot tegye meg a birodalom ellenőrének. Netanjahu azonban ezt is megtette volna – legalábbis jelképesen.
Az elmúlt évben Netanjahu kétes és problematikus kinevezések egész orgiáját hajtotta végre: David Zini a Sin Bet élére, Roman Gofman a Moszad élére, Doron Cohen a közszolgálati biztos posztjára, Shmuel Ben-Ezra pedig nemzetbiztonsági tanácsadó lett.
Netanjahu már a következő választásra gondol. Ha veszít, olyan emberekkel veszi körül az új kormányt – köztük kulcsfontosságú ellenőrző szereplőkkel –, akik hatalmas hálával tartoznak neki, és akiket erre folyamatosan emlékeztetni tud majd.
A Kneszetben lezajlott szavazás korrupciója az égbe kiált. Ilyen botrány csak diktatúrákban történhet meg. Egy ilyen „ellenőrrel” talán jobb lenne magát az intézményt is megszüntetni.
A kinevezésből áradó bűz nem csupán abból fakad, hogy az új számvevő személyes kapcsolatban áll azzal az emberrel, akit ellenőriznie kellene.
Rabello 58 éves, egész pályafutását magánügyvédként töltötte, és jelentős sikereket ért el az állami intézményekkel kialakított kapcsolatai révén. 65 éves koráig tölti majd be a számvevői tisztséget, utána visszatér a magánszektorba. Miért is akarna konfliktusba kerülni azokkal a minisztériumokkal, amelyekkel később ismét üzleti kapcsolatban lehet?
Ellenfele a posztért Józef Elron, a Legfelsőbb Bíróság egykori bírája volt, aki tavalyi nyugdíjba vonulása óta tudatosan távol tartotta magát minden pénzkereseti lehetőségtől.
Nincsenek üzleti érdekei, csak a hírneve. Éppen ezért ő az a fajta ember, akit Netanjahu és hozzá hasonlók a legjobban félnek.
A miniszterelnököt gyakran hasonlították már „egy bűnszervezet vezetőjéhez”. A hasonlóságok számosak. Ami azonban szerdán a Kneszetben történt, nyilvánosan is alátámasztotta ezt az értelmezést.
A „szervezet” felépítése a klasszikus maffiamodellt idézi: felül a Don, alatta az Underboss, majd a Consigliere, végül a közkatonák.
Szerdán a Don és az Underboss – vagyis Netanjahu és a Kneszet elnöke, Amir Ohana – működését láthattuk.
Ohana figyelmen kívül hagyta a parlament jogi tanácsadójának ajánlását, hogy a szavazófülkékben tiltsák be a mobiltelefonok használatát. Erre azért lett volna szükség, mert Likud-képviselőknek nyíltan utasításba adták, hogy videózzák le saját szavazatukat.
A Consigliere szerepéről már volt szó. Az Underboss feladatát a koalíciós elnök, Ofir Katz látta el, aki ellenőrizte a videófelvételeket, amelyeket az engedelmes képviselők készítettek.
A Likud képviselői közül többen nyilvánosan panaszkodtak arra, hogy Netanjahu kiszorítaná a mizrahi politikusokat a párt következő választási listájáról.
Ennek ellenére ugyanazok az emberek a mizrahi jelölt helyett az askenázi Rabellóra szavaztak.
David Amsalem például néhány perccel azután, hogy kijelentette:
„Nem minden askenázi rasszista, de minden rasszista askenázi.”
– az askenázi Netanjahu utasítására az askenázi Rabellóra szavazott.
Ilyenek a választott képviselőink.
Némelyikük annyira igyekezett bizonyítani hűségét, hogy még a szavazófülkében sem kapcsolta ki a telefonját. Volt, aki a szavazólapot és a telefont egyszerre próbálta kezelni, mások azonnal rohantak jelenteni Katznak.
Keti Shitrit például a szavazólapot szorongatta, a telefonját a fogai között tartotta, miközben a szemüvegét a földre ejtette. Mindez nem zavarta meg jókedvét: tökéletes engedelmességet mutatott.
Régen Netanjahu még igyekezett eltitkolni a visszaéléseit – így születtek azok az ügyek, amelyek ma korrupciós perének alapját képezik.
Ma már minden nyíltan zajlik.
Aki a Kneszetben történteket a közelgő választási kampány előjelének tekinti, nem téved. Maga az eljárás természetesen más lesz, de ugyanaz a gátlástalanság, ragadozó hatalomgyakorlás, korrupció és normák iránti megvetés veszélyeztetheti a választások tisztaságát.
Jair Lapid pártja, a Jes Atid bejelentette, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, mert álláspontjuk szerint a szavazás törvénytelen volt.
Ez újabb időzített bomba a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Jichák Amit ajtajánál.
Amikor kitűzik a tárgyalást, várhatóan ismét megszólal majd Jariv Levin igazságügyi miniszter, Slomo Karhi kommunikációs miniszter és a többiek, azt állítva, hogy nem fogják tiszteletben tartani a bíróság döntését, bármi legyen is az, mert szerintük a végső szó a Kneszeté.
Egy másik, bár nem teljesen különálló ügyben:
Donald Trump amerikai elnök szerdán megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint Netanjahut „őrült rohadéknak” nevezte, kijelentette, hogy „már börtönben lenne, ha nem én lennék”, és azt is mondta, hogy „most már mindenki gyűlöli Izraelt”.
Ez szó szerint megegyezett azzal, amit Barak Ravid hétfőn közölt az Axiosban – és amit Netanjahu hivatala azonnal cáfolt.
A cáfolat önmagában nem szokatlan. Az azonban figyelemre méltó, hogy Netanjahuhoz közel álló kommentátorok, például Jakov Bardugo és Jinon Magal is esküdöztek, hogy ilyen beszélgetés soha nem történt meg, Trump nem káromkodott, és Ravid hazudik.
Aztán megszólalt maga Trump.
Talán ő is hazudik?
Csakhogy később Netanjahu egy amerikai televíziós interjúban sem cáfolta a történetet.
Vagyis saját szócsöveinek hazudott, akik aztán az ő kedvéért továbbadták a valótlanságot, és ezzel saját magukat tették nevetségessé.
Legalább megtanulták a leckét.
Forrás: Haaretz
