Netanjahu „megállíthatatlan” háborúja a Hezbollah ellen egyre inkább az izraeli hadsereg belső válságába torkollik. Egy frontszolgálatot teljesítő tiszt üzenete, amelyben arról számol be, hogy katonáit a Hezbollah „könnyű célpontként vadássza le”, futótűzként terjed, és közvetlenül kérdőjelezi meg a miniszterelnök háborús narratíváját.
A valóság, amit az „Arrow of Fire” elhallgat
A „sitting ducks” – azaz a támadásra védtelen, mozdulatlan vadkacsa – kifejezés nem csupán egy katonai zsargon. Egy olyan katona kétségbeesett segélykiáltása, aki a saját szemével látja a valóságot a fronton, szemben a Tel-Avivból érkező, sikerekről szóló politikai szólamokkal.
A számok magukért beszélnek: márciustól számítva 27 halott és több mint 1200 sebesült a libanoni fronton. A Hezbollah gerilla-hadviselése – a precízen kivitelezett rajtaütések és a drónok elől menekülő katonák látványa – olyan sebeket ejt az IDF (izraeli haderő) presztízsén, amelyeket a cenzúra sem tud elrejteni. Amikor a saját csapatok pánikban civil repülőgépekre nyitnak tüzet, vagy a parancsnokok az otthoni lakosságot készítik fel a „következőkre”, világossá válik: az izraeli hadigépzet az összeomlás szélén táncol.
Netanjahu elszigetelődése
Benjamin Netanjahu politikai mozgástere drasztikusan szűkül. Miközben a miniszterelnök folyamatosan a „totális győzelmet” ígéri, megszegve a saját maga által vállalt 45 napos tűzszünetet is, a nemzetközi térben egyre magányosabbá válik. Még a korábbi szövetségesek is – mint például Donald Trump – „őrültnek” titulálták a kabinet háborús politikáját, az Iránnal kapcsolatos megállapodásokból való kihagyás pedig végleg jelezte: Izrael elvesztette stratégiai iránytűjét.
„Bibi elhagyott minket”
Az északi front tisztjeinek üzenete visszhangzik az izraeli utcák dühével. „Bibi elhagyott minket” – skandálják a tüntetők, miközben a hivatalos veszteséglisták – amelyekről sokan tudják, hogy csupán a minimumot tükrözik – egyre hosszabbak.
A tiszt üzenete Netanjahu számára nem csupán egy katonai jelentés, hanem egy politikai vádirat. Azt üzeni a hadikabinetnek, hogy az a katona, akit ők a „biztonság” nevében a frontra küldtek, mostanra saját vezetése áldozatának érzi magát. Amikor a fronton harcolók már nem bíznak a parancsnoki láncban, a stratégiai célok értelmüket vesztik.
A mostani, rendkívül törékenynek ígért tűzszünet nemcsak katonai szükségszerűség, hanem a túlélés záloga is lehet – már ha a Netanjahu-kormány még képes egyáltalán kontrollálni a saját által kirobbantott káoszt.
