Ariel Kellner izraeli törvényhozó – a miniszterelnök, Benjámin Netanjahu Likud pártjának tagja – kijelentette, hogy Törökország „ellenséges állam”. A Galei Israel rádiónak adott interjújában Kellner úgy fogalmazott: Törökország „minden szempontból ellenséges állam”, Recep Tayyip Erdoğan elnök pedig „egy diktátor, aki az iszlám kalifátus visszaállítására törekszik”.
„Ő egy nagyon veszélyes ember, aki zsigerből gyűlöli Izraelt” – mondta Kellner, hozzátéve, hogy Izraelnek és a nyugati államoknak „fenyegetésként kell tekinteniük rá”.
Kellner megjegyzései azután születtek, hogy Erdoğan kedden azt mondta: Izrael Szíria és Libanon elleni támadásai elérték azt a pontot, ahol már Törökországot is fenyegetik, és az izraeli „agresszió” az egész világ biztonságát veszélyezteti. „Izraelt meg kell állítani, ez az emberiség kötelessége” – jelentette ki a török elnök.
Netanjahu azzal válaszolt, hogy „antiszemita diktátornak” nevezte Erdoğant.
Amikor az amerikai elnököt, Donald Trumpot kérdezték Erdoğan megjegyzéseiről, azt mondta: „Nagyon jó barátom, és nagyon jól együttműködtünk. Nagyon kedvelem őt.”
Törökország Izrael Irán, Gáza és Libanon elleni támadásainak egyik leghangosabb kritikusává vált. A két ország közötti kapcsolatok 2024 májusában romlottak meg élesen, amikor Ankara megszakította a kereskedelmi kapcsolatokat Izraellel, és csatlakozott Dél-Afrika népirtási peréhez a Nemzetközi Bíróságon.
Bár a Törökországból Izraelbe irányuló közvetlen export az embargót követően visszaesett, a szállítmányok harmadik országokon keresztül továbbra is érkeznek, 2025-ben összesen 924 millió dollár értékben. Eközben az azerbajdzsáni kőolaj a Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) vezetéken keresztül továbbra is áramlik Izraelbe török kikötőkön keresztül.
Az Izrael és Törökország közötti feszültség az elmúlt hetekben tovább eszkalálódott, ahogy a vezetők éles vádakat váltottak egymással a gázai háború és a Szíriában zajló befolyási harcok közepette. Május végén Miki Zohar izraeli kulturális és sportminiszter szintén sürgette, hogy Törökországot kezeljék „ellenséges államként”, figyelmeztetve, hogy Izrael következő nagy ellenfelévé válhat.
Elemzés
Az izraeli-török viszony jelenlegi állapota a nyílt geopolitikai konfliktus küszöbén áll. Az elemzés három fő pillérre épül:
1. Retorikai eszkaláció: A „stratégiai ellenség” narratíva
Az, hogy egy kormánypárti képviselő (Kellner) és egy miniszter (Zohar) is „ellenséges államnak” nyilvánítja Törökországot, már nem csupán politikai szócsata. Ez egy tudatos narratív építés, amelynek célja, hogy Izrael társadalma és nemzetközi szövetségesei felkészüljenek egy esetleges török-izraeli konfrontációra. A „kalifátus visszaállítása” és az „antiszemita diktátor” kifejezések a múltbeli történelmi sérelmeket és a vallási ellentéteket aktiválják, ami megnehezíti a későbbi diplomáciai enyhülést.
2. Gazdasági ellentmondások: Szavak vs. számok
A cikk rámutat a legfontosabb képmutatásra: a politikai retorika és a gazdasági valóság közötti szakadékra. Bár Törökország politikai szinten élesen bírálja Izraelt, a kereskedelem harmadik országokon keresztül folytatódik, és azerbajdzsáni olaj továbbra is török kikötőkön keresztül jut el Izraelbe. Ez azt mutatja, hogy Ankara és Tel-Aviv számára is gazdaságilag túl fájdalmas lenne a teljes szakítás, még akkor is, ha diplomáciailag ezt kommunikálják.
3. Geopolitikai sakkjátszma: Szíria és Libanon
A feszültség fő forrása nemcsak Gáza, hanem a Szíriában zajló hatalmi verseny. Törökország számára Szíria és Libanon stabilitása nemzetbiztonsági kérdés (a menekültáradat és a kurd területek miatt), míg Izrael a „fokozott fenyegetettség” ürügyén hajt végre csapásokat. Amikor Erdoğan azt mondja, hogy Izrael agressziója „Törökországot is fenyegeti”, azt jelzi, hogy Ankara regionális vezetőhatalmi ambícióit érvényesítené Izraellel szemben.
Összegzés: Izrael és Törökország kapcsolata a „hidegháborús” szakaszba lépett. Míg a közvetlen katonai összeütközés továbbra is valószínűtlen, a két ország közötti proxy-konfliktus (Szíriában és Libanonban) egyre veszélyesebb. Kellner és Zohar kijelentései arra utalnak, hogy az izraeli vezetés már nem bízik a törökökkel való közép- vagy hosszú távú megbékélésben.
