Az ítélet az első alkalom az Egyesült Királyság jogtörténetében, hogy az elítélt rongálásért felelősségre vont tüntetők büntetése „terrorista kapcsolattal” egészült ki.
Egy brit bíró terroristaként ítélt el négy Palestine Action tüntetőt, négytől nyolc évig terjedő letöltendő börtönbüntetést szabva ki rájuk.
A példa nélküli ítélet annak ellenére született, hogy az esküdtek a vádemelés során terrorizmussal nem összefüggő bűncselekményekben találták őket bűnösnek.
A múlt hónapban az esküdtek Leona Kamiót, Samuel Cornert, Fatema Rajwanit és Charlotte Headet bűnösnek találták rongálásban, amely az Elbit Systems UK Bristol melletti üzemében 2024. augusztus 6-án végrehajtott rajtaütéssel volt összefüggésben. Két másik aktivistát, Jordan Devlint és Zoe Rogerst felmentették a vádak alól.
Az Elbit Systems egy izraeli fegyvergyártó, amelynek egyesült királyságbeli központja Bristolban található.
Pénteken az eljáró bíró, Jeremy Johnson igazságügyi miniszter [bíró] „terrorista kapcsolattal” egészítette ki bűncselekményeiket.
Egy 2025 márciusában hozott előzetes ítéletben Johnson úgy találta, hogy az ügyben fennáll a terrorista kapcsolat „látszata”, mivel – mint mondta – az aktivisták a fegyverekhez való hozzáférésük korlátozásával az izraeli kormány befolyásolására törekedtek. Ezt az információt eltitkolták az esküdtek elől, akik az ítéletet hozták.
Ez az első eset a brit jogtörténetben, hogy ezt a megnevezést olyan közvetlen akciót folytató tüntetőkre alkalmazzák, akiket nem ítéltek el terrorista bűncselekményekért vagy szándékos erőszak okozásáért.
Johnson az ítéletében kimondta: a döntést arra alapozta, hogy a vádlottak „súlyos anyagi kárt” okoztak azzal a szándékkal, hogy befolyásolják az Egyesült Királyság kormányát és „megfélemlítsenek egy társadalmi csoportot”. Hozzátette, hogy az elítéltek „politikai és/vagy ideológiai célok előmozdítása érdekében” cselekedtek.
Johnson a Büntetés-végrehajtási törvény 69. szakasza szerinti terrorista kapcsolat megállapításáról azt mondta: „biztos vagyok benne, hogy minden vádlott rongálási bűncselekménye súlyos anyagi kárt okozott, célja az Egyesült Királyság kormányának és egy társadalmi csoportnak [az Elbit alkalmazottainak és az Elbittel kapcsolatban álló más vállalkozások munkavállalóinak] a megfélemlítése volt, és politikai vagy ideológiai célok előmozdítását szolgálta”.
Az ítéletek
Head és Kamio hat év letöltendő börtönbüntetést kapott, Rajwani öt év és nyolc hónapot, Corner pedig összesen nyolc év és nyolc hónapos büntetést.
A vádlottak családtagjai és támogatói könnyes szemmel nézték az eseményeket a karzatról, éljenzéssel és az üvegfal ütlegelésével reagáltak, amikor a vádlottak elhagyták a vádlottak padját. Miközben kivezették, Kamio Marwan Makhoul palesztin költő egy sorát idézte: „Ahhoz, hogy halljuk a madarakat, a drónoknak el kell hallgatniuk.”
A bíróság meghallgatta, hogy a tárgyalást megelőző napokban az ügyészség olyan bizonyítékokat nyújtott be, amelyek befolyásolták a bíró értékelését az okozott kár mértékéről. Ez a bizonyíték egy független igazságügyi szakértői jelentés volt, amely az okozott kár értékét valamivel több mint 1,2 millió fontra tette. A jelentés részletezte az „épület infrastruktúrájában, informatikai rendszereiben, operatív berendezéseiben és járulékos eszközeiben” keletkezett károkat. Ez mintegy 40 „jelentős katonai eszközt” tartalmazott.
A védőügyvédek megkérdőjelezték a jelentés benyújtásának időzítését, mondván, hogy az „az utolsó pillanatban” érkezett, és megjegyezték, hogy az a márciusban véglegesített biztosítási kárigényt követően keletkezett.
Rajiv Menon vezető védőügyvéd kérdőre vonta, miért „nem kapott a bíróság semmilyen magyarázatot arra, miért volt ekkora késedelem”. „Miért nyújtotta be az ügyészség az akció után 20 hónappal?” – tette fel a kérdést. Megjegyezte, hogy az időzítés miatt a védelemnek „nem volt ideje átgondolni a nyilatkozatot és reagálni rá”.
Menon elutasította a jelentést, mint ami „pletykákkal és véleményekkel teli”, megjegyezve, hogy az abban részletezett költségek némelyike olyan gyárrészekben keletkezett károkra vonatkozott, ahová a vádlottak be sem léptek.
Menon szerint „teljesen helytelen és tisztességtelen” lenne a bíró részéről erre a „nagyon vitatott bizonyítékra” támaszkodni az okozott kár értékének meghatározásakor. Hozzátette, hogy „teljesen tisztességtelen” lenne, ha a bíróság a vádlottak motivációira alapozva vonna le következtetéseket, tekintve, hogy a tárgyalás során nem engedélyezték, hogy a vádlottak erre bizonyítékként hivatkozzanak.
„A vádhatóság nem akarhatja megkapni a kecskét és a káposztát is” – mondta Menon. „Nem zárhatják ki a bizonyítékokat az egyik oldalon, majd valahogy mégis becsempészik azokat a hátsó ajtón az ítélethozatalhoz” – tette hozzá, megjegyezve, hogy a lépés a tisztességes eljáráshoz való joguk „súlyos megsértését” jelenti.
Eközben több száz tüntető gyűlt össze a bíróság előtt; a rendőrség jelentése szerint több mint 100 embert tartóztattak le, amiért a betiltott csoport, a Palestine Action támogatására szolgáló transzparenseket mutattak fel.
Antipropaganda elemzése:
Ez az ítélet mérföldkő az Egyesült Királyság jogtörténetében, és drasztikus eszkalációt jelent az aktivizmus és az államhatalom viszonyában. Az elemzés három fő szempontra bontható:
1. A jogi precedens: A „terrorista kapcsolat” mint büntetési eszköz
A legvitatottabb elem, hogy a bíró olyan vádlottakra alkalmazta a „terrorista kapcsolatot”, akiket az esküdtszék nem terrorizmussal, hanem csak rongálással vádolt és ítélt el.
Kettős mérce: A jogállami keretek között az esküdtszék feladata a bűnösség megállapítása. Itt azonban a bíró (Jeremy Johnson) egyfajta „utólagos minősítést” hajtott végre. Azzal, hogy az „ideológiai motivációt” és a „kormány befolyásolását” terrorizmusként definiálta, a polgári engedetlenséget a terrorizmus határáig tolta el.
A „kecske és a káposzta” dilemmája: A védelem érvelése („The Crown cannot have their cake and eat it”) találó: a vádat egyrészt megfosztották a terrorizmus vádjától (hogy könnyebben ítéljék el őket rongálásért), másrészt az ítélet kiszabásakor mégis terrorizmusként értékelték a cselekményüket. Ez súlyos aggályokat vet fel a tisztességes eljárással kapcsolatban.
2. Politikai háttér: Aktivizmus vs. Nemzetbiztonság
A Palestine Action közvetlen akciói (gyárak megbénítása, felszerelés tönkretétele) tudatosan provokatívak. Az állam válasza azonban jelzi, hogy a brit kormányzat (és az igazságszolgáltatás) az ilyen típusú tiltakozást már nem pusztán közrend elleni kihágásként, hanem az állami működést fenyegető tényezőként kezeli.
Intimidáció: A bíró érvelése, miszerint a tüntetők célja a „közvélemény egy részének (az alkalmazottaknak) való megfélemlítése” volt, nagyon tág értelmezést ad a terrorizmus fogalmának. Ezzel a logikával szinte bármelyik radikális környezetvédelmi vagy politikai tüntetés (amely célba vesz egy vállalatot) terrorizmusnak minősíthető.
A hadiipar védelme: Az ítélet egyértelmű üzenetet küld: az Elbit Systemshez hasonló védelmi vállalatok működésének fizikai akadályozása a nemzetbiztonság és a gazdasági érdekek szempontjából már „vörös vonalnak” számít.
3. Társadalmi hatás: A polarizáció mélyülése
Az ítélet valószínűleg nem elrettentő, hanem radikalizáló hatású lesz.
Mártírszerep: A nyolc évnél hosszabb börtönbüntetések (ami egy rongálásért példátlanul súlyos) mártírokat csinálnak az aktivistákból. A bíróság előtti tüntetések és a letartóatások azt mutatják, hogy a mozgalom nem hátrál meg.
Civil jogok csorbulása: Ha a bíróságok engedélyezik, hogy az ügyészség 20 hónapos késéssel, az utolsó pillanatban nyújtson be „szakértői jelentéseket” (amelyek a kár értékét 1,2 millió fontra tornázzák fel), az a védekezés lehetőségét teszi minimálissá. Ez a brit jogrendszer „szigorodását” jelzi, ami aggasztja a civil jogvédő szervezeteket.
Összegzés
Az ítélet politikai deklaráció a jog köntösében. A brit bíróság ezzel a döntéssel átlépte a határt az egyszerű bűncselekmények büntetése és az ideológiai indíttatású cselekedetek megtorlása között. A „terrorista kapcsolat” címke alkalmazása olyan precedenst teremt, amely veszélyezteti a jövőbeni tüntetők jogait: mától bárki, aki súlyosabb anyagi kárt okoz egy politikai cél érdekében, a „terrorista” jelző kockázatával néz szembe.
