A közösségi médiát és a hazai nyilvánosságot rendszeresen átjárják a Közel-Keleten zajló háborúval kapcsolatos éles, gyakran leegyszerűsítő megszólalások. A közelmúltban a Herzl Tivadar téren tartott szimpátiatüntetésen elhangzott beszéd – amelyet Kulifai Máté, a Hetek főszerkesztő-helyettese tartott – a felkavaró retorikai elemek mellett olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek a nemzetközi jog, a dokumentált adatok és a történettudomány tükrében komoly faktuális és logikai cáfolatra szorulnak.
Az alábbiakban a beszéd legfőbb állításait vizsgáljuk meg a tények alapján.
1. A „Hamász-ezredes” vádja a bírósági valóság tükrében
A beszéd központi tétele szerint a szomszédos utcákban tüntetők egy „Hamász-ezredes” kiszabadításáért demonstráltak. Ez az állítás a hivatalos izraeli diplomáciai sajtóközlemények szóhasználatát veszi át, ám a jogi valóságtól messze áll.
-
A tények: A hivatkozott személy Dr. Hussam Abu Safiya, a gázai Kamal Adwan Kórház gyermekgyógyász igazgatója. Izrael Állam sem nyilvános rendes bíróság, sem katonai bíróság előtt nem mutatott be bizonyítékokat arra vonatkozóan,hogy az orvos katonai ranggal vagy operatív feladattal rendelkezne a fegyveres szervezetben.
-
A jogi status quo: Az orvost a palesztinokra alkalmazott Unlawful Combatants Law (Jogellenes harcosokról szóló törvény) alapján tartják fogva. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Munkacsoportja (WGAD) hivatalos határozatában kimondta, hogy a fogva tartás önkényes, mivel az vádemelés, nyilvános tárgyalás és a védőügyvédek számára hozzáférhető bizonyítékok nélkül történik.
2. A gyülekezési jog és a „zéró tolerancia” félreértelmezése
A szónoklat élesen bírálta a hatóságokat, amiért engedélyezték a párhuzamosan zajló palesztinpárti megmozdulást, kijelentve, hogy „a zéró tolerancia elméletben is megszűnt”.
Magyarországon a gyülekezési jogot a 2018. évi LVI. törvény szabályozza, amely alapján a rendőrség nem „engedélyezi”, hanem tudomásul veszi a bejelentett rendezvényeket. Egy békés demonstráció, amely a gázai civil áldozatokért vagy egy vádemelés nélkül fogva tartott orvos jogaiért áll ki, a jogállami keretek között védelmet élvez. Egy bírói ítélet nélkül elítélt személy védelmében szervezett tiltakozás automatikus betiltásának követelése szembemegy az ártatlanság vélelmével és a gyülekezési szabadság alapelveivel.
3. Történelmi anakronizmus: Az Oszmán Birodalom és a modern dzsihadizmus
A beszéd a magyar történelem nagy csatáira hivatkozva vont párhuzamot a kora újkori oszmán hódítás és a jelenkori fundamentalizmus közé: „Tudták ezt a Mohácsnál harcoló magyar vitézek, Nándorfehérvár katonái…”
Ez a megközelítés szakmailag téves történelmi anakronizmus. A 16. századi Oszmán Birodalom terjeszkedése egy kora újkori területszerző nagyhatalmi politika volt, amelyet nem lehet egy lapon említeni a 20. század második felében született, modern nemzetközi dzsihadista ideológiákkal. A Mohácsnál harcoló oszmán hadsereg és a 20. század végén alapított Hamász közé egyenlőségjelet tenni a történelmi tények szándékos eltorzítása a jelenkori politikai narratíva kedvéért.
4. A Holokauszt-párhuzam és a kritika elutasítása
A felszólalás az antiszemitizmus és a Holokauszt gyökereihez hasonlította azokat a hangokat, amelyek „népirtásnak nevezik az önvédelmet, gyerekgyilkosoknak a katonákat”.
A Holokauztot előkészítő antiszemitizmus faji alapú, szisztematikus jogfosztás volt egy teljesen védtelen kisebbséggel szemben. Ezzel szemben a nemzetközi jogi felvetések – köztük a Nemzetközi Bíróság (ICJ) és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) vizsgálatai – a harcviselés szabályainak (jus in bello) betartását kérik számon egy állam katonai akcióin. Egy állam hadviselésének kritizálása a nemzetközi humanitárius jog alapján nem azonos a faji alapú antiszemitizmussal — ezt az Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) hivatalos antiszemitizmus-definíciója is külön rögzíti.
5. Logikai ellentmondás a bibliai példázat használatában
A beszéd az Irgalmas Szamaritánus példázatára (Lukács 10,25–37) hivatkozva szólított fel a közöny elleni küzdelemre.
A bibliai történetben a szamaritánus egy kiszolgáltatott, kifosztott, sérült egyénnek segít az út szélén – nemzetiségre és státuszra való tekintet nélkül. A példázat univerzális humanitárius üzenetét egy modern, atomhatalommal és a térség legfejlettebb hadseregével rendelkező állam katonai lépéseinek feltétlen támogatására alkalmazni teológiai és logikai szereptévesztés. Ugyanez az irgalmasság a Biblia szellemében a háborúban ellátatlanul maradt civil áldozatokra, nőkre és gyermekekre is kötelező érvényű.
Összegzés
A Herzl Tivadar téren elhangzott beszéd hatásos retorikai eszközökkel próbálta mozgósítani a hallgatóságot, azonban állításai több ponton sebezhetők: egy vádemelés nélkül fogva tartott orvost igazolatlanul katonai ezredesnek bélyegez, a török hódoltságot összemossa a modern terrorizmussal, a nemzetközi bíróságok jogállami vizsgálatait pedig a Holokausztot előkészítő antiszemitizmussal társítja.
A valódi békéhez és a tisztánlátáshoz a félelemkeltés helyett a tényeken, a történeti hűségen és a nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapuló párbeszédre van szükség.
