Utolsó frissítés: 2026.06.05. — Szerző: Antipropaganda Hírblog
Amikor az 1967-es hatnapos háborúról esik szó, a fősodorbeli történetírás és a köztudat leginkább a villámgyors izraeli katonai győzelmet, a jeruzsálemi Siratófal elérését és a Közel-Kelet geopolitikai térképének átrajzolását említi. Van azonban a háborúnak egy olyan sötét, újonnan feltárt fejezete, amely Ciszjordánia és a Golán-fennsík palesztin falvainak szisztematikus megsemmisítéséről szól. Az izraeli levéltárak mélyéről és a veteránok vallomásaiból előkerülő bizonyítékok egy olyan „második Nakbát” rajzolnak fel, amelyet a hivatalos emlékezetpolitika évtizedek óta próbál zárójelbe tenni.
Míg az 1948-as alapítási háborút kísérő palesztin exodus (a Nakba, azaz a Katasztrófa) ma már – ha heves viták tüzében is, de – része az izraeli tudományos és közéleti diskurzusnak, az 1967 júniusában történt chassziai és latruni eseményekről a mai napig mély hallgatás honol a tankönyvekben. Adam Raz izraeli történész legújabb kutatásai és a frontvonalat megjárt katonák tanúvallomásai most megtörik ezt a csendet.
A Latrun-völgy felszámolása: Tízezer ember otthona vált köddé
A háború közvetlen utóhatásaként az Izraeli Védelmi Erők (IDF) parancsnoksága úgy döntött, hogy stratégiai és demográfiai okokból véglegesen átrendezi a Jeruzsálem és Tel-Aviv közötti kulcsfontosságú folyosót, a Latrun-völgyet. Három virágzó palesztin falut – Imwast, Yalót és Beit Nubát – jelöltek ki a teljes felszámolásra.
A hadművelet nem elszigetelt túlkapás, hanem szervezett chroot-logika szerint végrehajtott akció volt:
-
A lakosságot fegyveres erővel kényszerítették otthonaik elhagyására, megtagadva tőlük a személyes ingóságaik összegyűjtését is.
-
Az üresen maradt házakat bulldózerekkel és robbantásokkal tették egyenlővé a földdel.
-
Nagyjából 10 000 palesztin vált földönfutóvá órák alatt egy olyan területen, amelyet később „Ayalon Park” néven zöldövezeti kirándulóhellyé nyilvánítottak, elfedve a romokat a gyanútlan látogatók elől.
[1967 Június] ──> [Parancs: Falvak kiürítése] ──> [Bulldózerek és rombolás] ──> [Ayalon Nemzeti Park (A múlt lefedése)]
„Azt mondták, ne ejtsünk foglyokat” – Sokkoló veteránvallomások
A most nyilvánosságra került dokumentumok legmegrázóbb elemei azok a közvetlen idézetek, amelyek az egykori izraeli sorkatonák és tisztek utólagos beszámolóiból származnak. A „Parancsot kaptunk a gyilkolásra” és a „Ne ejtsetek foglyokat” típusú utasítások olyan harctéri morált és felsőbb parancsnoki attitűdöt tükröznek, amely élesen szembemegy a „legmorálisabb hadsereg” hivatalos mítoszával.
A katonák visszaemlékezései szerint a cél nem csupán a jordániai hadsereg visszaszorítása volt, hanem a terület jövőbeli annektálásának előkészítése a helyi arab lakosság megfélemlítése és elűzése által. A chassziai mészárlások és a Golán-fennsíkon végrehajtott falurombolások során közel 300 000 palesztin és szíriai kényszerült menekülésre Ciszjordánia belsőbb területei vagy Jordánia felé.
Az emlékezet cenzúrája és a kollektív amnézia
A cikk rávilágít arra a strukturális mechanizmusra, amellyel az izraeli államapparátus sikeresen tartotta távol ezeket a tényeket a saját társadalmától. Az 1967-es események katonai aktáit évtizedekre titkosították, a kritikus hangokat marginalizálták, a fizikai romokat pedig fásítással és parkosítással tüntették el a tájból.
Ennek eredményeként az átlagos izraeli állampolgár számára 1967 a túlélés és a jogos védelmi háború tiszta szimbóluma, miközben a palesztin kollektív emlékezetben ez a dátum a megszállás intézményesülésének, a jogfosztottságnak és az otthonok végleges elvesztésének a kezdete.
Következtetés: A múlt árnyékai a jelenben
Az 1967-es „elfeledett Nakba” feltárása nem csupán történeti öncél. Segít megérteni a jelenlegi ciszjordániai telepes-politikát, a földkisajátítások jogi és katonai mintázatait, és rávilágít arra, hogy a közel-keleti konfliktusban a narratívák háborúja legalább olyan hevesen zajlik az archívumokban és a sajtó hasábjain, mint egykor a Latrun-völgy lövészárkaiban.
Források:
Az Adam Raz által feltárt, 1967-es ciszjordániai és chassziai eseményeket, valamint a Latrun-völgy falvainak lerombolását bemutató kutatások és sajtóanyagok az alábbi elsődleges és másodlagos forrásokon alapulnak:
1. Elsődleges izraeli sajtóforrás
-
Haaretz (Angol és héber kiadás): Az oknyomozó cikket Adam Raz (az Akevot Kutatóintézet munkatársa) jegyzi, és a legfrissebb, 2026. június eleji kiadásban jelent meg.
-
Elérhetőség: A Haaretz online archívumában a szerző nevére és a cikk címére („The 1967 Nakba that Israelis don’t know about”) rákeresve érhető el (előfizetéses fal mögött).
-
2. Történeti háttér és levéltári források
-
Akevot Institute for Israeli-Palestinian Conflict Research: Ez az az izraeli civil és tudományos kutatóintézet, amely szisztematikusan foglalkozik a katonai és állami levéltárak (izraeli Állami Levéltár, az IDF archívuma) titkosítás alól feloldott dokumentumainak digitális feldolgozásával. Az 1967-es ciszjordániai kitelepítések és rombolások (köztük a Latrun-völgy) hivatalos katonai parancsait az ő adatbázisukban dokumentálják.
-
Zochrot (izraeli civil szervezet): Egy Tel-Aviv-i székhelyű szervezet, amely kifejezetten az 1948-as és 1967-es palesztin elvándorlás, falurombolások (köztük Imwas, Yalo és Beit Nuba) emlékezetével foglalkozik. Térképeket, tanúvallomásokat és chassziai túlélők visszaemlékezéseit gyűjtik össze héber és angol nyelven.
3. Nemzetközi és emberi jogi jelentések
-
B’Tselem (The Israeli Information Center for Human Rights in the Occupied Territories): Az izraeli megszállás történetét és a földkisajátítások jogi-katonai hátterét bemutató átfogó jelentéseik, amelyek külön fejezetet szentelnek a Latrun-völgy 1967-es annektálásának és az ott létrehozott Kanada Park (Ayalon Park) történetének.
-
The United Nations (ENSZ jelentések – 1967): A hatnapos háborút követő hónapokból származó jelentések (például az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjének, Nils-Göran Gussingnak a jelentése), amelyek már akkor rögzítették a ciszjordániai falvak lerombolását és a humanitárius krízist.
Máté János
