Utolsó frissítés: 2026.05.31. — Szerző: Antipropaganda Hírblog
A Balfour-nyilatkozat a modern Közel-Kelet történelmének egyik legmeghatározóbb, egyben legvitatottabb dokumentuma.
A nyilatkozatot 1917. november 2-án adta ki a brit kormány, egy hivatalos levél formájában. A levelet Arthur James Balfour brit külügyminiszter címezte Lord Walter Rothschildnak, a brit zsidó közösség egyik legtekintélyesebb vezetőjének, azzal a kéréssel, hogy továbbítsa azt a Cionista Szövetség felé.
1. A nyilatkozat szövege és lényege
A levél mindössze egyetlen kulcsmondatot tartalmazott, amely alapjaiban változtatta meg a régió jövőjét. Ebben a brit kormány kijelentette, hogy:
„Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti otthon megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének előmozdítására…”
A szöveg ugyanakkor tartalmazott egy fontos kikötést is: kikötötték, hogy semmi sem tehető, ami csorbíthatná a Palesztinában élő nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, vagy a más országokban élő zsidók jogait és politikai státuszát.
2. Miért adta ki a brit kormány? (A politikai háttér)
Az első világháború kellős közepén a Brit Birodalomnak komoly stratégiai érdekei fűződtek a nyilatkozat kiadásához:
-
Háborús támogatás: London azt remélte, hogy a lépéssel sikerül megnyerniük a nemzetközi (különösen az amerikai és az oroszországi) zsidó közösségek támogatását az első világháborús hadviseléshez.
-
Stratégiai jelenlét: Az Oszmán Birodalom összeomlása már látható közelségben volt. Nagy-Britannia biztosítani akarta a saját befolyását a Szuezi-csatorna melletti, kulcsfontosságú palesztinai területen a háború után.
3. Miért váltott ki mély konfliktust? (A következmények)
A Balfour-nyilatkozat egy olyan geopolitikai ellentmondást szült, amely a mai napig meghatározza az izraeli-palesztin konfliktust:
-
Egymásnak ellentmondó ígéretek: A britek a háború alatt nemcsak a cionista mozgalomnak tettek ígéretet. Korábban (a McMahon–Husszein levelezésben) az oszmánok ellen fellázadó arab vezetőknek is függetlenséget ígértek a háború után, amelynek a palesztinai területek is a részét képezték volna.
-
A palesztinai arab lakosság mellőzése: A nyilatkozat kiadásakor Palesztina lakosságának elsöprő többsége (több mint 90%-a) arab volt. Az arab közösség a dokumentumot a jogaik sárba tiprásaként és a gyarmatosítás eszközként értékelte, hiszen egy külső birodalom ígérte oda a szülőföldjüket egy másik népnek, az ő megkérdezésük nélkül.
-
A Mandátum-korszak: A háború után Palesztina brit népszövetségi mandátumterület lett. A Balfour-nyilatkozat szövegét hivatalosan is beépítették a mandátum szövegébe, ami zöld utat adott a nagymértékű zsidó bevándorlásnak, és megalapozta a későbbi, 1948-as államalapításhoz vezető feszültségeket.
A Balfour-nyilatkozatot a cionista mozgalom a zsidó állam felé vezető út első hatalmas diplomáciai győzelmeként és legitimációjaként ünnepli, míg a palesztin és arab narratíva a történelmi igazságtalanság, a kisemmizés és a palesztin katasztrófa (a Nakba) kiindulópontjaként tekint rá.








