A Neokohn felületén megjelent, Seres László által jegyzett „Teljes rejtély, hogy a Magyar-kormány miért lép vissza a Nemzetközi Büntetőbíróságba” című cikk klasszikus példája a hasbara (izraeli állami PR, információs stratégia és narratíva-menedzsment) szempontjából releváns véleményformálásnak.
A hasbara elsődleges célja a nemzetközi sajtóban és a közvéleményben Izrael állami legitimációjának védelme, lépéseinek morális igazolása, valamint az országot érő jogi vagy politikai kritikák delegitimizálása.
A cikk részletes elemzése a hasbara főbb mechanizmusai és kommunikációs stratégiái alapján:
1. Érzelmileg terhelt nyelvezet és megbélyegzés (Labeling)
A hasbara egyik kulcseleme a kritikus intézmények és döntések hiteltelenítése erős, érzelmileg fűtött jelzőkkel. A cikk nem semleges jogi fórumként kezeli a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC), hanem szisztematikusan dehumanizálja és delegitimizálja azt:
Az ICC döntését „botrányosnak”, „elfogadhatatlannak”, „szégyenletesnek” és „abszurdnak” nevezi.
A hágai bíróság működését „hágai képmutatásként” írja le.
Karim Khan főügyészt nem a funkcióján keresztül, hanem személyes hitelét rontva mutatja be („szexuális visszaélések miatt rossz hírbe keveredett”), ezzel is gyengítve az általa vezetett intézmény döntésének súlyát.
2. A legitimitás védelme és morális ekvivalencia elutasítása
A hasbara alapvető tézise, hogy Izrael egy demokratikus állam, amely a túléléséért és jogos önvédelemért harcol, így tettei morálisan nem mérhetők a terrorista csoportokéhoz. A cikk ezt a panelt alkalmazza:
Felháborodva utasítja el, hogy a testület „egy szintre hozta a borzalmas október 7-i támadás elkövetőit (…) a megtámadott ország demokratikusan választott vezetőivel”.
A gázai katonai műveleteket kizárólag úgy keretezi, mint amelyek „jogos önvédelmet folytatnak, és nem a palesztin népet, hanem a terrort számolják fel.”
3. Szelektív kontextualizálás és a vádak hárítása (Deflection)
A hasbara gyakran alkalmazza azt a technikát, hogy a konkrét humanitárius vagy jogi vádakat eltereli, abszurdként állítja be, vagy politikai motivációkra vezeti vissza.
A vádak elbagatellizálása: A cikk az éheztetésre vonatkozó háborús bűnök vádját sommásan „abszurdnak” nevezi, és gyorsan megemlíti a főügyész egy későbbi nyilatkozatát a népirtás bizonyítottságának hiányáról, hogy ezzel a háborús bűnök egyéb pontjait (pl. kollektív büntetés, alapvető javak megvonása) is zárójelbe tegye.
Áthelyezés politikai síkra: A cikk egyetértően idézi Szijjártó Pétert, miszerint „Izrael elleni politikai eszközként használnak fel egy jogi ügyet”. Ez a hasbara egyik leggyakoribb fordulata: a jogi eljárásokat nem a nemzetközi jog érvényesítéseként, hanem politikai boszorkányüldözésként láttatja.
4. Külső szövetségesek és konszenzus felmutatása
A stratégia része, hogy bemutassa: Izrael nincs egyedül a narratívájával, a „civilizált világ” kulcsszereplői mellette állnak. A cikk ennek érdekében kiemeli:
A Fehér Ház felháborodását.
A brit kormány álláspontját, amely szintén nem tekinti mérvadónak a döntést.
Az Orbán-kormány korábbi szolidaritását, amely közvetlenül Netanjahu látogatása előtt akart kilépni az ICC-ből, kifejezve a „speciális viszonyt”.
5. Az ellenség győzelmeként való keretezés
Ha egy nemzetközi szervezet Izraelre nézve kedvezőtlen döntést hoz, a hasbara előszeretettel mutat rá arra, hogy ez a terroristákat segíti. A szerző hangsúlyozza, hogy az ICC döntését a Hamász „a palesztin ügy győzelmeként” méltatta – „nem véletlenül”. Ezzel a logikával azt sugallja, hogy aki támogatja az ICC-t (vagy jelen esetben visszalép oda, mint a Magyar-kormány), az implicit módon a Hamász narratíváját erősíti.
6. Joghatóság hiányának hangsúlyozása (Legalist Argument)
A hasbara technikai-jogi argumentációt is használ, amikor a morális érvelés nem elég: kiemeli, hogy Izrael soha nem ratifikálta a Római Statútumot, így a bíróságnak nincs is joghatósága felette. (Azt a jogi részletet ugyanakkor nem bontja ki, hogy az ICC a Palesztin Hatóság tagállami státusza révén a Gázai övezetben és Ciszjordániában elkövetett cselekményekre formál joghatóságot, állampolgárságtól függetlenül).
Összegzés
A cikk politikai elemzésként van tálalva (a Magyar-kormány és Magyar Péter lépéseit kritizálva), de argumentációs struktúrája teljes egészében a hasbara alapelveire épül. A belpolitikai döntést (az ICC-be való visszalépést) nem magyar szuverenitási vagy általános nemzetközi jogi kontextusban vizsgálja, hanem szinte kizárólag azon a szűrőn keresztül, hogy az milyen hatással van Izrael nemzetközi védelmére és diplomáciai pozícióira.
