A legjelentősebb izraeli tankönyvkutatások

Utolsó frissítés: 2026.05.28. — Szerző: Antipropaganda Hírblog

Médiaelemzőként látni kell, hogy az izraeli oktatási rendszer komplexebb, így a kritikák is rétegzettebbek. Izraelben három fő iskolatípus létezik: a világi zsidó, a vallásos zsidó (ultraortodox) és az állami arab iskola. A tankönyveket és azok belső narratíváit vizsgáló legfontosabb kutatások a következő főbb eredményekre jutottak:

1. A legjelentősebb izraeli tankönyvkutatások

Prof. Nurit Peled-Elhanan mérföldkőnek számító kutatása

A jeruzsálemi Héber Egyetem professzora egy teljes évtizeden át vizsgált több tucat izraeli állami történelem-, földrajz- és állampolgári ismeretek tankönyvet. Kutatásait a Cambridge University Press adta ki könyv formájában („Ideology and Propaganda in Education: The Image of Palestinians in Israeli Schoolbooks”).

• Fő megállapítás: A világi és vallásos zsidó tankönyvek szinte soha nem mutatják be a palesztinokat hús-vér emberekként, modern társadalomként vagy kulturális entitásként.

• A dehumanizáció mechanizmusai: A palesztinok szinte kizárólag három kontextusban jelennek meg a térképeken és szövegekben: ősközösségi nomádok/helyi egzotikum (tevehajcsárok), menekültek vagy biztonsági fenyegetést jelentő terroristák.

• A „Nakka” elhallgatása: Az 1948-as palesztin katasztrófa (a lakosság elűzése) a könyvekben kizárólag mint „Izrael függetlenségi háborújának elkerülhetetlen és jogos következménye” jelenik meg, elmosva a palesztin civil lakosság szenvedését.

A 2013-as átfogó amerikai-izraeli-palesztin közös jelentés

Ez volt az eddigi legobjektívebb, nagyszabású projekt, amelyet az amerikai külügyminisztérium finanszírozott, és egy nemzetközi tudóscsoport vezetett (köztük a tel-avivi és a betlehemi egyetem professzorai). Mind az izraeli, mind a palesztin tankönyveket azonos kritériumok szerint vizsgálták.

• Eredmény az izraeli oldalon: A jelentés megállapította, hogy bár az izraeli állami tankönyvekben ritka a nyílt, durva démonizálás vagy faji alapú hergelés (ami az arab könyvekben néha tetten érhető), szisztematikusan alkalmazzák a „strukturális kirekesztést”.

• Határok eltörlése: Az izraeli tankönyvek térképeinek többsége (több mint 75%-a) teljesen törölte a „Zöld Vonalat” (az 1967 előtti határt). Ciszjordániát (Júdea és Szamária néven) és a Gázai övezetet úgy ábrázolják, mintha azok szervesen és jogilag is Izrael Állam részei lennének, a palesztin városok jelölése nélkül.

2. Az ultraortodox (Haredi) tankönyvek világa

Míg a világi izraeli tankönyvek az utóbbi években – a nemzetközi nyomás hatására – igyekeztek bizonyos tompításokat bevezetni, az államilag finanszírozott, de független ultraortodox (Haredi) iskolák saját tankönyvei radikálisabbak.

• Az állami felügyelet hiánya miatt ezek a könyvek nyíltan hirdetik a zsidó vallási felsőbbrendűséget.

• A nem-zsidókat (különösen az arabokat) gyakran a zsidó nép spirituális és fizikai egzisztenciáját fenyegető, történelmi ellenségként (pl. Amálek modern megfelelőiként) mutatják be.

• A világi kultúrát, a demokráciát és a nyugati értékrendet szintén pusztító hatású tévútnak bélyegzik.

3. Hogyan működik a média-asszimmetria ezen a téren?

Hírportál-építési szempontból ez a téma a „propaganda és szelektív felháborodás” iskolapéldája. Ha megnézed a nemzetközi sajtót: