Az 1967-es hazugság: Hogyan épült egy mítoszra a fél évszázados megszállás?

Utolsó frissítés: 2026.06.01. — Szerző: Antipropaganda Hírblog

A közel-keleti konfliktus fősodratú narratívájának egyik legszilárdabb pillére az 1967-es hatnapos háború története. A hivatalos verzió szerint Izrael egy apró, védtelen Dávidként állt szemben a Góliátként fenyegető arab hadseregekkel, és csak azért indított megelőző légicsapást 1967. június 5-én reggel, mert Egyiptom azonnali lerohanással és az állam megsemmisítésével fenyegetett.

Az amerikai The Intercept által feltárt titkosított CIA-dokumentumok, valamint maguk az akkori izraeli katonai és politikai vezetők későbbi vallomásai azonban rávilágítanak: a háborút kirobbantó narratíva egy tudatosan felépített hazugság volt. Izrael nem az egzisztenciális pusztulástól félve, hanem egy régóta tervezett területszerző és expanziós stratégia részeként indította el a támadást.

1. A casus belli hazugsága: Ki lőtt először?

Amikor 1967. június 5-én az izraeli légierő gyakorlatilag megsemmisítette a földön álló egyiptomi flottát, Izrael a nemzetközi közösség és az ENSZ Biztonsági Tanácsa felé azt kommunikálta, hogy csupán válaszcsapást hajtott végre. Abba Eban akkori izraeli külügyminiszter hivatalosan azt állította, hogy Egyiptom indított tüzérségi és légitámadást, és az izraeli tankok csak az egyiptomi agresszióra reagálva lépték át a határt.

Ez a narratíva napokig uralta a világsajtót. Később azonban maguk az izraeli tisztségviselők kényszerültek elismerni, hogy ez koholmány volt. Izrael mérte az első, megsemmisítő csapást, anélkül, hogy bármilyen katonai támadás érte volna a határait.

2. Amit a CIA és a Moszad is tudott: Nem volt egyiptomi fenyegetés

A hasbara szerint Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök retorikája és a csapatok Sínai-félszigetre való vezénylése azonnali háborús veszélyt jelentett. A színfalak mögött azonban a hírszerzés pontosan látta a valós erőviszonyokat:

• A Pentagon és a CIA elemzései: Lyndon B. Johnson amerikai elnök asztalára letett titkos jelentések szerint a CIA hajszálpontosan megjósolta, hogy háború esetén Izrael napokon belül megsemmisítő győzelmet fog aratni az arab hadseregek felett. Az amerikai hírszerzés tudta, hogy Nasszer csapatai védelmi pozíciót vettek fel, és nem állt szándékukban (és nem is volt kapacitásuk) megtámadni Izraelt.

• A Moszad igazgatójának vallomása: Meir Amit, a Moszad akkori vezetője Washingtonban személyesen biztosította az amerikai kormányzatot arról, hogy Izrael semmiféle egzisztenciális veszélyben nincs, és a katonai győzelmük borítékolható.

3. Az izraeli tábornokok utólagos beismerései

A legmeghökkentőbb bizonyítékokat maguk azok az izraeli vezetők szolgáltatták az utókornak, akik a háborút vezényelték. Évekkel később, a politikai nyomás alól szabadulva, nyíltan kimondták az igazságot:

„Az 1967-es Sínai-kampány kontextusa körül kialakított tézis, miszerint a népirtás veszélye lebegett a fejünk felett… teljesen blöff volt.” — Matityahu Peled vezérőrnagy, az IDF logisztikai parancsnoka 1967-ben (idézet a Ma’ariv c. lapból, 1972).

„Nasszer nem akart háborút. A két hadosztály, amit a Sínai-félszigetre küldött, nem lett volna elég egy offenzíva elindításához. Ő is tudta, mi is tudtuk.” — Yitzhak Rabin akkori vezérkari főnök, későbbi miniszterelnök (Le Monde, 1968).

„Ne hazudjunk magunknak. Úgy döntöttünk, hogy megtámadjuk őket.” — Menáhém Begín, a nemzeti egységkormány akkori minisztere, későbbi miniszterelnök (The New York Times, 1982).

4. Miért volt szükség a mítoszra?

A „védelmi háború” és az „elkerülhetetlen megelőző csapás” mítosza elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Izrael elkerülje a nemzetközi szankciókat a háború után. Ha a világ agresszióként értékelte volna a lépést, a nemzetközi jog alapján azonnal kötelezhették volna a megszállt területek – Gáza, Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és a Golán-fennsík – elhagyására.

Azzal azonban, hogy a konfliktust egy „csoda szülte túlélési harcként” adták el, megágyaztak annak a közel 60 éve tartó katonai megszállásnak, amely a mai napig meghatározza a palesztinok mindennapjait, az apartheid-rendszert és a telepesek folyamatos földfoglalásait.

Tényeken alapuló forrásbázis a cikkhez:

• Elsődleges forrás és elemzés:

  • Scahill, Jeremy & Hasan, Mehdi (2017): A 50-Year Occupation: Israel’s Six-Day War Started with a Lie. The Intercept. (Declassified CIA and State Department documents, 1967).

• Izraeli sajtó és politikai források:

  • Yitzhak Rabin nyilatkozata: Le Monde (1968. február 28.).

  • Matityahu Peled nyilatkozata: Ma’ariv (1972. március 24.).

  • Menachem Begin beszéde az Izraeli Nemzeti Védelmi Főiskolán: The New York Times (1982. augusztus 21.).

• Történelmi háttér:

  • Segev, Tom (2007): 1967: Israel, the War, and the Year that Transformed the Middle East. Metropolitan Books. (A miniszteri tanácsülések titkosított jegyzőkönyvei alapján).