A gázai konfliktus kirobbanása óta Tel-Aviv a fegyveres harcok mellett kiterjedt dezinformációs kampányt is folytat, hogy elfogadottá tegye a nemzetközi közösség számára a gázai fellépését, amely már több mint 67 000 palesztin áldozatot követelt (szakértők szerint ez a szám a valóságban jóval magasabb lehet). Bár a nyugati média kezdetben kritika nélkül átvette ezeket a narratívákat, mára a legtöbbet független források cáfolták meg. A cikk az izraeli propaganda kilenc legnagyobb állítását veszi górcső alá.
1. A „40 lefejezett csecsemő” mítosza
A háború elején futótűzként terjedt a hír, miszerint a Hamász fegyveresei negyven csecsemőt fejeztek le a támadás során. Ezt először a török Anadolu Ügynökség cáfolta meg, miután az izraeli hadsereg szóvivője elismerte, hogy nincs bizonyítékuk a vádakra. Később kiderült, hogy az állítás egy radikális ciszjordániai telepes parancsnoktól származott, és maga a Fehér Ház is kénytelen volt visszavonni Joe Biden erre vonatkozó meggondolatlan kijelentéseit. Az állítólagos áldozatok holttestei vagy fotói sosem kerültek elő.
2. Tömeges nemi erőszak vádja
Izrael azzal vádolta a Hamászt, hogy október 7-én szisztematikus, tömeges nemi erőszakot követett el. A vád alapjául szolgáló ZAKA izraeli önkéntes szervezet egyik tagja hónapokkal később az Associated Pressnek elismerte, hogy tárgyi bizonyítékok híján csak „feltételezte” az eseteket, és az állítás nem volt igaz. Ezzel szemben videófelvételek és emberi jogi jelentések igazolják, hogy az izraeli erők követtek el szexuális visszaéléseket mind férfi, mind női palesztin foglyokkal szemben.
3. A „palesztin civilek mint élő pajzsok” elmélete
Izrael rendszeresen azzal indokolja a civil infrastruktúra (például az Al-Shifa kórház) bombázását, hogy a Hamász élő pajzsként használja a lakosságot és a kórházak alatt rejtőzködik. Konkrét bizonyítékot (felvételeket, fotókat) azonban azóta sem mutattak be, és a kórházban évtizedekig dolgozó orvosok is cáfolták a katonai jelenlétet. Ezzel szemben számos videó bizonyítja, hogy éppen az izraeli hadsereg használ palesztin civileket élő pajzsként: dzsipek motorháztetejére kötözik őket, vagy arra kényszerítik őket, hogy a katonák előtt lépjenek be az átkutatandó épületekbe. Emellett Izrael az általa kijelölt „biztonságos zónákat” is rendszeresen bombázza.
4. A humanitárius segélyek elrablása a Hamász által
Izrael azzal vádolta a Hamászt, hogy kisajátítja a Gázába beengedett minimális segélyszállítmányokat. Ezt az állítást 2025 júliusában mind az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID), mind maga az izraeli hadsereg cáfolta a New York Times-nak, mivel semmilyen bizonyítékot nem találtak rá. Később Benjámin Netanjahu elismerte, hogy valójában olyan bűnbandáknak fizettek Gázában, amelyek a segélyek kifosztásáért felelősek.
5. A palesztin újságírók terrorista kollaborációja
Izrael több palesztin újságírót is azzal vádolt meg, hogy a Hamásznak dolgoznak, ezzel mintegy legitimálva a likvidálásukat (így járt többek között az Al Jazeera munkatársa, Anas Al-Sharif is). A Reuters saját vizsgálata szintén cáfolta az izraeli hadsereg azon állítását, miszerint a Nasser kórháznál megsemmisített kamerarendszer a Hamászé lett volna – az a brit hírügynökség tulajdona volt. Médiaelemzők szerint Izrael szándékosan törekszik a hírzárlatra: a konfliktus kezdete óta már mintegy 300 újságírót és sajtómunkást öltek meg.
6. A tűzszüneti megállapodások Hamász általi szabotálása
Izrael szerint a Hamász miatt nem jön létre a békemegállapodás. A valóságban a Hamász többször is elfogadta a közvetítők (Katar, Egyiptom, USA) által kidolgozott többütemű tűzszüneti javaslatokat (például 2024-ben és 2025-ben). Ezzel szemben Netanjahu – politikai túlélése érdekében és az amerikai diplomáciai vétók védelme alatt – folyamatosan elutasította és szabotálta a megállapodásokat, amit maguk az izraeli túszok hozzátartozói és az izraeli média is megerősítettek.
7. A palesztin áldozatok számának bagatellizálása
Izrael folyamatosan kétségbe vonja a helyi egészségügyi hatóságok és nemzetközi szervezetek adatait az áldozatok számáról, hogy minimalizálja a nemzetközi felháborodást. Miközben a palesztin és ENSZ-regiszterek több mint 67 000 halottról és 170 000 sérültről tanúskodnak, független szakértői tanulmányok szerint a közvetett halálesetekkel együtt a valós szám a 200 000-et is megközelítheti.
8. A „precíziós csapások” és a valóság
Tel-Aviv azt állítja, hogy kizárólag a Hamász katonai infrastruktúráját veszi célba sebészi pontossággal. Ezt cáfolja a földig rombolt gázai övezet látványa: iskolák, lakóházak, menekülttáborok és kórházak tömegeit semmisítették meg, ami nem precíziós hadviselésre, hanem kollektív büntetésre és szőnyegbombázásra utal.
9. A „világ legerkölcsösebb hadserege” mítosza
Az izraeli vezetők előszeretettel hivatkoznak az IDF-re úgy, mint a világ legerkölcsösebb hadseregére. Ezzel szemben a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) már elfogatóparancsot adott ki Netanjahu és Yoav Gallant volt védelmi miniszter ellen háborús bűnök miatt. Az elmúlt két évben dokumentálták, amint izraeli katonák tömegsírokat ásnak fel, palesztin foglyokat kínoznak árammal és kutyákkal, kifosztják a civilek otthonait, és a közösségi médiában büszkén pózolnak elmenekült palesztinok személyes tárgyaival vagy fehérneműivel. A BBC vizsgálata szerint a Gázában lelőtt gyermekek jelentős részét fejlövés vagy mellkasi találat érte, ami szándékos kivégzésekre, nem pedig véletlen repeszsérülésekre utal.
