A dél-gázai Rafah negyed zsúfolt utcáján, amely tele van ideiglenes otthonokkal a kitelepítettek számára, Abu Samer egy rozoga széken ül sátra előtt.
A palesztin, akinek elméje és teste kimerült az éhségtől és a közel két éven át tartó folyamatos kitelepítéstől, megpróbál egy rövid szunyókálást elkapni Gáza omladozó maradványai között a fülledt nyári éjszakán.
De ez hiábavalónak bizonyul.
„Becsukom a szemem, de nem tudok aludni” – mondja az ötvenes éveiben járó Samer a TRT Worldnek. „A zaj, a félelem és a nyugtalan gondolataim, minden megakadályoz az alvásban. Amikor végre elalszom, a robbanások hangjai riasztanak fel.”
Samer számára – ahogy Gáza több mint kétmillió lakosának is – az alvás luxus az Izrael által okozott fájdalom és pusztítás közepette.
Sok apához hasonlóan ő is őrködik sátra előtt, miközben felesége és gyermekei minden este próbálnak aludni, feláldozva értük a saját alvási és pihenőhelyét.
„Fáj a nyakam és a hátam, és kemény a szék. De a szívem túl puha ahhoz, hogy otthagyjam őket anélkül, hogy valaki vigyázna rájuk” – mondja.
Gázában a több mint 64 000 ember halálát okozó, folyamatban lévő háború mértékét nemcsak a ledobott bombák vagy a kilőtt golyók száma méri, hanem a palesztinoknak elszenvedett álmatlan éjszakák döbbenetes száma is.
Ennek az alváshiánynak súlyos következményei vannak.
Az orvosok szerint több százezer palesztin küzd mentális és fizikai betegségekkel az alváshiány miatt, beleértve a súlyos poszttraumás stressz szindrómát (PTSD), amelyet a robbanó bombák szüntelen zaja, az izraeli tankok dübörgése és a vadászgépek hangrobbanása okoz.
„Amit ma Gázában látunk, a börtönökben elkövetett pszichológiai kínzás eseteire hasonlít, ahol az alváshiányt arra használják, hogy megtörjék valakinek a lelkét” – mondja Mohammed S, egy gázai pszichiáter, aki biztonsági okokból csak a keresztnevét árulta el.
Az ostromlott enklávé minden szegletében, éjjel-nappal, megszokott látvány, hogy az emberek kétségbeesetten próbálnak akár csak néhány percet aludni – egy álló fal maradványainak támaszkodva, a földön görnyedten ülve, vagy egy matrac egy részén fekszenek, amelyet családjukkal osztanak meg több tucat emberrel az üres iskolákban, ideiglenes vészhelyzeti menedékhelyeken és a menekültek számára fenntartott sátrakban.
A töréspont
Mivel több ezer ház és lakóépület teljesen megsemmisült, nem ritka, hogy embereket látunk egymás hegyén-hátán aludni műanyag fóliákból készült rögtönzött menedékhelyeken, vagy a szabadban, törmelék és szennyvíz közelében lévő járdákon.
Akár 25 fős nagycsaládok is összezsúfolódva találkozhatnak kis sátrakban, egyéni alvóhely nélkül.
„Egy háttámla nélküli széken alszom, és a fejemet a táskámra hajtom. A táskában vannak a személyi igazolványaim; közel tartom őket, hogy ne veszítsem el őket, ha bombáznak minket” – mondja Musa’ed Hamdouna, egykori UNRWA iskolai gondnok Rafahból, a TRT Worldnek.
Nem csak a bombák ijesztő hangja tartja ébren az embereket. Míg a nappali hőmérséklet 34 Celsius-fokig tetőzik, az éjszakák sem hoznak megnyugvást.
Áram nélkül a légkondicionálás távoli álommá vált.
A szerencséseknek talán sikerül egy elemes ventilátorral működniük, de az csak a forró levegőt keringeti a sátorban. Mégis, ez egy olyan luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak.
„A hőség jelenleg elviselhetetlen” – mondja Um Yaman, egy anya, aki az észak-gázai Al Shifa Orvosi Komplexum közelében él. „A sátor olyan, mint egy sütő; nincs ventilátor, nincs friss levegő és nincs árnyék. A gyerekek egész éjjel izzadnak és forgolódnak.”
„Az utóbbi időben áttértünk arra, hogy kint aludjunk a járdán, ahol kicsit hűvösebb van, de a gyerekek a járművek, a légicsapások és az emberek sikoltozásának hangjára ébrednek fel. Megszakad a szívem értük, de nem tehetek mást” – mondja a TRT Worldnek.
Ha a zsúfoltság és a forró nyári éjszakák nem is okoznak alváshiányt, akkor a háborútól való puszta félelem és szorongás okoz álmatlanságot, derül ki a legújabb tanulmányokból.
A palesztinok állandó hiperéberségben élnek, ami hatással van a szervezet alvási képességére.
Egy 30 palesztinon Rafahban végzett kvalitatív tanulmány további okokat fedezett fel az alváshiányukra.
A szülők azt mondták, hogy azért nem aludtak, mert megígérték, hogy egész éjjel vigyáznak a gyermekeikre és biztonságban tartják őket. Mások azt mondták, hogy a helyhiány miatt, illetve azért aludtak váltásban, hogy felébreszthessék családjuk többi tagját, ha légicsapás érné őket.
„Láttunk már szélsőséges eseteket olyan emberekkel, akik több mint egy hétig nem aludtak. Hónapokba telt, mire még csak félig is normálisan elaludtak” – mondta Dr. Halima Abu Sakhila, az ENSZ pszichiátere a TRT Worldnek.
Idővel a súlyos alváshiány mélyreható negatív hatással lehet mind a fizikai, mind a mentális egészségre, beleértve az immunitás csökkenését és a szorongást, a pánikrohamokat és a depressziót, amelyek apátiához, önkárosításhoz vagy agresszív viselkedéshez vezethetnek.
Szélsőséges esetekben az alváshiány hallucinációkhoz, görcsökhöz és halálos magas vérnyomáshoz vezethet.
Gyermekeknél az alváshiány gyakori ágybavizelést, rossz hangulatot, agressziót, gyenge koncentrációt és krónikus fáradtságot is okozhat.
Mohammed S. szerint a gázai lakosság körében az álmatlanság és az alvászavarok példátlan szintet értek el.
„A pszichiátriai klinikákat felkereső betegek több mint 80 százaléka krónikus álmatlanságról, rémálmokról és elalvási nehézségekről panaszkodik. Még a gyerekek is abbahagyták a normális alvást, ehelyett szakaszosan alszanak az állandó szorongás miatt, amit átélnek.”
Úgy vélik, hogy a gázai gyermekek körülbelül 79 százaléka jelenleg gyakori rémálmoktól szenved.
Egy 2024. decemberi tanulmány szerint a gázai gyermekek legalább 96 százaléka úgy véli, hogy a haláluk küszöbön áll, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy éjszaka elaludjanak.
„A legkisebb gyermekem kétéves, és a háború kezdete óta egyetlen éjszakát sem aludt át. A repülőgépek zaja miatt egész éjjel ébren tartunk. Még akkor sem tudunk pihenni, amikor a bombázás szünetel; a félelem érzése nem enged aludni” – mondja Um Ibrahim, egy ötgyermekes anya az Al Shati táborból.
Az álmatlanság és az alváshiány kezelése általában magában foglalja a kognitív viselkedésterápiát, amelyet távolról is fel lehetne ajánlani, bár az internet hiánya Gázában kihívást jelent, vagy az antidepresszánsok felírását, amelyekből sajnos hiány van az enklávéban az orvosi segítségnyújtás korlátozása miatt.
Amikor a trauma éjszaka mozog
A lakosság krónikus alváshiánya miatt egyre gyakoribb jelenség a gyermekek alvajárása.
Sok anya mesél arról, hogy gyermekei éjszaka közepén felkelnek a padlóról, kinyitják a szekrényeket, vagy megpróbálnak kimenni az utcára mély álomban.
A gyermekek alvajárása akut stresszhez kapcsolódik, és gyakran olyan környezetben jelenik meg, ahol a gyermekek traumának vagy hosszú távú pszichológiai nyomásnak voltak kitéve. PTSD-vel is összefüggésben áll. Sok gázai gyermek volt szemtanúja vagy átélt robbanásokat, és látta szerettei halálát.
„A nyolcéves fiam alvajárásra kényszerült, miután ránk omlott a házunk. Minden este alvajár, úgy megy az ajtónkhoz, mintha valami elől próbálna elmenekülni, amit nem látunk” – mondja Dima Shehab a Sheikh Radwanból a TRT Worldnek.
A gázai pszichiáterek szerint a palesztin gyermekek körében tapasztalható krónikus alvajárás a folyamatban lévő háború közvetlen következménye, és az enklávéban egyre növekvő alvászavarok szélesebb spektrumának része.
„Az alvajárás nem csupán alvászavar” – mondja Mohammed S. – „Ez egy tudatalatti üzenet is a gyermek részéről, amely szerint úgy érzi, a veszély fenyegetése még nem múlt el.”
„Ez a menekülés tudatalatti szimulációja, és egy olyan túlélési pillanat újrajátszása is lehet, amelyet a gyermek még nem dolgozott fel.”
Bár az alvást nem minősítették alapvető emberi jognak, egyre több egészségügyi szervezet állítja, hogy annak kellene lennie. Egyes országok, például az Egyesült Államok és India bíróságai az alvást emberi jognak nyilvánították.
De a gázai palesztinok számára, akiket Izrael megfosztott méltóságuktól, és akiket még a legalapvetőbb szükségleteikhez sem férhettek hozzá, az alvás délibáb lett a háború ködében – nehézkesen a szemhéjukon lóg, de mégis túl messze van fáradt elméjüktől és testüktől.
FORRÁS: TRT World
