A Propagandaellenes Hírblog

Velencei Filmfesztivál 2025: Hind Rajab és a nyugati mozi palesztin „ébredése”

Kaouther Ben Hania Hind Rajab hangja című filmje nyerte az Ezüst Medve-díjat, és fordulópontot jelenthet a palesztin filmművészetben.

freepalestine
12 Min Read

Translate:

Ez volt a 2025-ös velencei filmfesztivál megcáfolhatatlan eseménye; a fesztivál legtöbbet emlegetett filmje annak ellenére, hogy a világ legrégebbi filmvására 82. kiadása nagyrészt jellegtelen volt.

A Hind Rajab hangja, a kétszeres Oscar-jelölt Kaouther Ben Hania hetedik filmje, mindig is vitákat kavart.

Kivéve, hogy 2025 szeptemberében nem szembesült azzal a fajta ellenállással, mint amilyen az Oscar-díjas Nincs más föld című filmet fogadta, amikor 2024 februárjában Berlinben bemutatták.

Tavaly ilyenkorra a világ közvéleménye nagyrészt áttért a palesztin ügyhöz.

- Advertisement -
Ad image

Milliók már nem tudták igazolni a Netanjahu-rezsim szadista agresszióját, az éhező palesztin gyermekek látványa felébresztette az európaiakat és az amerikaiakat.

A 24 órás, Gázától 83 kilométerre, egy Palesztin Vörös Félhold Társaság irodájában játszódó Hind Rajab egy dokumentum-fikció hibrid, amely dramatizálja a palesztin segélymunkások erőfeszítéseit a névadó hatéves kislány megmentésére.

Rajab 2024. január 24-én egy izraeli tűzben rekedt egy járműben, miután egy tank célba vette, megölve nagynénjét, nagybátyját és három unokatestvérét.

A film Rajab hangját használja egy klausztrofób dráma motorjaként, amely kiemeli a palesztin segélymunkásokra az október 7. előtti megszállás által kényszerített káros bürokráciát.

A film vége felé képkockáról képkockára újraalkotják azokat a felvételeket, amelyeken a valódi segélymunkások küzdenek az erőszakos káosz ellen.

Abban a pillanatban, amikor Hind Rajab Hangja átvette az irányítást a velencei Sala Granda felett, egyetlen szem sem maradt szárazon a házban.

Szaglászás és zihálás hangjai kísérték a film vetítését a fesztivál legnagyobb helyszínén.

Velence túlnyomórészt liberális, politikailag elkötelezett közönségének nem volt szüksége megtérésre; egy katartikus eszközre volt szükségük, hogy fellázadhassanak a rasszista izraeli rezsim ellen; hogy biztonságosan skandálhassák a „szabad Palesztina” skandálást az esemény középpontjában. Ben Hania képe volt ez az eszköz.

„Hányan vannak még?”

„A médiában világszerte azt a narratívát láttuk, hogy a haldoklók járulékos károkat okoznak” – mondta Ben Hania.

„Ez annyira embertelenítő, és ezért nagyon fontos a mozi, a művészet, mindenféle kifejezésmód, hogy hangot és arcot adjon ezeknek az embereknek.”

Saja Kilani színésznő, aki a Vörös Félhold egyik dolgozóját alakítja, erőteljes kijelentést tett, amelyet azóta széles körben megosztanak a közösségi médiában.

„Mindannyian színészek nevében: nem elég? Elég a tömeggyilkosságból, az éhezésből, az embertelenítésből, a pusztításból, a folyamatos megszállásból” – mondta.

„Hind hangja csak egy a több tízezer gyermek közül, akiket az elmúlt két évben öltek meg.

„Az ő története egy kiáltó gyermekről szól. Senki sem élhet békében, amikor még egyetlen gyermek is kénytelen volt könyörögni a túlélésért.”

A film szombati záróünnepségén elnyerte az Ezüst Medve zsűri nagydíját – a legmagasabb kitüntetést, amit egy arab film Velencében kapott Randa Chahal Sabag libanoni filmje, a Sárkány című film óta 2003-ban –, és a nyertesek közül sokan lenyűgöző szolidaritási nyilatkozatokkal zárták.

Az olasz sztár, Toni Servillo, a La Grazia című filmjéért a legjobb férfi főszereplő díját elnyerő színész háláját és támogatását fejezte ki a múlt héten Barcelonából Gázába indult segélyflottillának, hangsúlyozva, hogy ez „egy olyan érzés, amelyet az egész olasz mozi oszt: csodálatot fejez ki azok iránt, akik bátran kifutottak, elérték Palesztinát, és az emberségesség jelét hozták egy olyan földre, ahol az emberi méltóságot nap mint nap kegyetlenül becsmérlik”.

Benedetta Porcaroli olasz színésznő, az Arabella elrablása című filmjéért az Orizzonti magazinban a legjobb női főszereplő díját elnyerő színésznő egyetértett Servillo véleményével.

„Ők [az aktivisták] emlékeztetnek minket arra, hogy van érvényes ok a reggeli felkelésre, és ezt emberségnek hívják.”

„Jelenleg felelősség, hogy…” „Álljatok ki Palesztina mellett… Lehet, hogy felzaklatom az országomat, de ez már nem számít nekem”

- Anuparna Roy, indiai filmrendező

Maryam Touzani marokkói rendező, aki elnyerte a Calle Malaga című filmjéért járó közönségdíjat, szívhez szóló beszédet mondott, hangsúlyozva, hogy „mélyreható az öröm, amit érzek, de ugyanolyan a fájdalom is, amit akkor érzek, amikor ma átveszem ezt a díjat.

„Fájdalmat érzek, mert sok máshoz hasonlóan én sem tudom elfelejteni azt a borzalmat, amelyet büntetlenül és minden másodpercben Gáza és Palesztina népére mérnek” – mondta.

„Hány anya vált gyermektelenné? Hány gyermek maradt anya, apa nélkül, veszített el mindent. Hányan lesznek még, amíg véget nem ér ez a borzalom?”

Anuparna Roy indiai rendező, aki a legjobb rendezőnek járó díjat kapta debütáló filmjéért, az Elfeledett fák dalaiért, a gázai népirtásról is beszélt.

„Jelenleg felelősség Palesztina mellett állni… Lehet, hogy felzaklatom az országomat, de ez már nem számít nekem” – mondta Roy.

Az „igazi hősök”

Ben Hania beszéde volt az este legkifejezettebb, nyíltan elítélve az izraeli kormányt.

„Ezt a díjat a Palesztin Vörös Félholdnak és mindazoknak ajánlom, akik mindent kockáztattak, hogy életeket mentsenek Gázában. Ők igazi hősök” – mondta.

„Hind hangja maga Gáza hangja, egy mentőkiáltás, amelyet az egész világ hallhatott, de senki sem válaszolt. Hangja továbbra is visszhangozni fog, amíg az elszámoltathatóság valódi – amíg az igazságszolgáltatás meg nem történik” – tette hozzá.

„A mozi nem hozhatja vissza Hindet. És nem törölheti el az ellene elkövetett atrocitásokat sem. Semmi sem állíthatja vissza, amit elvett. De a mozi megőrizheti a hangját, és visszhangra bírhatja a határokon át, mert a története nem csak az övé.

„Tragikus módon egy egész nép története, amely egy bűnös izraeli rezsim által elkövetett népirtást szenvedett el, amely büntetlenül cselekszik.”

Ben Hania hangsúlyozta Hind édesanyjának, Wissam Hamada-nak és testvérének, Eiyadnak a nehéz helyzetét is, akik továbbra is Gázában rekedtek.

„Ez a történet nemcsak az emlékezésről szól, hanem a sürgősségről is. Életük továbbra is veszélyben forog, akárcsak számtalan anya, apa és gyermek élete, akik minden nap a félelem, az éhség és a bombázás ugyanazon ege alatt ébrednek fel. Arra kérem a világ vezetőit, hogy mentsék meg őket.

„Én is felszólítok ennek az elviselhetetlen helyzetnek a végére. Elég volt.”

A velencei filmfesztivál nem foglalt hivatalos állást a gázai népirtással kapcsolatban, és nem adott ki olyan nyilatkozatokat sem, amelyek elítélnék az emberi jogok folyamatos megsértését a megszállt területeken.

A palesztin zászlókat is kitiltották a fesztivál környékéről, amelyeket a biztonsági őrök belépéskor elkoboztak.

Mégis, az ünnepség Pierbattista Pizzaballa bíboros, Jeruzsálem latin pátriárkájának beszédével zárva Velence szakított a hagyománnyal, és a közelmúlt történelmének legpolitikaibb, bár látszólag semleges politikai következtetését hozta.

„A mozi nem hozhatja vissza Hindet.” „Semmi sem törölheti el az ellene elkövetett atrocitást. Semmi sem állíthatja vissza, amit elvett. De a mozi megőrizheti a hangját...”

- Kaouther Ben Hania, a Hind Rajab Hangja rendezője

„Üdvözlet Jeruzsálemből, a Szentföldről, ahol egy ilyen drámai, nehéz és megosztó pillanatot élünk át” – mondta Pizzaballa bíboros.

„Ismerik a híreket, szóval nem kell belemennem ebbe, drámai, akárcsak a pusztítás, a halál és a sok fájdalom képei. Az egyik probléma az, hogy annyi fájdalom van, hogy már nincs hely a másik fájdalmának” – tette hozzá.

A döntés, hogy nem adják oda a Hind Rajab Hangja című filmnek a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt, meglehetősen vitatott volt.

Bármennyire is tetszett a film, kevesen aggódtak amiatt, hogy a fesztivál legnagyobb díját Jim Jarmusch, az elmúlt 40 év egyik legkedveltebb amerikai alkotója kapta az Apa, Anya, Nővér, Testvér című filmjéért.

Vitatottabb volt Park Chan-wook csípős koreai szatírájának, a Nincs más választás című filmnek a teljes leállítása, amely az idei év legszélesebb körben elismert filmje volt.

Különböző források megerősítették, hogy heves vita alakult ki a Hind Rajab hangja című filmről a zsűri tagjai között.

A Hind hangjának filmben való felhasználásával és a valós események alapvető dramatizálásával kapcsolatos etikai aggályoknak kevés közük volt a zsűri Gázával kapcsolatos álláspontjához, és inkább a filmkészítés erkölcsiségéhez a valós események ábrázolásakor.

Egy dolog azonban világos volt: a zsűri nem hagyhatta figyelmen kívül a filmet; a díj inkább a mozi Palesztina iránti támogatásának szimbolikus gesztusa volt, mintsem a film művészi teljesítményének jutalma.

Velencében a művészet háttérbe szorult a népirtás megállításáért való közös munka sürgető szükségességével szemben.

„Ébredés”?

A Hind Rajab sikere gyökeres álláspontváltást jelent Hollywood és Palesztina viszonyában.

A film társproducere James Wilson, a The Zone of Interest és a Shaun of the Dead veterán brit producere volt.

A film executive producerei között olyan jelentős hollywoodi nevek is szerepeltek, mint az Oscar-díjas rendezők, Jonathan Glazer (The Zone of Interest) és Alfonso Cuaron (Roma), valamint Joaquin Phoenix, Rooney Mara és Brad Pitt.

Hétfőn több száz színész, rendező és filmipari szereplő írt alá egy ígéretet, miszerint nem fognak együttműködni olyan izraeli filmintézményekkel, amelyek „a palesztin nép elleni népirtásban és apartheidben érintettek”.

„Filmkészítőkként, színészekként, filmipari dolgozókként és intézményekként felismerjük a mozi erejét a felfogás alakításában” – áll a levélben, amelyet eddig több mint 1200 iparági személyiség írt alá.

venice protest gaza 04 0 2025

„Ebben a sürgető válságidőszakban, amikor számos kormányunk lehetővé teszi a gázai vérontást, mindent meg kell tennünk, hogy foglalkozzunk a bűnrészességgel ebben a kérlelhetetlen borzalmakban.”

Az aláírók között volt az Oscar-díjra jelölt filmes, Yorgos Lanthimos – aki palesztin kitűzőt viselt Velencében –, Ava DuVernay, Joshua Oppenheimer és az Oscar-díjas filmes, Asif Kapadia; valamint az Oscar-díjas sztárok, mint Olivia Colman, Tilda Swinton, Javier Bardem és Julie Christie. További aláírók között van Mark Ruffalo, Ayo Edebiri, Riz Ahmed, Josh O’Connor, Cynthia Nixon és Rebecca Hall.

https://twitter.com/i/status/1963618233077932129

A Hind Rajab hangja egyike annak a három nagy horderejű palesztin filmnek, amelyek csak 2025-ben kerültek bemutatásra.

Cherien Dabis palesztin-amerikai író és rendező idén korábban került a címlapokra az All That's Left of You című átfogó családi sagával, amely lelkes kritikákat kapott a Sundance fesztiválon.

Annemarie Jacir palesztin filmes eközben jelenleg a Torontói Filmfesztiválon vetíti történelmi epikus filmjét, a Palesztina ’36-ot, amelyben az Oscar-díjas Jeremy Irons főszereplésével szerepel.

A Hind Rajab hangja Tunéziát képviseli a jövő évi Oscar-gálán; az All That's Left of You Jordániát, a Palesztina ’36 pedig Palesztinát – ez az első alkalom, hogy egy éven belül három arab ország is képviselteti magát palesztin történetekkel az Oscar-gálán.

Mindhárom filmnek van észak-amerikai és európai forgalmazási szerződése, amely várhatóan több tízezer nézőt vonz majd a következő hónapokban.

Ritkán, ha valaha is, voltak a palesztin történetek ennyire jelen a világ mozijában; Hollywood soha nem fogadta el ilyen széles körben és feltétel nélkül a palesztin ügyet, mint most.

Mindhárom film együttesen kaput nyit az izraeli megszállás brutalitásának elismerésére; mindhárom film a palesztin nép emberségének elismerésére irányuló kérés; mindhárom a szabad Palesztina melletti kiáltás.

Share This Article
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »