Számos neves szervezet, mint például az ENSZ Emberi Jogi Hivatala, a jeruzsálemi székhelyű B’Tselem, az Orvosok Határok Nélkül (MSF), valamint a most már szankcionált Al-Haq Palesztin Emberi Jogi Központ és az Al-Mezan Emberi Jogi Központ, tömeggyilkosságokra, éheztetésre és az izraeli vezetők uszító retorikájára hivatkozott, mint bizonyítékra a palesztin lakosság szándékos kiirtására Gázából.
Izrael mégis azt állítja, hogy kritikusai eltorzították a népirtás jogi definícióját, csak hogy a zsidó államot célozzák meg, anélkül, hogy bármilyen bizonyítékot szolgáltatnának.
Az emberi jogi szervezetek határozottan nem értenek ezzel egyet.
„Az izraeli rezsim népirtást követ el, és az egyik eszköz, amely lehetővé teszi számára, hogy ezt folytassa, a propaganda, a valóság tagadása és az ellene irányuló kritikák elterelése” – mondta Yair Dvir, a B’Tselem, az megszállt területeken működő Izraeli Emberi Jogi Információs Központ szóvivője a TRT Worldnek.
Az 1948-as ENSZ Népirtás Elleni Egyezménye a népirtást olyan cselekményekként határozza meg, mint egy csoport elpusztítására irányuló, kifejezetten elkövetett gyilkosság vagy élhetetlen körülmények megteremtése.
Az emberi jogi szervezetek ragaszkodnak ahhoz, hogy szigorúan alkalmazzák az ENSZ Népirtás Elleni Egyezményének keretrendszerét, amelyet dokumentált intézkedések és az izraeli vezetők kifejezett nyilatkozatai is alátámasztanak.
Izrael az elmúlt két évben több mint 64 000 palesztint, többnyire nőket és gyermekeket ölt meg Gázában.
A több mint 85 000 tonnás bombák – amelyek hat hirosimai szintű robbanóanyagnak felelnek meg – infrastruktúrát pusztítottak el az ostromlott enklávéban.
Az emberi jogi szervezetek ezeket az adatokat kihasználva Izraelt népirtással vádolják az ENSZ-egyezmény értelmében, amely azt olyan cselekményekként határozza meg, amelyeket kifejezetten azzal a szándékkal – hivatalosan dolus specialisnak nevezik – hajtanak végre, hogy „egészben vagy részben” elpusztítsanak egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoportot.
B’Tselem szerint Izrael „szisztematikusan” támadja Gáza polgári lakosságát.
Raphael Lemkin, a zsidó-lengyel jogtudós, a népirtás kifejezés megalkotójának szavait visszhangozva, Dvir egy csoport alapvető alapjai elleni „összehangolt támadásként” határozza meg.
„A népirtás egy csoport erőszakos és szándékos megsemmisítése, vagy annak kísérlete, amely súlyos és helyrehozhatatlan kárt okoz” – mondja.
Ez szorosan összhangban van az ENSZ-egyezmény nyelvezetével, amely olyan cselekményekre helyezi a hangsúlyt, mint az ölés vagy egy csoport elpusztításához szükséges feltételek kikötése.
Izrael népirtási ügyet indít a Nemzetközi Bíróságon (ICJ) a gázai háborúja miatt.
Tavaly novemberben a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant volt védelmi miniszter ellen a Gázában elkövetett háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények miatt.
Népirtó szándék vagy katonai szükségszerűség?
A B’Tselem nemrégiben megjelent, „Népirtásunk” című jelentése kétmillió gázai éheztetést, egész közösségek erőszakos kitelepítését és az „egész családokat kiirtó” bombázásokat népirtó cselekmények, nem pedig katonai szükségszerűség bizonyítékaként említi.
Dvir elutasítja az izraeli vádakat a definíció eltorzításával kapcsolatban, azzal érvelve, hogy Izrael propagandát és tagadást használ a felelősségre vonás elkerülésére.
Hasonlóképpen, az MSF, amely a világ háborús övezeteiben végzett orvosi segélymunkájáról ismert, népirtással vádolta Izraelt, mivel hadserege rendszeresen bombázza az egészségügyi intézményeket és lövi az egészségügyi dolgozókat Gázában.
„Szándékos cselekedetekkel – beleértve az erőszakos kitelepítést, az annektálást és a tömeggyilkosságokat – Izrael szisztematikusan rombolja a palesztin élethez szükséges feltételeket” – mondja az MSF.
Izrael „etnikai tisztogatási kampányt” folytat, hogy eltörölje a palesztin életeket Gázában, teszi hozzá.
Az MSF vádjai összhangban vannak az ENSZ népirtás elleni egyezményének meghatározásával, különösen a „fizikai pusztítást eredményező életkörülmények szándékos előidézése” cselekménnyel.
Az Izraeli offenzíva nemcsak tömegesen kényszeríti ki a palesztinokat lakóhelyük elhagyására, hanem meg is fosztja őket és a jövő generációit a biztonságos visszatérés jogától, gyakorlatilag egész közösségeket törölve a térképről, állítja az MSF.
Palesztin szervezetek, mint az Al-Haq és az Al-Mezan, népirtással is vádolták Izraelt, tömeggyilkosságokat, segélyblokádokat és dehumanizáló retorikát – mint például Yoav Gallant volt védelmi miniszter „emberi állatok” megjegyzését – említve a palesztinok részbeni elpusztítására irányuló szándék bizonyítékaként.
Ezek a csoportok, amelyeket a nemzetközi jogi körökben tisztelnek és a Nemzetközi Bíróság (ICJ) is idéz, nem változtatták meg a népirtás definícióját. Ehelyett az eredeti definíciót alkalmazták Izrael cselekedeteire, és azt a civil áldozatok és az infrastruktúra pusztulásának részletes dokumentációjával támasztották alá.
Izraeli tisztviselők azonban azzal érvelnek, hogy ezek a szervezetek kiterjesztik a népirtás definícióját Izrael becsmérlésére.
Azt állítják, hogy az olyan csoportok, mint a B’Tselem, „közvetett bizonyítékokra”, például a pusztítás mintázatára támaszkodnak a szándék kikövetkeztetésére, ezáltal csökkentve a szigorú dolus specialis küszöbértéket.
Maung Zarni népirtás-kutató határozottan elutasítja ezt az állítást.
„Semmi szükség arra, hogy bármilyen következtetést levonjunk Izrael népirtó szándékáról” – nyilatkozta a TRT Worldnek.
„A kabinet vezető tagjai, az elnök, a miniszterelnök, a befolyásos izraeli rabbik, valamint az izraeli nemzeti televízióban az arabok kiirtásáról szóló dalokat éneklő kis izraeli gyerekek videóra rögzített, írásos és szóbeli megnyilatkozásai százai közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak a népirtó szándékra – mondja.
Zarni Bob Koehl, az amerikai hadsereg hírszerző felmérőjének felügyelete alatt tanulmányozta a népirtást doktori disszertációjához, aki a második világháború utáni Németországban Hitler náci pártjának SS félkatonai erőinek tisztjeit hallgatta ki.
„Ez a gyakorlatilag minden emberi jogi szervezet, beleértve az Izraelben működő és izraeliek által vezetetteket is, elutasítása az izraeli rezsim tipikusan eltorzult viselkedésére jellemző: »Az egész világ gyűlöl minket, és nem érdekel minket, hogy mit gondol rólunk a világ«” – mondja.
Zarni szerint az emberi jogi szervezetek népirtással kapcsolatos álláspontja izraeli vezetők explicit nyilatkozatain alapul.
Például Isaac Herzog elnök állítása, miszerint „nincsenek ártatlanok” Gázában, valamint Gallant kijelentése a víz, az élelmiszer és az áram elzárásáról egyértelmű bizonyítékot szolgáltat a szándékosságra.
B’Tselem Dvirje Zarni nézetét visszhangozza.
„Itt élünk, beszéljük a nyelvet, és már 22 hónapja minden nap halljuk izraeli döntéshozóktól a Gázai övezet lakosságának válogatás nélküli bántalmazására irányuló explicit kijelentéseket” – mondja.
Ezek a kijelentések, olyan cselekedetekkel párosulva, mint egész városok lerombolása, alkotják a népirtással kapcsolatos vádak gerincét.
A kifejezés újraértelmezése helyett ezek az emberi jogi csoportok a „tankönyvi népirtásra” mutatnak rá, ahogy Zarni fogalmaz, Izrael cselekedeteit a nácik zsidók elpusztítására irányuló kifejezett szándékához hasonlítva.
„A könyörtelen népirtó kijelentések, valamint a civil lakosság elleni közel két éven át tartó szisztematikus és ismételt támadások egyértelműen bizonyítják Izrael szándékát” – mondja Dvir.
