Tíz Nobel-díjas is szerepel azon a 23 legelismertebb amerikai és európai közgazdász között, akik levelet írtak Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, amelyben arra kérték, hogy vonja vissza Gáza város katonai megszállására vonatkozó terveit, és sürgették, hogy engedélyezze a korlátlan élelmiszersegélyt az enklávéba.
A levél első aláírója Daron Acemoglu, Nobel-díjas MIT közgazdász és a Miért buknak meg a nemzetek? című nemzetközi bestseller társszerzője. A levelet pénteken osztotta meg az X-en.
„Sürgős aggodalommal írunk a Gázában terjedő éhezésről és az izraeli kormány azon tervéről, hogy a civileket egy úgynevezett „humanitárius városba” koncentrálja” – áll a levélben.
„Emberként, közgazdászként és tudósként felszólítunk minden olyan politika azonnali leállítására, amely fokozza a széles körű éhezést”.
A második bekezdés elítéli a Hamász vezette 2023. október 7-i dél-izraeli támadásokat, de hozzáteszi: „ez nem mentesíti a felelősség alól az izraeli kormányt, amely a segélyek áramlását és elosztását ellenőrzi”.
A közgazdászok az ENSZ Világélelmezési Programjának adataira hivatkoznak, amelyek azt mutatják, hogy Gáza 2,1 millió lakosának közel egyharmada több napig élelem nélkül maradt, és hogy az enklávéban a piaci árak most tízszer magasabbak, mint mindössze három hónappal ezelőtt.
A botrányokkal sújtott, az Egyesült Államok által támogatott és „izraeli koordinációjú” Gázai Humanitárius Alapítványt (GHF) is „halálosnak” nevezik.
Az ENSZ szerint május óta több mint 1700 ember halt meg, miközben segítséget kért a GHF helyszínein. A palesztinok „halálcsapdának” nevezték.
„A megkönnyebbülés ürügyén a javasolt „humanitárius város” több százezer gázai lakost helyezne át egy zárt zónába, megfosztva őket a mozgás szabadságától és az alapvető méltóságtól” – áll a levélben. „Izrael részéről elfogadhatatlan, hogy a civileket teherként kezeli”.
A levél egy „humanitárius városra” utal, amelynek felépítését Israel Katz izraeli védelmi miniszter javasolta Rafahban, amelyről Ehud Olmert volt izraeli miniszterelnök azt mondta, hogy „koncentrációs tábor” lenne.
Figyelmeztetés Izraelnek
Az izraeli hadsereg már most is ellenőrzi a Gázai övezet legalább 75 százalékát. A múlt héten Netanjahu bejelentette Gáza város katonai megszállására irányuló szándékát, ami teljes izraeli hatalomátvételt jelentene.
A világ kormányai, köztük olyan szövetségesek, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Kanada és Németország, elítélték a lépést. A Trump-adminisztráció azt mondta, hogy a döntést Izraelre bízza.
„A tömeges éhezés és az emberi jogok megsértésének egyre növekvő bizonyítékai fényében az európai kormányok célzott szankciókat vethetnek ki, súlyos károkat okozva a tudománynak, a kereskedelemnek és a foglalkoztatásnak. Ennek már vannak korai jelei” – mondják a közgazdászok.
Figyelmeztettek, hogy a hitelminősítő intézetek valószínűleg folytatni fogják Izrael államadósságának leminősítését, ami növeli a hitelfelvételi költségeket, éppen akkor, amikor az állam hatalmas újjáépítési és védelmi számlákkal néz szembe. A szakképzett munkavállalók, különösen a technológiai szektorban, valószínűleg szintén elhagyják Izraelt – tették hozzá.
A Gázai övezet elfoglalásának tervének visszavonása és a határok segélyszállító teherautók előtti megnyitása mellett a levél felszólítja Izraelt, hogy azonnal „adjon ki egy hivatalos nyilatkozatot, amely megerősíti Izrael elkötelezettségét az emberi jogok és a nemzetközi jog iránt”, és „jóhiszeműen törekedjen a tűzszüneti megállapodásra”.
A közgazdászok azt mondták, hogy azt szeretnék, ha „a nyugati vezetők aktívan dolgoznának ezen politikák végrehajtásán”, és hogy Izrael csak így „őrizheti meg demokratikus jellegét”.
A levél nem említi a népirtást vagy az etnikai tisztogatást. A háború kezdete óta több mint 61 000 embert öltek meg Gázában.
Acemoglu mellett a 23 aláíró Nobel-díjas közgazdászai között van Angus Deaton; Peter A. Diamond; Esther Duflo; Claudia Goldin; Eric S. Maskin; Roger B. Myerson; Edmund S. Phelps; Christopher A. Pissarides; és Joseph E. Stiglitz.
Kutatásaik és tanácsadásaik együttesen segítettek a nyugati világ nagy részének gazdasági pályájának alakításában, beleértve olyan intézményeket is, mint a Nemzetközi Valutaalap.
