Az Egyesült Államok nem titkolta, hogy nem elégedett az ENSZ Franciaország és Szaúd-Arábia által szervezett, a palesztin állam kérdéséről és a kétállami megoldás megvalósításáról szóló csúcstalálkozójával.
Donald Trump amerikai elnök legközelebbi szövetségesei és magas rangú tisztviselői közül néhányan bírálták a New York-i eseményt. Marco Rubio amerikai külügyminiszter korábban „szimbolikusnak” nevezte a csúcstalálkozót, amelynek „semmilyen hatása” nincs az izraeli-palesztin konfliktusra, de mindazonáltal olyan lépésnek, amely „bátorítja” a Hamászt.
Mike Huckabee, az Egyesült Államok izraeli nagykövete még ennél is továbbment, „felháborítónak” nevezte a csúcstalálkozót, és azt mondta, hogy Franciaországnak, az egyik társrendezőnek, fel kellene adnia a Francia Riviérát egy palesztin államért.
Míg a Trump-adminisztráció nem habozott nagyképűen és bravúrosan kritizálni a csúcstalálkozót, beleértve Franciaország gúnyolását is, feltűnően hallgatott Szaúd-Arábia azon döntéséről, hogy társrendezőként vesz részt az eseményen.
Diplomaták és szakértők szerint az Egyesült Államok kínos tánca, amelyben Franciaországot kritizálják, miközben Szaúd-Arábiát előnyben részesítik, Rijád washingtoni hatalmát tükrözi pénzügyi befolyása és egyre inkább a biztonsági kapcsolatainak kiterjesztésére irányuló döntései révén.
Bader al-Saif, a Kuvaiti Egyetem adjunktusa szerint a Trump-adminisztráció hallgatólagosan kimutatta, hogy nem hajlandó számon kérni legközelebbi arab szövetségeseit Palesztinán, amikor intézkedéseket hoznak.
„Franciaország több százmilliárd dollárt pumpál az amerikai gazdaságba?” – mondta Saif. „Nem hiszem.”
„Az Öböl-országoknak sokkal nagyobb befolyásuk van, mint gondolják, és ez az a fajta gyakorlatias nyelv, amelyet Trump megért.”
Emmanuel Macron francia elnök álló ovációt kapott a hétfői ENSZ-csúcstalálkozón elhangzott szavaiért. Franciaország hangsúlyosabb álláspontot képviselt az eseményen. Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg idén nem vesz részt a közgyűlésen, de Faisal bin Farhan külügyminiszter a nevében beszélt az eseményen.
Trump májusban mérföldkőnek számító látogatást tett Szaúd-Arábiában.
Az út során reményeket ébresztett arra vonatkozóan, hogy kormánya elkerüli a külföldi összetűzéseket, és visszalép a közel-keleti beavatkozásoktól. Látogatását Szaúd-Arábia nem kötelező érvényű ígérete színesítette, miszerint 600 milliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokba.
„Az Öböl-térségnek sokkal nagyobb a befolyása, mint gondolják”
- Bader al-Saif, Kuvaiti Egyetem
Trump beszédének hatása, akárcsak a szaúdi befektetési ígéretnek, vegyes volt.
Rijád nyomására Trump leállította a jemeni húszik elleni pusztító amerikai bombázási kampányt – a fegyverszünet kitartott, miközben a húszik továbbra is rakétákat lőnek Izraelre.
Hasonlóképpen, Trump átvágta az amerikai vezetés és az izraeli lobbitevékenységet a Szíriával szembeni szankciók feloldása érdekében.
De a kulcsfontosságú kérdésekben Trump nem tartotta be beszédét.
Izraelt követte az Iránnal vívott háborúba, és bombázta az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris létesítményeit, bár gyorsan tűzszünetet kezdeményezett. Feltétel nélkül támogatta Izrael gázai támadását is, amelyet az ENSZ, történészek és emberi jogi szakértők népirtásnak neveznek.
Hasonlóképpen, a Szaúd-Arábiával kötött üzleti megállapodások sem valósultak meg teljesen.
Amióta a két fél aláírt egy 142 milliárd dolláros védelmi megállapodást, nem jelentettek be nyilvánosan jelentős fegyvereladásokat. Szaúd-Arábia várhatóan a mesterséges intelligencia chipek nagy vásárlója lesz, de eddig nem történt nyilvános utókövetés az üzletekkel kapcsolatban.
„Szaúd-Arábia mellett állást foglalni”
A gázai népirtásról beszélve Trump különösen harcias volt.
Az amerikai újságíróknak azt nyilatkozta, hogy a 2023. október 7-i, a Hamász vezette dél-izraeli támadás, amelyben körülbelül 1200 ember halt meg, „népirtás volt, gondolom” – ezzel kikerülve egy kérdést az ENSZ azon friss döntéséről, miszerint népirtás történik a gázai palesztinok ellen.
Trump azonban hallgatott Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg saját nyilvános kijelentéséről, miszerint Izrael népirtást követ el.
„Az Egyesült Államok kétoldalú megközelítése az elnök megérzéseiből fakad ezekkel a helyekkel [Európával és az Öböl-térséggel] kapcsolatban” – mondta Gregory Gause, a washingtoni Middle East Institute agytröszt vendégkutatója az MEE-nek.
„Azt hiszem, szeretnék, ha a szaúdiakat is az oldalukon tartanák”
-Gregory Gause, Middle East Institute
„Trump első benyomása mindenről, ami Németországtól vagy Franciaországtól érkezik, negatív, mert egyszerűen nem kedveli őket. Az Öböl-országok képesek a fülébe jutni. Jobban fel tudják kelteni Trump figyelmét, mint az európaiak” – mondta.
Trump várhatóan Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Katar és Szaúd-Arábia tisztviselőivel találkozik az ENSZ ülésén, hogy megvitassák a Gázai övezetet, bár ezek közül az országok közül sok vezető nem vesz részt személyesen.
Az egyik fő ok, amiért Trump nagykövetei és küldöttei könnyebben ostorozhatják Franciaországot a csúcstalálkozó miatt, mint Szaúd-Arábiával, az az, hogy a tét nem olyan nagy.
Az Egyesült Államok csendes hozzáállása Szaúd-Arábiához részben azt a tényt tükrözi, hogy kulcsfontosságú arab szövetségese valódi haraggal szembesül népe körében az Izrael által Gázában elkövetett atrocitások miatt, mondják szakértők.
Míg Franciaország NATO-tag, és megpróbálja az Egyesült Államokat a szövetségben tartani, Szaúd-Arábia egyfajta szabadügynök.
Az Öböl-menti államokat aggasztja az Egyesült Államok beleegyezése az izraeli agresszivitáshoz Szíriában, Libanonban és Iránban. Az Egyesült Államok jóváhagyása Izrael Hamász politikai tisztviselői elleni támadásához Dohában, Katarban, pofonként sújtotta az Öböl-menti monarchákat, mivel régóta az Egyesült Államokra támaszkodnak biztonságuk garantálásában.
A múlt héten Szaúd-Arábia védelmi paktumot írt alá Pakisztánnal – az egyetlen muszlim többségű, nukleáris fegyverekkel rendelkező állammal. Jelentések szerint Szaúd-Arábia Kína segítségével saját ballisztikus rakéták gyártásához is fordult.
„Az Egyesült Államok tudomásul vette a Pakisztánnal kötött védelmi paktumot, bár a nukleáris vonatkozások nem egyértelműek, azt hiszem, van igény arra, hogy a szaúdiakat az oldalon tartsák, mert egyesek kínai kezet látnak a pakisztániakon keresztül” – mondta Gause.
„Senkit sem aggaszt, hogy Franciaország kilép a NATO-ból.”
