Egy belső katonai vizsgálat, amely májusban az izraeli Gideon szekerei hadművelet ügyében indult, arra a következtetésre jutott, hogy a hadművelet nem érte el fő célkitűzéseit a Gázai övezetben.
A titkosított dokumentum, amint azt az izraeli média is beszámolta, megerősítette, hogy a hadsereg nem érte el elsődleges céljait, a Hamász legyőzését és az ostromlott enklávéban lévő izraeli foglyok szabadon bocsátását.
A fő offenzíva kezdetben a Gázai övezet teljes ellenőrzésének megszerzésére, a teljes lakosság déli kis területre való kitelepítésére, valamint a palesztinok csak annyi élelemmel való ellátására irányult, hogy elkerüljék az éhezést.
Az izraeli hadsereg több tízezer tartalékost mozgósított a tervhez.
Bár a hadműveletet a magas rangú hadseregtisztviselők nagyrészt dicsérték, a belső vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy "Izrael minden lehetséges hibát elkövetett".
A kiszivárgott dokumentum azzal vádolta a hadsereget, hogy "saját katonai doktrínájával ellentétesen" működik, megjegyezve, hogy a kudarc fő okai a lemorzsolódás, a munkaerőhiány, a felszerelés és az erőforrások hiánya, valamint a gerillaháborúra való nem hatékony felkészülés voltak.
Hozzátette, hogy a hadsereg ismételten lassú ütemben működött ugyanazokon a területeken, a veszteségek csökkentését helyezve előtérbe a sikeres bevetések magas arányának elérése helyett.
„Ügyetlen” segélyelosztás
Hozzátették, hogy a hadsereg nem gyakorolt időnyomást, és rosszul kezelte az erőforrásokat, kimerítve saját csapatait, miközben károsította Izrael nemzetközi megítélését és támogatottságát.
A vizsgálat hozzátette, hogy a Hamász profitált ezekből a kudarcokból, erőforrásokhoz, biztonságos műveleti bázishoz és hatékony harci módszerhez jutott.
A jelentés a hadsereg irányítását az „elrettentés logikájára, nem pedig a döntő győzelemre” támaszkodónak írta le, megjegyezve, hogy a műveleteket egy esetleges fegyverszünet és fogolycsere szem előtt tartásával hajtotta végre, amit – hozzátették – a Hamász kihasznált.
A belső értékelés szerint a hadsereg „ügyetlen” humanitárius segélytervezése és elosztása csak tovább segítette a palesztin mozgalmat.
Izrael március 2-án szinte teljes blokádot vezetett be az élelmiszer és a humanitárius segély Gázába való bejutása ellen.
Csak május végén kezdte meg az élelmiszer és a segélyek engedélyezését, de szinte kizárólag az Egyesült Államok és Izrael által támogatott Gázai Humanitárius Alapítványon (GHF) keresztül.
A vizsgálat szerint a GHF segélynyújtásban mutatott „alkalmatlansága” miatt a palesztin mozgalom egy úgynevezett „hamis, de hatékony” globális éheztetési kampányt tudott indítani.
Annak ellenére, hogy kétségeket vetettek fel a Gáza több mint kétmilliós lakosságát sújtó éhezéssel kapcsolatban, az Integrált Élelmiszerfázis-besorolás (IPC), az ENSZ által támogatott globális éhségfigyelő augusztus 22-én hivatalosan is éhínséget hirdetett a blokád alá vont övezetben.
Ráadásul a GHF segélyhelyszíneit emberi jogi csoportok és aktivisták „halálos csapdáknak” minősítették, amelyek a segélyek elosztásának megkezdése óta több mint 2294 palesztint öltek meg.
