hétfő, október 13, 2025
spot_imgspot_img

Top 5 This Week

spot_img

Related Posts

Két évnyi gázai népirtás után a Nyugat erkölcsi látszata megtört.

Ha Gáza tanított nekünk valamit, az nem az, hogy az úgynevezett szabályokon alapuló nemzetközi rend összeomlott, hanem az, hogy soha nem is létezett igazán.

Ez a koncepció mindig is egy olyan konstrukció volt, amelyet a hatalmasok privilégiumainak megőrzésére találtak ki, és tetteiknek legitimitás látszatát keltette. A Nyugat évtizedekig a civilizáció jelképeként hivatkozott a nemzetközi jogra, mintha az erkölcsöt azok kodifikálhatnák, akik büntetlenül megsértik azt.

Gáza ezt teljesen világossá teszi. A nemzetek joga a birodalom joga, amelyet szigorúan alkalmaznak a gyengékkel szemben, és szelektíven – ha egyáltalán – az erősekkel szemben.

Gáza pusztulása nem rendellenesség, hanem a hierarchia logikus kifejeződése. Ugyanazok az elvek, amelyek egykor racionalizálták a gyarmati hódítást, most szentesítik Izrael büntetlenségét.

Gáza leleplezte, hogy a nyugati vezetők gyarmati és faji politikai DNS-e érintetlen marad. Az egyenlőség és az egyetemes jogok retorikája feloldódik, amikor az áldozatok palesztinok.

Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a Nyugat erkölcsi felháborodástól harsogott, szankciókat vezetett be, és kizárta Oroszországot a kulturális életből. Amikor Izrael lerombolta Gázát, lemészárolt ezreket és éheztetett egy egész népet, ugyanezek a kormányok kétértelműen védték a védhetetlent.

Oroszországot sokkal kevesebbért büntették; Izraelt sokkal többért jutalmazzák. A jogászok és az emberi jogi szervezetek által dokumentált népirtást ellentmondásos értelmezések kérdéseként kezelik. Úgy tűnik, az erkölcsi tisztaság az elkövető kilététől függ.

Csendben védelemre cserélve

Gáza leleplezte az arab rezsimek valódi jellegét is, amelyek a hit őrzőinek tüntetik fel magukat. Ezen uralkodók közül sokan árulásból születtek, trónjukat nem népük akarata, hanem a birodalom tervei biztosították.

Nyugati pártfogás által telepítve és fenntartva, a birodalmi építészet ereklyéi – nem az igazságosság, hanem a túlélés és a vagyonfelhalmozás élteti őket. Gáza pusztulásában való bűnrészességük nem tehetetlenség, hanem számítás.

Csendben védelemre, olajban élvezetre, népük méltóságában pedig külföldi elismerés kényelmére cserélik a csendet. Kezükben a szuverenitás örökség, nem felelősség.

Gáza felfedi, hogy a Nyugat állítólagos aggodalma a demokráciáért és az emberi jogokért geopolitikai hadviselés, nem pedig erkölcsi meggyőződés. Ezek az ideálok olyan ellenségeket céloznak meg, mint Irán és Afganisztán, de megkímélik a kliens autokráciákat, mint Jordánia, Egyiptom, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Pakisztán és Marokkó, amelyeket segélyekkel és fegyverekkel jutalmaznak.

A Nyugat demokráciapárti tevékenysége tehát álarcosbál, amelyet akkor alkalmaznak, amikor a hatalmat szolgálja, és akkor hagynak fel, amikor fenyegeti azt. Gáza levetkőztette a látszatot, leleplezve az erkölcsi diskurzust, mint kényelmet, nem pedig hitvallást.

Gáza rendíthetetlen kérdést vetett fel a muszlim többségű nemzetek számára: vajon a dinasztikus kényelem és a nyugati profit érdekében meghúzott gyarmati határoknak továbbra is engedelmességet kell-e követelniük.

A fiatalok, digitálisan bennszülöttek és erkölcsileg nyughatatlanok, most átlátnak a mesterkéltségen. Nincs többé szükségük az elit engedélyére ahhoz, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól.

A Közel-Kelet térképét a megosztásra és az irányításra tervezték. Sok uralkodót választottak ki ennek a rendnek a megőrzésére, biztosítva, hogy a Washingtonnak vagy Londonnak való alárendeltség maradjon a túlélés ára. Az erkölcsi meggyőződéstől mentes függetlenség a szolgaság egy másik formája.

A muszlim teológusok hallgatása ugyanilyen sokatmondó volt. Gáza megmutatta, hogyan öltheti magára az erkölcsi gyávaság a jámborság köntösét.

Túl sok vallási vezető, aki a nyugati dekadencia ellen dübörög, elnémul, amikor a zsarnokság arab köntösbe öltözik. Nem merik elítélni az Izraellel szövetkező zsarnokokat, attól félve, hogy elveszítik zarándokvízumukat, vagy megsértik Rijádot és Abu Dhabit. Gyorsan leleplezik távoli ellenségeiket, de hallgatnak a hatalmasok előtt, akik bebörtönzik a másként gondolkodókat, elfojtják a lelkiismeretet és Izrael háborús gépezetéhez igazodnak. Ebben a szelektív erkölcsben nem a jámborság, hanem a bűnrészesség rejlik.

A prófétai bátorságtól megfosztott vallás lelkiismeret nélküli szertartássá válik. Az Öböl csillogó mecsetei és nagy konferenciái ennek a korrupciónak az emlékművei.

Még nyugtalanítóbb a muszlimok látványa, akik az Egyesült Arab Emírségekbe, Szaúd-Arábiába és Katarba özönlenek, hogy a fényűzés illúzióiban gyönyörködjenek. Üvegtornyokat és a túlzás szökőkutait csodálják, vakok a kegyetlenségre, amely finanszírozza őket és megerősíti a cionista entitást. Odaadásuk nem a hithez vagy az elvekhez szól, hanem egy üres modernitáshoz, amely a látványosságot a civilizációval téveszti össze.

Gáza szenvedésében könyörtelen világossággal leleplezte ezt az erkölcsi csődöt.

Groteszk inverzió

Ugyanakkor a szólásszabadság őrei az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban felfedték, hogy mennyire feltételekhez kötött ez a szabadság, mivel a palesztin békés tüntetéseket gumibotokkal, letartóztatásokkal és cenzúrával fogadták.

Az amerikai és brit egyetemek hallgatóit erkölcsi ellenvélemény miatt fegyelmezik; a brit rendőrség a közrendet szolgáló, de a lelkiismeret elhallgattatására alkalmazott törvények alapján oszlatja fel a tüntetőket; a német hatóságok a „biztonság” ürügyén betiltják a felvonulásokat. Az utóbbiak izraeli bűncselekményekkel szembeni szólásszabadság-elnyomása példa nélküli, mintha a német állam azt hinné, hogy a palesztinoknak kell megfizetniük az erkölcsi adósságot Németország zsidók második világháború alatti kiirtásáért.

A groteszk inverzió az, hogy a múltjáért való vezekelésre törekedve Németország legitimálja az izraeli brutalitást, ugyanazt az embertelenítést, amelyet Németország egykor elkövetett. Gáza feltárja, hogyan válik nyilvánvalóvá a demokrácia törékenysége, amikor a lelkiismeret ütközik a hatalommal.

A polgáraiktól elzárkózott nyugati elitek szinte egyhangúlag Izrael mellett állnak ki, de nem mindenki osztja ezt a vakságot. Spanyolország, Írország, Belgium és Norvégia vezetői erkölcsi tisztasággal cselekszenek ott, ahol mások kételkednek.

Európa-szerte és azon túl a tömegek dacolnak a hivatalos bűnrészességgel, míg Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a fiatalabb generációk elutasítják a mesterségesen létrehozott narratívát. Gáza megtörte a csendet, és felélesztette az évtizedekig tartó propaganda által eltompított erkölcsi ösztönt.

A nyugati média, a hatalom gyorsírója, hitelességét romokban találta. A mészárlás eufemizmusai, a hivatalos párbeszédpontok tiszteletben tartása és az egyik oldal humanizálására, miközben a másikat anonimizálja, mind lelepleződött.

Szűretlen és tagadhatatlan

Ugyanakkor Gáza feltárta az igazság felszabadulását a közvetítetlen tanúságtétel révén. A közösségi média és a független tudósítások lerombolták a narratíva monopóliumát.

A Gázából származó képek, szűretlenek és tagadhatatlanok, megkerülték a gazdasági és politikai érdekekhez kötődő szerkesztői kapuőröket. A fiatalok, digitálisan bennszülöttek és erkölcsileg nyughatatlanok, most átlátnak a mesterkedésen. Nincs szükségük többé az elit engedélyére ahhoz, hogy különbséget tegyenek a jó és a rossz között.

Ugyanilyen elítélő módon Gáza azt mutatja, hogy a nemzetközi rend alapvető szabályait felfüggesztették Izrael számára. Félretették azokat az elveket, amelyek minden állampolgár egyenlőségét követelik, és tiltják az apartheidet, az etnikai tisztogatást és a demográfiai manipulációt.

A menekültek visszatéréshez való jogát, a nemzetközi jog sarokkövét, kényelmetlennek minősítik. Azok az államok, amelyek hűséget vallanak a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, miután ratifikálták annak alapszabályát és ígéretet tettek az egyetemes joghatóság érvényesítésére, hallgatnak, amikor a vádlottak izraeli vezetők - mégis mindig szívesen támogatják az afrikaiak vagy oroszok elleni elfogatóparancsokat, amikor erre lehetőség adódik.

A hatalmasok és ügyfeleik számára a törvény nem korlátozás, hanem szelektíven adott privilégium.

Gáza romjaiból nemcsak gyász, hanem felismerés is előbukkan. Megtanultuk, hogy a nemzetközi rend nagyrészt a hierarchia eszköze, nem pedig az igazságszolgáltatásé. Megtanultuk, hogy a jog nyelve túl gyakran az uralom dialektusa, és hogy az arab világ továbbra is zsarnokai és külföldi pártfogóik túsza marad.

Megtanultuk, hogy az erkölcsi bátorság nélküli iszlám hatalom az elnyomás bűnrészese, és hogy a nyugati liberális demokráciák csak saját érdekeik keretein belül liberálisak.

Gáza nem teremtette ezeket az igazságokat, hanem megvilágította őket. Arra kényszerítette a világot, hogy szembesüljön azzal, amit nem szeretett volna látni: hogy a civilizáció zászlaja alatt ugyanazok az ősi kegyetlenségek élnek tovább, a hatalmasok diplomáciájába burkolózva.

A cikkben kifejtett nézetek a szerzőhöz tartoznak, és nem feltétlenül tükrözik a Middle East Eye szerkesztői politikáját.

Ziyad Motala a Howard Egyetem Jogi Karának jogászprofesszora, valamint a Nyugat-Fokföldi Egyetem Összehasonlító és Nemzetközi Jogi Programjának igazgatója 1995 óta. Motala a dél-afrikai Durbanben született, és aktív tagja volt a dél-afrikai felszabadításért folytatott küzdelemnek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét
Captcha verification failed!
Captcha felhasználói pontszám nem sikerült. kérjük lépjen kapcsolatba velünk!

Popular Articles

Translate »