Gáza város – Az Izrael és a Hamász közötti tűzszünet több ezer embert hozott vissza otthonaikba Gázában, hogy felmérjék a károkat, megnézzék, mit lehet megmenteni, és elkezdjék az újjáépítést.
Dzsabaliában, Sejk Radvánban, Abu Iszkandarban és a környező településeken az emberek visszatértek a lerombolt környékekre, és megtudták, hogy a romok között még mindig ott vannak a katasztrófát okozó robbanórobotok közül néhány, csendben és fel nem robbantva.
Az emberek nem tudják, hol rejtőznek a fel nem robbantott robotok, és azt sem tudják, mit tegyenek, ha találkoznak eggyel, ami tovább fokozza a hazatérés gyötrelmét és bizonytalanságát.
Robbanó robotok
A „robotok” gyakori félelmet keltettek Észak-Gázában, mióta az izraeli hadsereg először vetette be őket a dzsabáliai menekülttáborban 2024 májusában.
Bevetésük „példátlan ütemet” ért el az októberi tűzszünet előtt – jegyezte meg az Euro-Med Human Rights Monitor szeptember 1-jei jelentésében, hozzátéve, hogy „naponta körülbelül 300 lakóegység elpusztítására” használták őket Gáza városban és Dzsabáliában.
A robotok páncélozott szállító járművek, amelyeket az izraeli katonák robbanóanyagokkal rakodnak meg, majd páncélozott buldózerekkel a helyükre húznak.
Miután a katonák visszavonultak, távolról felrobbantják a csapdákkal ellátott járművet, mindent elpusztítva körülötte.
Nem sokat tudni a hasznos teherről – vagy arról, hogy valaha is következetes volt-e – mondta Mahmúd Basal, a Gázai Városi Polgári Védelem szóvivője az Al Jazeerának.
Bassal szerint azonban a robotok „gyilkos hatótávolsága” – amely szerinte akár 500 méter (550 yard) is volt – nyilvánvaló.
Hozzátette, hogy az infrastruktúrában keletkezett kár „megdöbbentő” volt.
„Semmi sem maradt”
Tavaly novemberben Sharif Shadi rájött, hogy még nem tanulta meg a háború összes hangját. A légitámadások, a tüzérség és a rakéták hangjai gyermekkora óta bevésődtek az emlékezetébe a Gázában vívott számtalan izraeli háborúból.
De Izrael brutális szárazföldi támadása során Észak-Gázában a 22 éves Jabalia menekülttáborból származó fiatal egy új, még szörnyűbb hangot hallott.
A robotok hangja volt.
Röviddel ezután a szerkezetek felrobbannak, és egész városrészeket nyelnek el.
„A robbanórobot egy teljes lakótömbbe lép be... és pillanatokkal később minden romhalmazzá válik” – magyarázza Shadi az izraeli hadsereg legújabb fegyveréről.
Azon a novemberi reggelen Shadi az utcán volt, és a maga és nyolc másik családtagja számára a legszükségesebb dolgok beszerzésének félelmetes napi küldetését végezte, amikor meglátott egy robotot, amelyet egy D10-es buldózer vonszolt a környéke felé.
„Beléptek a tömbbe, én pedig elkezdtem menekülni.
Legalább 100 métert (110 yardot) futottam, és hirtelen a romok alatt találtam magam, olyan erős volt a robbanás. Akik közelebb voltak, azokból semmi sem maradt – még csak maradványok vagy testrészek sem.”
Napokkal később elvesztette egy barátját.
„A barátom rosszul volt, és a Kamal Adwan kórházba kellett vinni. Elkísértem, és útközben láttunk egy robotot bejönni. A pánik és a káosz pillanatában a barátommal különböző irányokba rohantunk.
A robbanás hatalmas volt, és megremegtette a lábam alatt a földet. Amikor visszamentem ugyanarra a helyre, ahol utoljára láttam a barátomat..., semmi nyomát sem találtam. A teste teljesen elpárolgott.”
Az Euro-Med jelentése szerint ezeknek az eszközöknek a válogatás nélküli, széles körű megsemmisítése „tiltott fegyverek kategóriájába sorolja őket, és lakott területeken való használatuk háborús bűncselekménynek és emberiség elleni bűncselekménynek minősül”.
Sem az izraeli hadsereg, sem a kormány nem ismerte el nyilvánosan ezen fegyverek használatát, bár néhány izraeli média beszámolt a használatukról.
Az izraeli hadsereg nem reagált az Al Jazeera megkeresésére.
Mérgező utóhatás, légzési válság
A hatás nem ér véget a robbanással, ahogy Dr. Mohammed Abu Afash, a gázai Palesztin Orvosi Segélyszervezet igazgatója is elmagyarázza.
A „robbanó robotok” mérgező gőzöket és gázokat hagynak maguk után – mondja –, „erős, kellemetlen szagot”, amely hosszan elhúzódik, és súlyos légzési problémákat okoz az embereknek.
„Ismétlődő fulladásos és légzési nehézséges esetek jelentek meg, és a polgárok továbbra is szenvednek ezektől a tünetektől az ólmot és veszélyes vegyi anyagokat tartalmazó mérgező gázok belélegzése miatt” – teszi hozzá.
Um Ahmed al-Dreimli, aki Gáza város Sabrájában él, a szagot „puskapor és égett fém keverékének” nevezte, amely „a tüdőnkhöz tapadt, és a robbanás után sokáig megnehezítette a légzésünket”.
Az 50 éves háromgyermekes anya – legidősebb gyermeke a 10 éves Ahmed – családjával volt megrongálódott gyermekkori otthonában, amikor meghallotta a szomszédok sikolyait az utcáról, ami figyelmeztette a veszélyre.
A robbanások röviddel ezután történtek, Izrael nem adott figyelmeztetést vagy időt a menekülésre.
Um Ahmed szerint a robbanás hangja más volt.
Nehéz, fémes morajlása volt, nem olyan, mint „a lebegő repülőgépek vagy drónok hangja, vagy a közeledő rakéták sikolya, amihez már hozzászoktunk... és olyan érzés volt, mintha kihúznák a lábunk alól a talajt” – emlékszik vissza.
Az invázió előjátéka
Mohammed Abu Tamous, a Polgári Védelem és Mentőszolgálat médiaosztályának munkatársa többször is látott robbanórobotokat terepmunka során.
„Amikor egy adott terület invázióját tervezik, a hadsereg ezeket a robotokat épületek leegyenesítésére és tereptárgyak eltörlésére használja, hogy felkészüljön az előrenyomuló járművekre” – teszi hozzá.
Elmondása szerint Észak-Gázában már bevetették őket, többek között Jabalia táborban, Beit Hanoonban, Tal az-Zaatarban, Beit Lahiyában, Tuffah negyedben, Shujayeában, Zeitounban, Sabrában, Sheikh Radwanban, Abu Iskandarban és Jabalia belvárosában.
Nincs hallható rakéta- vagy légvédelmi szirénafütyülés – csak a robbanás, amelyet hatalmas fehér füstfelhők követnek.
„Egy lakásra vagy épületre mért légicsapások két vagy három szomszédos házat is érinthetnek, de a robot tíz szomszédos házból álló teljes sort rombol le” – mondja Abu Tamous.
Hozzátette, hogy az izraeli katonák ezeket a robbanórobotokat zsúfolt lakóövezetekben használják, amelyeket körülvettek és elvágtak, hogy megakadályozhassák a mentő- és polgári védelmi csapatok bejutását az emberek megsegítésére.
Még ha a mentőcsapatokat be is engedik, a kár gyakran olyan súlyos, hogy már nem tudják megállapítani a tereptárgyakat, vagy azt, hogy hol kezdődnek vagy végződnek az utcák.
És ezek bélyegzik az ellenállást terrorizmusnak? Terroristaként indultak, terroristák maradtak, azt művelik, amit a nagyapáik is műveltek Palesztinában: robbantás, pusztítás, káosz, élhetetlenítés, tisztogatás, elüldözés, végül a zsákmány, a lopott föld kisajátítása. Hogy ez a háborús és nemzetközi szabályok megsértése? Természetesen. De elsősorban a saját identitásuk meggyalázása, hogy ugyanolyan önkénnyel igazgatnak másokat, az általuk megszállt terület őslakosait, mint amivel mások az elődeiket dirigálták a történelem során, legutóbb a náci megszállók. Képzeljük el, hogy magyarként elkezdünk visszavándorolni Magna Hungáriába, hogy a mindenféle mondáink alapján helyet csináljunk ott magunknak, kiebrudaljuk az őslakosokat, Trianont rendezzünk az időközben eloroszosodott/eloroszosított tatárok meg baskírok rovására (akiknek adott esetben több leszármazási közük lehet az egykori magyarsághoz, mint nekünk itt Európa közepén), és elüldözzük őket a szülőföldjükről azzal a dumával, hogy ez pár ezer éve még a miénk volt, most már mi vagyunk itt többen, Oroszország meg úgyis olyan nagy, úgyhogy ezek az „oroszok” menjenek szépen máshová lakni.