Az izraeli-palesztin konfliktus egyik alapvető kérdése: „Vajon Izraelnek joga van-e a létezéshez úgy, ahogyan azt jelenleg gyakorolja, illetve milyen mértékben jogosult területi terjeszkedésre?” Ehhez kapcsolódik a „Nagy-Izrael” ideológiája, amely bibliai és nacionalista alapokra épül, gyakran figyelmen kívül hagyva a palesztin nép jogait, történelmi jelenlétét és önrendelkezési törekvéseit.
- A „Nagy-Izrael” ideológiája – Bibliai mítosz és modern apartheid
- A palesztin államiság elfojtása – jogfosztás és kettős mérce
- Politikai mítoszépítés: „Izrael mint Nyugat bástyája”
- A palesztin nép joga az önrendelkezésre
- Mi az „önálló állam” a nemzetközi jog szerint?
- Politikai mítoszépítés: „Izrael mint Nyugat bástyája”
- Mítosz és valóság – kiké a jog, kiké az igazság?
- Az iszlámhoz való viszony: ellenségkép és sztereotípia
- 5. Mítosz és valóság – A propaganda felelőssége
- Források (válogatás)
A „Nagy-Izrael” ideológiája – Bibliai mítosz és modern apartheid
A „Nagy-Izrael” koncepció az Ószövetség egyes részeire (pl. 1Móz 15:18) hivatkozik, ahol Isten a zsidóknak ígérte „Egyiptom folyójától az Eufráteszig” terjedő földet. Ebből az ideológiából táplálkozik több jobboldali cionista párt (pl. Likud, Vallásos Cionizmus párt) és telepesmozgalom, akik szerint Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem örökre Izraelhez kell tartozzon.
Ez a nézet szembemegy az ENSZ-határozatokkal, és megsérti a palesztin nép kollektív önrendelkezési jogát. A gyakorlatban a „Nagy-Izrael” ideológia a következőket eredményezte:
Illegális telepek építése (kb. 700 ezer izraeli telepes él ma palesztin területen),
A palesztin földek folyamatos kisajátítása,
A Gáza elleni brutális hadműveletek igazolása,
Vallási és etnikai apartheid rendszer kiépítése.
A palesztin államiság elfojtása – jogfosztás és kettős mérce
Palesztinát Izrael folyamatosan megakadályozza abban, hogy valódi szuverén államként működjön. A Gázai övezet izraeli blokád alatt áll, a Ciszjordánia pedig katonai megszállás alatt. Mindezt gyakran azzal indokolják, hogy „Izrael biztonsága az első”, miközben:
Gyermekeket tartóztatnak le és kínoznak meg (UNICEF, 2013),
Polgári épületeket bombáznak Gázában (AI, HRW jelentések),
Megakadályozzák a palesztinok szabad mozgását.
Ezek a gyakorlatok ellentétesek a nemzetközi humanitárius joggal, különösen a Negyedik Genfi Egyezménnyel.
Politikai mítoszépítés: „Izrael mint Nyugat bástyája”
A Nyugati világ gyakran a „demokrácia világítótornyaként” emlegeti Izraelt – függetlenül attól, hogy:
Arab állampolgárok diszkrimináció alatt élnek,
A palesztinoknak nincs választójoguk a megszállt területeken,
Izrael 200-nál több ENSZ-határozatot szegett meg.
Ez a narratíva politikai célokat szolgál: igazolja a nyugati fegyverszállítást, gazdasági támogatást és a palesztin szenvedések elhallgatását. A „létezési jog” doktrínája így válik politikai propagandává, nem pedig jogi érvvé.
A palesztin nép joga az önrendelkezésre
A palesztin nép önrendelkezési joga az ENSZ Alapokmányában és több ENSZ-határozatban (pl. 3236. számú határozat) is elismert. Ez a jog nem függ más államok elismerésétől, és nem érvényteleníthető az izraeli államiságra való hivatkozással.
Izrael azon érve, miszerint a biztonsági kockázatok kizárják a palesztin államiságot, nem állja meg a helyét a nemzetközi jog szerint. Az államiság nem szubjektív biztonsági megítélés kérdése.
Mi az „önálló állam” a nemzetközi jog szerint?
A nemzetközi jogban az államiságot általában a Montevideo-i Egyezmény (1933) alapján négy kritérium határozza meg:
Állandó lakosság
Meghatározott terület
Kormányzat
Képesség nemzetközi kapcsolatokra
Ezeket a feltételeket Palesztina de facto és de jure módon is teljesíti:
Lakossága több mint 5 millió fő,
A palesztin területek (Ciszjordánia, Gázai övezet, Kelet-Jeruzsálem) meghatározhatóak,
Van választott kormányzata (Palesztin Hatóság),
Több mint 130 ENSZ-tagállam ismeri el mint szuverén államot.
Izrael ezzel szemben megtagadja Palesztina önállóságának elismerését, miközben saját létezését "vitathatatlannak" tekinti.
Politikai mítoszépítés: „Izrael mint Nyugat bástyája”
A Nyugati világ gyakran a „demokrácia világítótornyaként” emlegeti Izraelt – függetlenül attól, hogy:
Arab állampolgárok diszkrimináció alatt élnek,
A palesztinoknak nincs választójoguk a megszállt területeken,
Izrael 200-nál több ENSZ-határozatot szegett meg.
Ez a narratíva politikai célokat szolgál: igazolja a nyugati fegyverszállítást, gazdasági támogatást és a palesztin szenvedések elhallgatását. A „létezési jog” doktrínája így válik politikai propagandává, nem pedig jogi érvvé.
Mítosz és valóság – kiké a jog, kiké az igazság?
A zsidó nép történelmi kapcsolata a Szentfölddel valóságos, de nem kizárólagos. A térségben évszázadokon át együtt éltek zsidók, keresztények és muszlimok – az izraeli államiság nem legitimálhatja más népek kiszorítását.
A „létezés joga” mítoszává vált doktrína sokszor morális zsarolássá torzul: aki megkérdőjelezi Izrael gyakorlatát (pl. telepespolitikát, háborús bűnöket), azt antiszemitizmussal vádolják. Ez ellehetetleníti a kritikai diskurzust.
Az iszlámhoz való viszony: ellenségkép és sztereotípia
A Hit Gyülekezete és számos nyugati, neoprotestáns csoport egyoldalúan negatívan ábrázolja az iszlámot, mint „erőszakos vallást” vagy „antikrisztusi” ideológiát. Ezt több probléma is jellemzi:
Iszlamofób narratívák: az iszlám mint civilizációs fenyegetés jelenik meg.
A palesztinokat, mint muszlimokat kezelik, elfeledve, hogy sok keresztény palesztin is él a térségben.
Hamis dichotómia: keresztény-zsidó koalíció vs. iszlám „ellenség”.
Ez a leegyszerűsítő felfogás akadályozza a valódi párbeszédet, és megerősíti az „ütköző civilizációk” mítoszát.
5. Mítosz és valóság – A propaganda felelőssége
Izrael sokszor saját „létezési jogára” hivatkozik, amikor katonai műveleteket indít – legyen szó Gáza bombázásáról vagy Ciszjordániai telepek bővítéséről. Ezzel szemben a palesztin „létezési jog” ritkán kerül szóba.
A „létezés joga” nem korlátlan:
Nem jogosít fel etnikai tisztogatásra.
Nem igazol apartheidet, blokádokat vagy tömegbombázásokat.
Nem teszi semmissé egy másik nép önrendelkezéshez való jogát.
Források (válogatás)
Montevideo Convention (1933) – http://hrlibrary.umn.edu/instree/1933a.htm
UN General Assembly Resolution 67/19 (2012) – https://www.un.org/
Ilan Pappé: The Ethnic Cleansing of Palestine (2006)
Edward Said: The Question of Palestine (1979)
Gideon Levy, Haaretz publicisztikák
Hit Gyülekezete – Hitvallási dokumentumok (hit.hu)
Neokohn.hu, TEV.hu – nyilvános közlemények
Norman Finkelstein: This Time We Went Too Far (2010)
Amnesty International: Israel’s Apartheid against Palestinians (2022)
Montevideo Convention on the Rights and Duties of States (1933)
UNGA Resolution 181 (1947)
B’Tselem: https://www.btselem.org/
Human Rights Watch, "A Threshold Crossed: Israeli Authorities and the Crimes of Apartheid and Persecution" (2021)
Al Jazeera, "Nakba: 75 years of Palestinian displacement" (2023)
United Nations, OCHA oPt reports (2024–2025)
Ilan Pappé: The Ethnic Cleansing of Palestine
Rashid Khalidi: The Hundred Years' War on B’Tselem: A regime of Jewish supremacy from the Jordan River to the Mediterranean Sea – This is apartheid (2021): https://www.btselem.org/publications/fulltext/202101_this_is_apartheid
antipropaganda.hu-M.J
