Egy új ENSZ-jelentés szerint több mint 60 ország bűnrészes Izrael gázai palesztinok elleni népirtásának „kollektív bűncselekményében”.
Francesca Albanese, az ENSZ megszállt palesztin területekről szóló különleges jelentéstevőjének jelentésének részletesebb változata hétfőn vált elérhetővé.
Idén második jelentésében Albanese a népirtást „kollektív bűncselekménynek” nevezte, amelyet befolyásos harmadik államok bűnrészessége követett el, amelyek lehetővé tették Izrael általi, régóta tartó, rendszerszintű nemzetközi jogsértéseket”.
„A palesztinokat dehumanizáló gyarmati narratívák keretein belül ezt az élőben közvetített atrocitást harmadik államok közvetlen támogatása, anyagi segítségnyújtása, diplomáciai védelme és bizonyos esetekben aktív részvétele tette lehetővé.”
A jelentés rámutat, hogy többnyire európai országok támogatása nélkül Izrael nem lett volna képes fenntartani a Gáza elleni teljes körű támadását.
A támogatást négy fő kategóriába sorolta: diplomáciai, katonai, gazdasági és humanitárius.
Nincs „határozott lépés” az arab államok részéről
Albanese azzal érvel, hogy Izrael diplomáciai mentessége és az, hogy nem vonták felelősségre a nemzetközi jogok megsértéséért, különösen a nyugati országokban, lehetővé tette számára, hogy büntetlenül folytassa népirtását.
A jelentés szerint ez a nyugati média és politikai diskurzus révén történt, amelyek „izraeli narratívákat papagájként utánoztak”, és nem tettek különbséget a Hamász és a palesztin civilek között, és Izrael gyarmati kliséire hivatkoztak, miszerint joga van megvédeni magát „civilizált” nemzetként a „vadak” ellen.
Albanese kiemelte, hogy az Egyesült Államok hétszer élt az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójogával a tűzszüneti tárgyalások ellenőrzésére és a népirtás diplomáciai fedezetének biztosítására. De megjegyzi, hogy az Egyesült Államok nem egyedül cselekedett. Segítették a tartózkodások és a késedelmek, valamint az Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Németország és Hollandia felvizezett határozattervezetei.
Mindezek a fellépések hozzájárultak a konkrét intézkedések meghiúsításához, miközben „a haladás illúzióját” keltették.
Bár megjegyezte, hogy az arab és muszlim államok támogatják a palesztin ügyet, nem tettek „határozott lépéseket”, és egyes regionális szereplők „elősegítették a szárazföldi útvonalakat Izraelbe, megkerülve a Vörös-tengert”. Egyiptom továbbra is fenntartotta a kapcsolatait Izraellel, beleértve az energiaügyi együttműködést és a rafahi határátkelő lezárását.
Kiemelt figyelmet a nemzetközi bíróságokkal kapcsolatos figyelemre méltó hiányosságokra, beleértve azt a tényt, hogy a legtöbb nyugati ország nem támogatta Dél-Afrikát vagy Nicaraguát a Nemzetközi Bíróság előtt, és továbbra is tagadja, hogy Izrael népirtást követett volna el, valamint fenntartja a Nemzetközi Bíróság ítéletét Izrael palesztin megszállásának jogellenességéről.
Ezenkívül jelentése szerint a legtöbb nyugati ország aláásta a Nemzetközi Büntetőbíróság által Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és a kormány más tagjai ellen kiadott letartóztatási parancsokat. Ehelyett az Egyesült Államok szankciókat vezetett be a Nemzetközi Büntetőbírósággal szemben, az Egyesült Királyság pedig azzal fenyegetőzött, hogy megvonja a finanszírozását.
Korlátlan katonai támogatás
Az 1976 óta Izraellel szemben fegyverembargót elrendelő ENSZ-határozatok ellenére a jelentés megjegyzi, hogy számos ország nyújtott katonai támogatást és fegyverátadást Izraelnek a népirtás során, és az Egyesült Államokat, Németországot és Olaszországot „a legnagyobb beszállítók között” jellemezte.
Az Egyesült Államok jelenleg évi 3,3 milliárd dollár külföldi katonai finanszírozást (FMF) garantál, és 2028-ig további évi 500 millió dollárt rakétavédelemre.
Kiemelte az Egyesült Királyság kulcsszerepét az Izraellel folytatott katonai együttműködésben, és több mint 600 Izrael feletti megfigyelő repülésről, valamint a kormányával való hírszerzési információk megosztásáról számolt be, ami szerinte „együttműködésre a Gázai övezet elpusztításában” utal.
Albanese szerint 26 állam legalább 10 szállítmányt küldött „fegyverekből és lőszerből” – a leggyakoribbak Kína (beleértve Tajvant is), India, Olaszország, Ausztria, Spanyolország, Csehország, Románia és Franciaország voltak.
Azt mondta, hogy 19 ország, amelyek közül 17 ratifikálta a fegyverkereskedelmi szerződést, bűnrészes volt az „F-35 lopakodó vadászgép program” alkatrészeinek és alkatrészeinek szállításában, amely kulcsfontosságú volt a gázai katonai támadásban. Ezek közé tartozik Ausztrália; Belgium; Kanada; Csehország; Dánia; Finnország; Németország; Görögország; Olaszország; Japán; Hollandia; Norvégia; Lengyelország; Dél-Korea; Románia; Szingapúr; Svájc; az Egyesült Királyság; és az Egyesült Államok. Ezen országok némelyike továbbra is szállít alkatrészeket.
Bár a fegyverkereskedelmi szerződés nem tesz különbséget a „védelmi” vagy a „nem halálos” fegyvereladások között, egyes országok ezeket a kifejezéseket használták az Izraelbe irányuló fegyverkereskedelem igazolására.
Néhány ország, például Olaszország, Hollandia, Írország, Franciaország és Marokkó, engedélyezte a fegyverek kikötőiken és repülőterein keresztüli szállítását.
Megjegyezte, hogy Spanyolország és Szlovénia felmondta a szerződéseket és embargót vezetett be.
Más államok továbbra is vásároltak Izrael által gyártott fegyvereket és katonai technológiát, amelyet a jelentés szerint megszállt palesztinokon teszteltek. Az EU-ba irányuló export több mint kétszeresére nőtt Izrael gázai háborúja alatt, és 2024-ben az izraeli katonai export 54 százalékát tette ki. Az ábrahámi megállapodások keretében Ázsiába és a csendes-óceáni térségbe, valamint az arab országokba irányuló export az export 23, illetve 12 százalékát tette ki.
Ezenkívül a jelentés kimondja, hogy több ezer amerikai, orosz, francia, ukrán és brit állampolgár, akik az izraeli hadseregben szolgáltak, mentességet élveztek, és nem indult ellenük eljárás vagy eljárás a gázai háborús bűncselekmények miatt.
Gazdasági kapcsolatok és segélyek
A jelentés szerint az államok normális kereskedelmi kapcsolatainak fenntartása Izraellel „legitimálja és fenntartja az izraeli apartheid rezsimet”.
Míg Izrael nemzetközi áru- és szolgáltatáskereskedelme a GDP 61 százalékáról (2022) 54 százalékra (2024) csökkent, az albánok megjegyezték, hogy az Európai Unió (Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere) továbbra is a teljes kereskedelem közel egyharmadát biztosította Izraelnek az elmúlt két évben.
Néhány európai ország, például Németország, Lengyelország, Görögország, Olaszország, Dánia, Franciaország és Szerbia, növelte kereskedelmét Izraellel a palesztinok elleni népirtás idején.
Az arab országok, például az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Jordánia és Marokkó szintén növelték kereskedelmüket.
Csak Törökország függesztette fel a kereskedelmet Izraellel 2024 májusában, bár az albánok arról számoltak be, hogy bizonyos kereskedelem közvetve folytatódott.
Albanese szerint a Hamász vezette, Dél-Izrael elleni 2023. október 7-i támadások előtt a palesztinok többsége segélyekre volt utalva, amelyek alapját az ENSZ palesztin menekülteket segítő ügynöksége (Unrwa) biztosította.
Albanese rámutatott, hogy amikor Izrael bizonyítékok felhozása nélkül azt állította, hogy az Unrwa munkatársai részt vettek a Hamász vezette támadásokban, 18 állam azonnal felfüggesztette a finanszírozást anélkül, hogy kivizsgálta volna Izrael állításait.
A nem meggyőző vizsgálatok ellenére a legtöbb adományozónak hónapokba telt, mire újraindította az UNRWA-nak nyújtott adományokat. Az Egyesült Államok, a legnagyobb adományozója, törvényt fogadott el, amely megtiltja az amerikai finanszírozást az UNRWA-nak. Amikor az izraeli Kneszet betiltotta az Unrwa-t, csak néhány állam intézkedett a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményének kikérésével.
A jelentés olyan országokat vádol, mint Kanada, az Egyesült Királyság, Belgium, Dánia és Jordánia, hogy az ejtőernyős segélyekkel elvonták a figyelmet a kulcskérdésről, ami szerinte veszélyes és hatástalan lépés volt.
Albanese, aki Izrael gázai magatartásának egyik leghangosabb és legerőteljesebb kritikusa volt a kétéves népirtás során, azt mondta, hogy a bűnrészes államok „olyan gyarmati és faji-kapitalista gyakorlatokat folytatnak, amelyeket már rég a történelem homályába kellett volna veszteni”.
„Még akkor is, amikor a népirtó erőszak láthatóvá vált, az államok, többnyire nyugatiak, katonai, diplomáciai, gazdasági és ideológiai támogatást nyújtottak és nyújtanak Izraelnek, még akkor is, amikor az éhínséget és humanitárius segélyt fegyverként használt fel” – mondta.
„Az elmúlt két év borzalmai nem rendellenességek, hanem a bűnrészesség hosszú történetének betetőzései.”
