A gázai „Trump-megállapodás”, sok hasonló megállapodáshoz hasonlóan, nem ismeri el a palesztin felszabadulásért folytatott küzdelem gyökereit. Ez nem béke – távolról sem. Ez Oslo 2.0.
Az illúziókat ellenállás nélkül magáévá tették, még sok liberális-baloldali imperialista is, akik a kétállami keretrendszert támogatták. Nem szabtak feltételeket Izraelnek a büntetlenségének megfékezésére vagy az elszámoltathatóság fenntartására.
Míg a palesztin ellenálló csoportok, köztük a Hamász demilitarizálására vonatkozó követelések hangosan visszhangoznak, nem hangzottak el párhuzamos felhívás Izrael szankcionálására, Tel-Aviv katonai segélyeinek leállítására vagy az állam demilitarizálására.
Az egyensúlyhiány kiugró. Mi, az őslakosok – azok, akik ellen népirtást követtek el – viseljük a legsúlyosabb költségeket.
A politikai és kapitalista elitet kell felelősségre vonni. A palesztinokra vonatkozó jelenlegi javaslatok nem megoldások; árulások, amelyek megsértik az igazságosság és a nemzetközi jog elveit a feltételes önrendelkezés bevezetésével, a cionizmus legitimálásával, a gyarmatosítás megszilárdításával és a kapitalista érdekek előmozdításával.
Egy ilyen keretrendszer nem szolgálja a felszabadulást. A hatalmat, a cionista nemzeti projektet és a kapitalizmust szolgálja. Hosszú távon el kell köteleznünk magunkat ezen struktúrák lebontása mellett – nemcsak a palesztinok érdekében, hanem maga az emberiség integritása érdekében is.
A Donald Trump amerikai elnök által ránk erőltetett megállapodás egy brutális bohózat, amely elmélyíti a szakadékot a globális Észak és a globális Dél között, utóbbi nem hajlandó elfogadni a palesztin nemzeti projekt lerombolását. Úgy tűnik, mintha az utcákon tüntető emberek millióinak nincs beleszólásuk ebben az ügyben.
Trump Gázához való hozzáállását legjobban nekropolitikai tervként lehet megérteni – egy olyan stratégiaként, amely a halálon, nem pedig a diplomácián keresztül kormányoz. A tömeggyilkosságok, a katonai segélyek és a telepesek terjeszkedésének ünneplésével a palesztin életet eldobható dologgá silányítja, megfosztva jogaitól és elismerésétől.
Még az úgynevezett tűzszünetek is ugyanazon logika szerint működnek: nekropolitikai tűzszünetek, amelyek nem az élet védelmét, hanem a pusztulásának kezelését, az erőszak gépezetének újraindítását és a következő megsemmisítési kör előkészítését célozzák. Ez nem béke; ez a birodalom koreográfiája.
A palesztin vezetést, a civil társadalmat és a helyi mozgalmakat szisztematikusan figyelmen kívül hagyták. A Trump-terv feltételes önrendelkezést ír elő, miközben megfoszt minket politikai önrendelkezésünktől.
Palesztinok eltörlése
Palesztina nem Trump vagy Elon Musk vállalata, és nem is Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök tulajdona. Nem egy homokozó az imperialista kísérletekhez vagy a vállalati stílusú kormányzáshoz.
És mégis, pontosan ez bontakozik ki: ingatlanfejlesztők köröznek, és a tőke készen áll beáramlani – nemcsak Gáza „újjáépítésére”, hanem átnevezésére is.
A jelentések szerint akár két évtized is eltelhet a romok eltakarítására, de már folyamatban vannak a tervek új városi identitások létrehozására és a narratívák átalakítására a kapitalista kizsákmányolás szolgálatába. Ez nem újjáépítés; ez eltörlés: a cionista nemzeti projekt utolsó szakasza, amelynek célja a palesztinok feloszlatása, nemcsak népként, hanem az ellenállás metaforájaként is.
Mégis a reményt választom, mert népem élete minden másnál fontosabb. A élőben közvetített népirtás végét választom.
Az elmúlt két évben állandó pánikban éltem, kísértett az újabb etnikai tisztogatás félelme. A népem kimerült. A túlélésért folytatott küzdelem gyötrelmes volt, mivel ismételten kénytelenek voltunk a halál elől menekülni, csak hogy kielégítsük alapvető szükségleteinket, az élelmet és a vizet.
A jelenlegi tűzszünet kezdete előtt Izrael fokozta bombázásait Gáza néhány utolsó, még álló épülettel rendelkező negyedében. De a családom és az egész népem sátrakat fog fogni, és otthonaink romjain fog élni.
Palesztinokként, akik oly sokat veszítettek Gázában – családjukat, otthonainkat és emlékeinket –, csak most kapunk lehetőséget arra, hogy sírjunk, gyászoljunk, pihenjünk, lélegezzünk.
Visszatérünk a lerombolt menekülttáborainkba és városainkba, amelyeket eltöröltek és romhalmazzá tettek. Visszatérünk az otthon egy másik felfogásához, ahol új identitások alakulnak ki, és politikai követelések merülnek fel a teljes felszabadulásért.
Végső célunk változatlan: visszatérni azokba az otthonokba, ahonnan nagyszüleinket 1948 körül kiűzték.
A gázai tűzszünet részeként az enklávéban fogva tartott izraeliek hazatértek, és hősként fogadják őket abban az államban, amely továbbra is gyarmatosítja földjeinket. Ezzel szemben a szabadon engedett palesztin foglyok brutális kínzások után visszatérnek lerombolt otthonaikba. Támogatás nélkül sátrakban fognak élni, gyászolnak és megpróbálják újjáépíteni az övezetet.
De Izraelnek nem sikerült „kiürítenie Gázát”. Nem sikerült elpusztítania a palesztin küzdelmet. Most, minden eddiginél jobban, felvilágosítottuk a világot a palesztin nép nehéz helyzetéről – tragikus módon a modern történelem egyik legvéresebb népirtásán keresztül.
Globális felelősségvállalás
Ritka öröm látni a családom, barátaim és szomszédaim boldogságát Gázában – akik közül sokan több mint 10 kg-ot fogytak és idő előtt megöregedtek a népirtás elmúlt két évében. Imádkozom, hogy a drónok és a harci repülőgépek végre elhagyják az eget, és hogy ez a tűzszünet még a mély bizalmatlanság eme időszakában is tartson.
Öröm látni a megkönnyebbülés mosolyát. De emlékeztetnem kell önöket – és a világot –, hogy Izraelnek szokása megszegni a tűzszüneteket. Amint a globális figyelem másfelé fordul, folytatja lassú népirtását. Politikai stratégiája az, hogy kihasználja az idő múlását gyarmati projektjének bővítésére, jóváhagyva a hamis tűzszüneteket a nemzetközi szolidaritás elterelése, a globális felkelések lecsillapítása, a szakszervezetek depolitizálása és a politikai szervezkedés gyengítése érdekében.
A cél az, hogy elfordítsák a tekintetet Gázáról, és elhárítsák az elszámoltathatóságot a két évnyi globális mozgósítás után, amely nemcsak békét, hanem igazságosságot, felszabadulást és visszatérést is követelt.
Gáza elképzelhetetlen árat fizetett – saját holokausztot –, több tízezer ember halálával, és további számtalan árvává vált vagy súlyos sérüléseket szenvedett, beleértve az amputációkat is.
Biztosítanunk kell, hogy ne verjen gyökeret neokolonialista projekt Palesztinában, különösen Gázában. Nem engedjük, hogy területünk az izraeli katonai törvények értelmében újra gettóvá váljon.
Ahogy a palesztinok megkezdik a fokozatos újjáépítési folyamatot, az egész világ kollektív felelősséggel tartozik, hogy folytassa az igazságosságért és az önrendelkezésért folytatott küzdelmet. Vissza kell szereznünk és dekolonizálnunk kell minden területet Palesztina számára. A bojkott, tőkekivonás és szankciók (BDS) mozgalom a legszükségesebb.
Felelősségre kell vonnunk az államokat, a politikai pártokat és a nemzetközi intézményeket a palesztinok védelmének és a népirtás megakadályozásának elmulasztásáért. Ezek a szereplők eltussolták Izrael bűncselekményeit.
A palesztin szolidaritási mozgalomnak az elszámoltathatóság érvényesítésén és a palesztin politikai jogok védelmén kell dolgoznia, beleértve az Izraellel folytatott összes befektetés és kereskedelem – különösen a fegyverkereskedelem – blokkolását. A világnak most erős emléke van egy globális árulásról, mivel a Nyugat támogatta az élőben közvetített népirtást, miközben továbbra is felfegyverezte és finanszírozta az elkövetőt. Dacolt az emberiséggel és a nemzetközi jog teljes keretrendszerével.
Palesztinokként, akik oly sokat veszítettek Gázában – családjukat, otthonunkat és emlékeinket –, csak most kapunk lehetőséget arra, hogy sírjunk, gyászoljunk, pihenjünk, lélegezzünk. Mindent megteszek, hogy felépüljünk, de az igazság elkerülhetetlen: már nem vagyunk azok, akik egykor voltunk.
A palesztinok megnyerték a világot, Izrael pedig örökre lerombolta a megítélését. Erre a változásra kell építenünk, hogy fokozzuk az apartheidtől és a gyarmatosítástól mentes új globális rend iránti felhívásunkat. Emlékezni fogunk arra, akik hallgattak, miközben az emberiség egy élőben közvetített népirtásnak volt tanúja.
A cikkben kifejtett nézetek a szerzőhöz tartoznak, és nem feltétlenül tükrözik a Middle East Eye szerkesztői politikáját.
Majed Abusalama emberi jogi aktivista, tudós és független újságíró, aki a gázai Jabalia menekülttáborból származik. Nemzetközi és palesztin nonprofit szervezetekkel dolgozott együtt a fenntarthatóság, a segélyek reformja, a vállalkozói szellem és a szerves konfliktusátalakítás metszéspontjaiban. Twitteren a @MajedAbusalama címet használja.
