A rizs az egyetlen tápláló étel, amit Mohamed Aldreini megengedhet magának 22 hónapos lányának, Rewannak.
A palesztin kisgyermek 2023 novembere óta, egy hónappal a gázai izraeli népirtás kezdete után született, soha nem evett anyja tejéből.
Rewan édesanyja, aki most négy gyermeket gondoz, depresszióval küzd.
A szervezete az izraeli ostrom és a szüntelen bombázás okozta ismételt traumák után leállt a tejtermeléssel.
A család kénytelen volt elmenekülni otthonából Beit Lahiában, az északi Gázai övezetben, először Gáza városába, majd Khan Younisba.
„Ezek az események vezettek ahhoz, hogy Rewan édesanyjánál poszttraumás stressz szindrómát diagnosztizáltak” – mondta Aldreini a Middle East Eye-nak, miközben felesége egy kis fazék rizst forral, hogy tejmentes rizspudingot készítsen lányuknak.
Rewan örökölte édesanyja gyengeségét.
Nem tud járni, alig beszél, gyenge immunrendszerrel, szívproblémákkal és súlyos alultápláltsággal küzd.
Továbbra is fogy, és most már csak 7 kg-ot nyom. Egészségi állapota romlik az Izrael által a Gázai övezetre kényszerített „mesterséges éhezésnek” nevezett intézkedések miatt.
Rewan túlélheti az éhezést, Aldreini szerint, „ha jobban táplálkozik, és a háború véget ér”.
A genetikai kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy még ha túléli is, Rewan valószínűleg hosszú távú egészségügyi problémákkal néz szembe – nemcsak ő, hanem potenciálisan a jövőbeli gyermekei is.
Történelmi bizonyítékok
Az elmúlt két évtizedben a történelmi éhínségek és traumák – a holokauszttól a nagy kínai éhínségen át a ruandai népirtásig – kutatása kimutatta, hogy az ilyen szenvedés tartós genetikai lenyomatokat hagy.
Bár az éhezés, a stressz és a trauma nem mutálja a DNS-t, mégis kémiai változásokkal jelöli meg, amelyek befolyásolják a gének expresszióját anélkül, hogy megváltoztatnák az alapul szolgáló szekvenciát.
Ez a folyamat epigenetikának nevezik, ahol a háború súlya generációkon át öröklődik.
„Tanulmányok kimutatták, hogy az anyákban lévő stresszhormonok befolyásolják a babák testét és agyát”
- Tessa Roseboom professzor
A náci megszállás alatt 1944 és 1945 között Hollandia nyugati részein elvágták az élelmiszer-ellátást, ami széles körű éhezést okozott.
Évtizedekkel később a kutatók felfedezték, hogy az éhínségnek kitett terhes nők gyermekeinél nagyobb a súlyos egészségügyi problémák kockázata későbbi életkorban.
„A tanulmányok azt mutatják, hogy az anyák stresszhormonjai befolyásolják a babák testét és agyát” – mondta Tessa Roseboom professzor, az Amszterdami Egyetem biológusa, aki a hollandiai éhínség genetikai hatásával foglalkozó kutatást vezette.
„Azt is vizsgáltuk, hogy a nem biztonságos, stresszes és alultáplált körülmények között élő apák hogyan befolyásolják babáikat” – tette hozzá Roseboom.
2015-ben egy Rachel Yehuda vezette kiemelkedő tanulmány 32 holokauszt-túlélőre és gyermekeikre összpontosított, és bizonyítékokat talált a stressz epigenetikus öröklődésére.
„A gyermekek génváltozásai csak a szülők holokauszt-kitettségének tulajdoníthatók” – magyarázta Yehuda.
Kettős hatás Gázában
A folyamatban lévő izraeli blokád miatt még nem végeztek közvetlen kutatásokat az epigenetikai markerek jelenlétéről Gázában.
A tudósok azonban már párhuzamot vonnak a hollandiai, kínai és a zsidó holokauszt-túlélők körében tapasztalt esetekkel.
„Gázában a jelenlegi körülmények annyira károsak, hogy tartós károsodást okozhatnak a gyermekek – és a jövő generációinak – egészségében, még akkor is, ha hamarosan béke lesz” – mondta Roseboom az MEE-nek.
„A Gázához hasonló háborús övezetekben a szenvedés, az éhezés, a kitelepítés és a folyamatos erőszak rétegei súlyosbítják a kollektív traumát”
- Dr. Leon Mutesa, Ruandai Egyetem
Dr. Leon Mutesa, a Ruandai Egyetem vezető kutatója, akinek munkája az 1994-es népirtás epigenetikai örökségére összpontosít, hasonló nézeteket vall.
„Ma Gázában már látjuk a tüneteket: félelmet, stresszt és magas koleszterinszintet – ezek mind a közelgő epigenetikai változások korai jelei, hasonlóan ahhoz, amit Ruandában megfigyeltünk” – mondta Mutesa az MEE-nek.
Mutesa magyarázata szerint a kutatások Ruandában azután kezdődtek, hogy észrevették, a népirtás során született gyermekek magukon hordozták anyjuk traumájának súlyát.
Ez depresszióban, szorongásban, bipoláris zavarban, hallucinációkban és más pszichiátriai rendellenességekben nyilvánult meg.
„A Gázához hasonló háborús övezetekben a hatás megduplázódik. A szenvedés, az éhezés, a kitelepítés és a folyamatos erőszak további rétegei súlyosbítják a kollektív traumát. Ezek az állapotok még mélyebb negatív epigenetikai nyomokat hagynak maguk után” – tette hozzá.
Palesztin egészségügyi tisztviselők becslései szerint az izraeli erők legalább 20 000 gyermeket öltek meg a gázai háború két évvel ezelőtti kezdete óta.
Az UNICEF szerint több mint 50 000 gyermek halt meg vagy sebesült meg állítólag.
Csak augusztusban 12 800 gyermeket azonosítottak akut alultápláltként, egy olyan éhínségben, amelyet az ENSZ „cáfolhatatlanul” megerősített.
Ezek az állapotok valószínűleg súlyos és tartós epigenetikai károsodást okoznak.
„Úgy vélem, hogy a gázaiak katasztrofális lenyomatokat fognak elszenvedni, talán még súlyosabbakat is, mint amit a korábbi atrocitások esettanulmányaiban megfigyeltünk” – mondta Hassan Khatib professzor, a Wisconsin–Madisoni Egyetem epigenetikai szakértője.
„Kétségtelen, hogy genetikai katasztrófa vár Gáza népére, különösen a terhes nőkre és a serdülő fiúkra a pubertás alatt, ami egy kritikus szakasz, amikor a spermiumok képződnek” – figyelmeztetett.
Khatib elmondta, hogy a juhokon végzett legújabb tanulmányok kimutatták, hogy az apa étrendje befolyásolhatja az olyan tulajdonságokat, mint az izomnövekedés és a betegségek kockázata, és a hatások két generáción át öröklődnek.
„Ami történik, az egy jövőbeli katasztrófához vezet, amelyet a Gázában felnövő generációknál fogunk látni, mert az övezet számos összetett tényezőnek van tanúja, amelyek negatív nyomást gyakorolnak az ott élő emberekre” – tette hozzá Khatib.
Egy megoldás
Rewan esetének és családja kórtörténetének áttekintése után a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy az epigenetikai hatások miatt jelentősen megnövekedett a súlyos egészségügyi szövődmények kockázata, ami a korábbi tanulmányok eredményeit is tükrözi.
„Egyértelmű, hogy ez a gyermek nem kapja meg a fejlődéséhez szükséges alapvető tápanyagokat” – mondta Roseboom.
„Ez valószínűleg hatással lesz az anyagcseréjére, és sebezhetővé teszi a cukorbetegséggel vagy a szívbetegséggel szemben.”
Dr. Mutesa egyetért. „Rewan génjeit megváltoztatja a háború és az éhezés. Ő és jövőbeli gyermekei is szenvedni fognak ennek következtében” – figyelmeztetett.
Tanulmányok egy egyértelmű megoldást mutatnak a közelgő válságra: „Állítsuk le a háborút” – mondta Mutesa.
„Megfigyeltük, hogy a népirtásnak kitett ruandaiak egy része javulni kezdett, miután az erőszak véget ért és támogatást kaptak” – tette hozzá.
„Még mindig merek álmodni arról, hogy ez a népirtás véget ér... Hogy visszatérhessünk a normális élethez – emberként.”
– Rewan apja, Mohamed Aldreini
A kutatások azt is mutatják, hogy az életmód és a környezet erőteljes szerepet játszik az epigenetikai markerek befolyásolásában. Más szóval, a pozitív változások, a biztonságos életkörülmények, az élelmiszerhez, az egészségügyi ellátáshoz és a támogatáshoz való hozzáférés segíthet a károk egy részének helyreállításában.
„A nemzetközi közösség fellépésére van szükségünk a Gázában tapasztalható szenvedés megállításához” – mondta Roseboom.
„Ez a konfliktus nem csak a jelen pillanatról szól; élethosszig tartó következményekkel jár olyan gyermekek számára, mint Rewan, és potenciálisan a jövő generációi számára is.”
Bár a már okozott károk egyesek számára visszafordíthatatlanok lehetnek, a tudósok egyetértenek abban, hogy a megfelelő támogatással még sok minden megelőzhető.
A biztonság, az orvosi ellátás, a táplálkozás és a társadalmi stabilitás kulcsfontosságú Rewan életének és számtalan más, hozzá hasonló gázai gyermek életének megmentéséhez.
„Miközben nézem, ahogy gyermekeim egészsége romlik – és miközben a feleségemmel cukorbetegséggel és magas vérnyomással küzdünk –, még mindig merek álmodni arról, hogy ez a népirtás véget ér” – mondta Rewan édesapja, Aldreini.
„Hogy visszatérhessünk a normális élethez – emberi lényekként.”
További tudósítás Iszlám Ahmedtől a Gázai övezetből
