Egyiptom tervét, miszerint NATO-stílusú arab védelmi erőt hoznának létre, Katar és az Egyesült Arab Emírségek (EAE) blokkolta a héten Dohában tartott csúcstalálkozón, ami mély ellentéteket mutatott a regionális biztonság és az izraeli fenyegetés tekintetében – közölték egyiptomi diplomaták a Middle East Eye-jal.
„Egyiptom egy védelmi regionális erőt javasolt az 1950-es Közös Védelmi és Gazdasági Együttműködési Szerződés keretében, amelynek célja egy gyorsreagálású szövetség létrehozása volt a tagállamok külső fenyegetésektől, különösen Izraeltől való megvédésére” – mondta egy magas rangú egyiptomi diplomata. „Katar és az Egyesült Arab Emírségek azonban főként blokkolták a tervet.”
„Badr Abdelatty külügyminiszter a javaslatot öböl menti kollégáinak védelmi lépésként mutatta be a régió védelmére anélkül, hogy külföldi hatalmakra támaszkodna” – tette hozzá a diplomata.
A magas rangú tisztviselő szerint a fő nézeteltérés a vezetés terén volt: Szaúd-Arábia át akarta venni a parancsnokságot, míg Egyiptom azzal érvelt, hogy hosszú katonai tapasztalatai miatt a legjobb helyzetben van.
Néhány nappal később azonban Szaúd-Arábia kölcsönös védelmi paktumot írt alá az atomfegyverekkel rendelkező Pakisztánnal, miközben az öbölben egyre nagyobb aggodalomra adott okot az Egyesült Államok izraeli hadviselés korlátozására irányuló hajlandósága.
„A Perzsa-öböl menti államok kizárták Irán vagy Törökország bevonását is. Végül úgy döntöttek, hogy a kérdést saját védelmi tanácsukra korlátozzák” – magyarázta.
Abdel Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnök eközben „mélységesen frusztráltan” távozott Dohából, miután az Perzsa-öböl menti államok elutasították javaslatát – mondta a diplomata.
Az MEE megkereste a katari, a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztériumait, hogy nyilatkozzanak az ügyben, de a cikk megjelenéséig nem kaptak választ.
A szeptember 15-én tartott csúcstalálkozó, amelyen az Arab Liga és az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) vezetői vettek részt, több államot is elégedetlenné tett. Az összejövetelre néhány nappal azután került sor, hogy Izrael megtámadta a Hamász vezetését Dohában, hat embert megölve.
Egyiptom konkrét lépésekre, vagy legalábbis egyértelmű álláspontra számított, amely követeli Izrael népirtásának végét Gázában, és elutasítja a palesztinok bármilyen erőszakos kitelepítését az Észak-Sínai-félszigetre – mondta a diplomata.
USA befolyás
Annak ellenére, hogy a csúcstalálkozó célja egy egységes arab-iszlám front bemutatása volt, az amerikai befolyás alakította az eredményt, az arab fellépést a Gázát támogató és Izrael elítélő nyilatkozatokra korlátozva.
„Egy katari küldöttség üzenetekkel tért vissza Washingtonból az arab államokhoz, hangsúlyozva, hogy nem szabad Izrael ellen határozatokat hozni” – mondta egy másik magas rangú egyiptomi diplomata az MEE-nek.
„Az amerikaiak megígérték, hogy Donald Trump elnök kezeli a válságot, és visszatartja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt attól, hogy hasonló támadásokat indítson egy másik öböl menti ország ellen” – tette hozzá. „Az emirátusiak határozottan támogatták ezt az álláspontot.”
Más arab államok „sarokba szorították őket, amikor Katar álláspontja, amelyet az Egyesült Arab Emírségek is támogatott, uralta a találkozót” – magyarázta a diplomata.
„Úgy döntöttek, hogy minden Izrael elleni lépés hiábavaló lenne, és a legjobb megoldás az, ha az Egyesült Államokat arra kényszerítik, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre egy tűzszünet érdekében Gázában” – mondta, hozzátéve: „Ezeknek a megbeszéléseknek a nagy része az öböl menti államok külügyminiszterei és egyiptomi kollégájuk, Abdelatty között zajlott, zárt ajtók mögött, a csúcstalálkozó margóján, és nem hozták nyilvánosságra.”
A csúcstalálkozó zárónyilatkozata elítélte az izraeli Doha elleni csapást, de konkrét intézkedéseket nem tartalmazott, ismét rávilágítva az arab államok közötti megosztottságra azzal kapcsolatban, hogy hogyan reagáljanak Izraelre és a gázai háborúra. Egyiptom számára az eredmény a tágabb arab koalíción belüli elszigeteltség érzését hangsúlyozta.
Szíszi „ellenségnek” nevezi Izraelt
Egy neves politikai elemző szerint Szíszi javaslatának elutasítása „mély megosztottságot tárt fel az arab világban azzal kapcsolatban, hogyan kell szembeszállni Izraellel”.
„A csúcstalálkozón csak az Öböl-menti Védelmi Tanács ülésének összehívásáról állapodtak meg, ami egyértelmű jelzés Kairó számára, hogy az Öböl-menti államok nem hajlandók támogatni Egyiptomot” – mondta az elemző névtelenül az MEE-nek.
„Egyiptom számára az eredmény kudarc volt egy olyan időszakban, amikor az izraeli fenyegetések túlmutatnak Gázán. Szíszi abban reménykedett, hogy Egyiptomot az arab és iszlám védelem vezetőjévé teheti, de a csúcstalálkozó mindenféle határozott kötelezettségvállalás nélkül zárult.”
A figyelemre méltó eszkalációban Szíszi „ellenségnek” nevezte Izraelt, amire 2014-es hivatalba lépése óta először került sor, tükrözve Kairó növekvő fenyegetettségérzetét.
„Izrael fenyegetései, miszerint a kairói Hamász-vezetőket veszik célba, és a palesztinok potenciális kitelepítése az Észak-Sínai-félszigetre mélyen aggasztották Egyiptomot” – mondta az elemző.
Egyiptomi álláspont háttere a második világháború utáni korszakra nyúlik vissza.
Az 1950-ben Kairóban aláírt Közös Védelmi és Gazdasági Együttműködési Szerződés célja az arab államok egyesítése volt a kollektív biztonság és a gazdasági együttműködés révén. Létrehozott egy Közös Védelmi Tanácsot a katonai stratégiák összehangolására, valamint egy Gazdasági és Szociális Tanácsot a regionális fejlődés előmozdítására. Vezérelve egyszerű volt: egy tag elleni támadást mindenki elleni támadásnak tekintenének.
Papíron ambiciózus szerződés hamarosan nehezen tudott teret hódítani. A politikai rivalizálás, az ütköző nemzeti prioritások és a regionális viták aláásták hatékonyságát. Idővel a tagállamok kétoldalú biztonsági megállapodásokhoz vagy külső hatalmakhoz fordultak a paktumra való támaszkodás helyett.
Évtizedekkel később, 2015-ben Egyiptom egy sarm es-sejki csúcstalálkozón megpróbálta feléleszteni a szerződést, egységes arab katonai erő létrehozását javasolva.
Bár az ötlet kezdetben támogatást kapott, a vezetéssel és a finanszírozással kapcsolatos viták ismét akadályt jelentettek.
„Az ismételt kudarcok rávilágítanak az arab katonai kohézió elérésének régóta fennálló kihívására” – jegyezte meg az elemző.
Egyiptom volt az első arab állam, amely 1979-ben normalizálta a kapcsolatait Izraellel egy amerikai közvetítéssel létrejött békeszerződés keretében, de a közvélemény továbbra is nagyrészt ellenzi ezt, az egyiptomiak továbbra is ellenségnek tekintik Izraelt.
Szeptember 12-én az MEE kizárólagos hírügynökség arról számolt be, hogy Egyiptom leleplezett egy izraeli tervet a Hamász vezetőinek meggyilkolására az ország területén, és figyelmeztette Tel-Avivot, hogy minden kísérletet erőszakkal fognak visszaverni. Ez a legújabb biztonsági leleplezés sürgetőbbé tette Egyiptom védelmi ambícióit és aggodalmát Izrael bővülő műveletei miatt.
