2023. október 7. egy olyan nap, amelynek jelentése és hatásai továbbra is központi szerepet játszanak a két évvel ezelőtti események értelmezésében, és amelynek bekövetkezése továbbra is befolyásolja a jelent.
Az eseményt továbbra is viták, megválaszolatlan kérdések és vitatott tények övezik:
A támadást elsősorban a palesztin ellenállás cselekedetének kell tekinteni, amely visszanyúl Izrael (és támogatói) azon elutasítására, hogy tiszteletben tartsák a Hamász nemzetközileg megfigyelt 2006-os választásokon elért győzelmét?
Vagy a támadás az apartheid politikája alatt elhúzódó elnyomásra adott válaszként történt, beleértve a kegyetlen, önkényes és büntető ostromot, amelyet prominens nyugati tisztviselők „a világ legnagyobb szabadtéri börtönének” neveztek, és amelyet tovább súlyosbítottak az időszakos izraeli katonai behatolások Gázában, civil haláleseteket és széles körű pusztítást okozva?
Vagy október 7-ére leginkább egy kiprovokálatlan támadásként emlékeznek, amely a „Hamász barbár természetét”, sőt, Gáza teljes palesztin lakosságának a „barbár természetét” mutatta be, ahogyan Isaac Herzog izraeli elnök kijelentette?
Vagy Izraelt előre figyelmeztették, és hagyták, hogy a támadás megtörténjen, hogy előkészítse a terepet a „Nagy-Izrael” cionista projektjének befejezéséhez, amely magában foglalta Izrael területi szuverenitásának kiterjesztését Gáza, a megszállt Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem palesztin területeire, és ezzel terrorizált palesztinok tömegeit kényszerítette távozásra, örökre eltemette Palesztina államiságra vonatkozó törekvéseit?
Vagy, ami a legmeggyőzőbb, Izrael válasza október 7-re egy valós időben végrehajtott népirtó kampány volt, amely feltárta Európa és Észak-Amerika vezető liberális demokráciáinak bűnrészességét, valamint a nemzetközi jog és az ENSZ gyengeségét a jogérvényesítés és a bűnösök elszámoltathatósága tekintetében?
E bizonytalanság közepette nyomon követhető az október 7-re adott válaszok alakulása, amely idővel átalakult a folyamatos erőszakra és pusztításra adott nemzetközi reakciók, valamint Izrael, a Hamász, az Egyesült Államok és európai partnerei által képviselt álláspontok között.
Az Izrael viselkedésének támogatása és ellenzése közötti feszültségek helyett a figyelem a diplomáciai megoldás lázas keresésére helyeződött át, amely tűzszünetet, fogolycserét és a mindkét oldalon elkövetők büntetlenségének biztosítékait eredményezi.
Hogy erre a jelenlegi szakaszra két év múlva a népirtás végeként emlékeznek-e, vagy csak szüneteltetik, az a kísérteties kérdés, amely sötét árnyékot vet a jelenlegi spekulációkra.
Richard Falk professzor
Az a kísértő kérdés, hogy két év múlva erre a jelenlegi szakaszra úgy fognak-e emlékezni, mint a népirtás végére, vagy csupán a szüneteltetésre, sötét árnyékot vet a jelenlegi találgatásokra.
Egy bizonytalan jövőbeli helyzet attól függ, hogy az Egyesült Államok kormánya támogatni fogja-e Izrael konfliktus lezárására vonatkozó formuláját, vagy pedig a befolyását felhasználva olyan kompromisszumot keres az ellenfelekkel, amely korlátozza az izraeli ambíciókat és támogatja a palesztin jogokat.
A 2023-as és 2025-ös kiemelkedő fejlemények áttekintése segíthet megvilágítani ezt a bizonytalanságot.
I. szakasz: Hónapokkal október 7. után - Izrael a kétely előnyét élvezi
Annak ellenére, hogy az izraeli vezetők, köztük Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Joav Gallant volt védelmi miniszter, a támadásra adott közvetlen válaszaikban népirtó nyelvezetet használtak, a „népirtás” kifejezés tabu volt Izrael cselekedeteinek leírásában.
Netanjahu a Bibliára hivatkozva igazolta a zsidók elleni támadásokra adott válaszát, ahogyan az ókori izraeliták tették az amalekok ellen. Vagyis népirtó módon megöltek minden amalek férfit, nőt és gyermeket, sőt még az állatállományt is.
Gallant az október 9-én kiadott rendelet gyakran idézett szavaival kijelentette: „Teljes ostromot rendeltem el a Gázai övezetben. Nem lesz áram, nem lesz élelem, nem lesz üzemanyag... Emberi állatokkal harcolunk, és ennek megfelelően cselekszünk.”
Israeli ministers, artists and even school textbooks have long compared Palestinians to animals, insects and “Amalek,” the biblical enemy of the ancient Israelites.
This decades-long dehumanisation helped lay the foundation for today’s genocide in Palestine's Gaza pic.twitter.com/aNZj42yEjQ
— TRT World (@trtworld) September 5, 2025
Tekintettel az ezt követő válogatás nélküli pusztításra, beleértve a jogilag tiltott helyszínek, például kórházak, iskolák, imahelyek és örökségvédelmi intézmények, humanitárius szállító konvojok és UNRWA menedékhelyek célba vételét, Gallant népirtó szándékú szavai tükröződtek az alkalmazott taktikában.
A világ színpadán azonban kezdetben Izrael élvezte a kétely előnyét. A befolyásos globális médiaplatformok és még a civil társadalom is nagyrészt elfogadta a terrorista mozgalom által elkövetett, kiprovokálatlan támadás narratíváját, támogatva Izrael önvédelmi igényét.
Ebben a türelmi időszakban minimális tiltakozások történtek, és az európai volt gyarmatosító hatalmak és a szövetséges országok támogatása megerősítette Izrael diplomáciai pozícióját.
Ez a „népirtás mézeshete” hirtelen véget ért, amikor a Nemzetközi Bíróság (ICJ) megerősítette joghatóságát Dél-Afrika beadványa felett, amelyben Izrael a népirtás elleni egyezmény megsértését állította.
Egy közel egyhangú ideiglenes ítéletben ideiglenes intézkedéseket hoztak 2024 márciusában. Izrael ellenállása, amelyet az Egyesült Államok hivatalos állításai is megerősítettek, miszerint a Nemzetközi Bíróság erőfeszítései „jogi alapotlanok” voltak, globális tiltakozásokat és a nem nyugati kormányok részéről is ellenvéleményt váltott ki.
II. szakasz: A Nemzetközi Bíróság/Nemzetközi Büntetőbíróság döntései és tűzszüneti vétók
Ahogy az idő múlásával a közvetlen trauma elhalványult, a nemzetközi aggodalom a gázai humanitárius válságra és a palesztinok által elszenvedett megpróbáltatásokra, valamint a kegyetlenségre és arra a hiteles állítás hiányára irányult, hogy az izraeli erőszak jogos biztonsági aggályokkal függ össze.
Az Izraellel szembeni növekvő kritika tiltakozásokat váltott ki, különösen az Izraelt támogató országokban, amelyek gyakran demokráciaellenes kormányzati válaszokkal találkoztak.
Izrael ezen delegitimációja fokozódott a palesztin területek megszállásának jogszerűségéről szóló, 2024-es fontos Nemzetközi Bírósági tanácsadó vélemény után, azzal a feltétellel, hogy az ENSZ és tagjai kollektív és egyéni jogi felelősséggel tartoznak a fő határozat végrehajtásáért, amely szerint Izrael a nemzetközi humanitárius jog megsértése miatt már nem rendelkezik felhatalmazással a palesztin területek, köztük Gáza övezet igazgatására.
A Közgyűlés elfogadta a Nemzetközi Bíróság határozatát, egy évet adva Izraelnek a jelenlétének kivonásáról szóló határozatának dátumától számítva, amely szeptemberben lejárt.
Ebben az időszakban Izrael legitimitása a jog és az erkölcs szimbolikus birodalmában gyengült, ami számos gyarmati telepes kontextusban döntő tényező volt. Izrael megszállását egyre inkább a gyarmati telepesek szemszögéből tekintették népirtásnak, és gazember vagy pária államnak kezdték tekinteni.
III. szakasz: A Pillay-jelentés, Trump diplomáciája és az október 7-e utáni mentalitás újjáéledése
2025-ben számos fejlemény lendítette előre a népirtást, október 7-e pedig részlegesen elhalványult.
A korábbi főbiztos, Navi Pillay vezette ENSZ-vizsgálóbizottság 2025 közepén arra a következtetésre jutott, hogy Izrael gázai támadásai népirtást jelentenek, kiegészítve Francesca Albanese, az ENSZ különleges jelentéstevőjének három jelentését, amelyek körülhatárolták Izrael gyarmati telepes projektjét és a népirtáshoz való folyamodást.
Az Egyesült Államok példátlan módon válaszolt Albanese szankcióival, megtiltva neki a belépést az Egyesült Államokba, hogy elkészítse legújabb jelentését, és büntető intézkedéseket hozott a népirtásról szóló konszenzus ellen, amelyek maguk is látszólag jogellenes büntetőintézkedések voltak egy fizetetlen, igazmondó ENSZ-kinevezett ellen.
Az USA vétójogát is felhasználva blokkolta az ENSZ tűzszüneti kezdeményezését, ezzel is bizonyítva egyre népszerűtlenebb szerepét, mint Izrael egyetlen megmaradt nyílt támogatója.
Eközben Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke is nagyon személyes kötelezettséget vállalt arra, hogy véget vet a gázai összecsapásnak anélkül, hogy elidegenítené Izraelt, és ehhez biztosította az arab és muszlim többségű országok segítségét.
Trump megközelítése jelentős biztonsági és területi garanciákat kínált Izraelnek, miközben korlátozott lépéseket tett a palesztin kormányzás és fejlődés felé. A terv középpontjában egy 72 órás határidő állt a Hamász válaszára. A Hamász számára ez nehéz választás elé állította a helyzetet: a már így is hatalmas nyomás alatt álló gázai nép nyerhetne az együttműködéssel, de az elutasítás szinte biztosan súlyos emberi szenvedést és kétségbeesést okozna a túlélő palesztinok körében.
Ez egy mérgező dilemma volt, amelyet a Hamász ideiglenesen méltóságteljes módon megoldott. Izrael azonban folytatta a légicsapásokat, súlyos veszteségeket okozva, talán a megosztottságot tükrözve, és figyelmen kívül hagyva Trump Izraelre nehezedő nyomását, hogy korlátozza az összes katonai műveletet, amíg a konfliktus lezárására irányuló tervet végrehajtják.
Bár 2023. október 7. óta számos változás történt az izraeli/palesztin viselkedés minden aspektusában, négy diszfunkcionális folytonosság homályosítja el a kilátásokat az elkövetkező két évben: az Egyesült Államok feltétel nélküli támogatása Izraelnek, a palesztinok kizárása az önképviseletből és az önrendelkezési joguk megtagadása, az a konszenzus, hogy a terrorista címke illik a Hamász valóságához, valamint a palesztinok dehumanizálása a cionista ideológiában és az izraeli kormányzás apartheid struktúráiban.
Csak akkor fogja október 7-e revizionista értelmezése kiérdemelni a megérdemelt tiszteletet, ha ezeket a kérdéseket megfelelően kiigazítják.
FORRÁS: TRT World
