Szadaqa, a Palesztinai Felszabadítás Népfrontja (PFLP) katonai szárnyának magas rangú vezetője, az izraeli börtönökben fogva tartott kis, ősi szamaritánus közösség egyetlen tagja volt.
2025. október 13-án szabadult az izraeli foglyokért cserébe kiszabott életfogytiglani börtönbüntetésből, ami ezt az egyedülálló identitás-metszést – palesztin, zsidó és ellenálló – a globális színpadra emelte.
A „Gondolkodó” és Harcos
Nader Saleh Mamdouh Szadaqa néven született 1977. június 12-én a nablusi Gerizim-hegy lejtőin, a ciszjordániai szamaritánus közösség szívében. Élete mély politikai elkötelezettségről szólt.
Szadaqa korai aktivizmusa már gyermekkorában elkezdődött, köveket dobált az izraeli megszálló erőkre a nablusi behatolások során.
Középiskolai évei alatt csatlakozott a PFLP-hez, majd később az An-Najah Nemzeti Egyetemen vált ismertté, ahol történelem és régészet szakon szerzett alapdiplomát.
A 2000-es második palesztin intifáda idején fokozódott az Ellenállásban való részvétele. Elkötelezettsége vezetett ahhoz, hogy beválasztották a PFLP katonai szárnyába, a Mártír Abu Ali Musztafa Brigádokba.
Szadaqa gyorsan kitűnt, és Ciszjordánia egyik legkeresettebb ellenállójává vált az izraeli megszállás elleni katonai műveletek tervezése és végrehajtása miatt, beleértve a 2003-as Petah Tikvában végrehajtott műveletet is, amelyben négy izraeli katona meghalt.
Később kinevezték a nablusi katonai szárny parancsnokává.
„A katonai akció nem az én választásom volt, hanem a (palesztin harc) szakaszának választása – annak a szakasznak, amelyben önmagunkat kívántuk kifejezni, és megvédeni meggyőződésünket, elveinket és népünk jogait” – idézte Szadaqát az Al-Dzsazíra.
2004-ben, egy kétéves üldözés után, az izraeli erők egy nagyobb katonai művelet során letartóztatták. Intenzív kihallgatásnak és kínzásnak vetették alá, aminek eredményeként megdöbbentő ítéletet kapott: hat életfogytiglani börtönbüntetést plusz 45 évet, miután 35 vádpontban elítélték. A börtönben a palesztin ügyről szerzett széleskörű ismeretei miatt fogolytársai a „Gondolkodó” becenevet adták neki.
Családja és szamaritánus személyiségek fellebbezései ellenére az izraeli hatóságok a korábbi cserék során következetesen megtagadták szabadon bocsátását, „veszélyesnek” bélyegezve.
Végső szabadon bocsátása feltételes volt: a neve szerepelt azon a 154 magas büntetésű fogoly listáján, akiket száműztek Ciszjordániából és a Gázai övezetbe deportáltak.
Kik a szamaritánusok?
Nader Szadaqa palesztin szamaritánus zsidóként való kiléte kulcsfontosságú történetének megértéséhez.
A szamaritánusok egy apró etnikai-vallási csoport, amelyet gyakran a világ legkisebbjének tartanak, és akik elsősorban a Gerizim-hegyen élnek a palesztin Nablusz városában és Holonban, Izraelben.
A szamaritánusság hívei, amely vallás rokon a judaizmus főáramlatával, de attól elkülönül. A szamaritánusok azt állítják, hogy ők az ókori izraeliták, konkrétan Efraim és Manassé törzseinek valódi leszármazottai, akiket nem száműztek az asszír hódítás során, Kr. e. 722-ben.
A Tóra saját verzióját (Pentateuchot) tartják az egyetlen szent szövegnek, és hiszik, hogy az az eredeti.
Hitük egyik központi tétele a Nablusz közelében található Gerizim-hegy szentsége, amelyet Isten által választott igazi szent helynek tekintenek, ellentétben a zsidó hagyománnyal, amely a jeruzsálemi Sion-hegyet szentnek tartja.
A szamaritánusok elutasítják a Tórán túli zsidó vallási kánont, és úgy vélik, hogy birtokolják az ősi izraeli vallás eredeti változatát.
Palesztina izraeli megszállása idején a nablusi szamaritánusok erős, szerves kapcsolatokat ápoltak a környező palesztin társadalommal.
A szamaritánus közösség, amelynek elsődleges nyelvei az arab és az óhéber, történelmileg a palesztin nemzeti szövet szerves részét képezte, számos tagja részt vett az izraeli megszállás elleni ellenállásban – amint azt Szadaka útja is példázza.
Sok palesztin nem különálló külföldi entitásnak, hanem a palesztin élet mélyen gyökerező ősi részének tekinti őket.
Nader Szadaka, e kis közösség egyik vezetőjének döntése, hogy csatlakozik a fegyveres palesztin ellenálláshoz, rávilágít arra a mély kötődésre, amelyet sok szamaritánus érez a palesztin nemzeti megszállás elleni küzdelemhez – aláhúzva azt a hitüket, hogy közösségük teljes mértékben a palesztin földhöz és társadalmához tartozik.
Az izraeli fenyegetések a családja ellen szabadon bocsátása után, amelyek megtiltják az ünneplést vagy a médianyilatkozatokat, aláhúzzák e kivételes személyiség szabadságának erősen politizált jellegét. (PC, AJA)
Mindenki eldöntheti, hogy szerinte ezek a helyi, bennszülött zsidók, akik a bennszülött többségi társadalom szabadságküzdelmében is részt vesznek, képviselik-e hitelesebben a helyi, történelmileg autentikus öntudatot, vagy inkább a Milejkovszki (Netanjáhú)-féle nacionalista bevándorlók.