Chris Van Hollen és Jeff Merkley amerikai szenátorok csütörtökön közzétettek egy jelentést, amelyben azt állítják, hogy az Egyesült Államok bűnrészes Izrael „etnikai tisztogatásában” Palesztinában.
A marylandi Van Hollen és az oregoni Merkley a jelentést egy hetes izraeli, a megszállt Ciszjordániai, a rafahi határon, Gázában, Jordániában és Egyiptomban tett látogatás után készítették el augusztus végén. A lesújtó, 21 oldalas jelentés címe: „A Netanjahu-kormány tervet hajt végre Gáza palesztinoktól való etnikai megtisztítására. Amerika bűnrészes. A világnak meg kell állítania.”
A jelentés megjegyezte, hogy elsöprő bizonyítékok mutatják, hogy „Izrael… egy tervet hajt végre Gáza palesztinoktól való etnikai megtisztítására, és halálos csapást mér a jövőbeli palesztin állam víziójára”.
A szenátorok elítélték Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt és Donald Trump elnököt is, amiért a palesztinok Gázából való önkéntes távozására vonatkozó tervüket „kegyetlen átverésnek” és „a valaha elmesélt legcsalárdabb, leggonoszabb és legelferdültebb áltörténetnek” bélyegezték.
„A távozás nem ’önkéntes’, amikor megszűnnek az élet fenntartásához szükséges feltételek” – áll a jelentésben.
A jelentés azt is megállapította, hogy Netanjahu politikája a megszállt Ciszjordániában „lassított felvételű” etnikai tisztogatást jelent.
A jelentés szerint „a polgári infrastruktúra szisztematikus megsemmisítését, valamint az élelmiszer és a humanitárius segély háborús fegyverként való felhasználását használták fel Gáza palesztin lakosságának etnikai megtisztítására”.
A példa nélküli jelentés ritka példa arra, hogy az amerikai törvényhozók rávilágítanak az Egyesült Államok bűnrészességére a gázai palesztinok etnikai tisztogatásában.
Mindkét szenátor sajtótájékoztatót tartott jelentéséről az Egyesült Államok Capitoliumában a 2001. szeptember 11-i támadások 24. évfordulóján, amely esemény ahhoz vezetett, hogy George Bush akkori elnök kihirdette Amerika úgynevezett „terror elleni háborúját”.
A polgári infrastruktúra pusztulása
Bár a páros nem tudott belépni Gázába, az egyiptomi tisztviselők körbevezették őket a gázai határvidéken, ahonnan beláthattak Gázába, és első kézből láthatták „a pusztítást és a rombolást”.
„Rafah romhalmazzá vált” – áll a jelentésben, elismerve, hogy legalább 270 000 palesztin élt ott a háború előtt.
A jelentésben kifejtették, hogy „a palesztin polgári infrastruktúra szisztematikus pusztítását mások is jól dokumentálták, és ezt megerősítették hiteles és megbízható izraeli, ciszjordániai, jordániai és egyiptomi forrásokkal folytatott beszélgetéseink során”.
Elismerték, hogy a pusztító hadjárat magában foglalta a lakóegységek 92 százalékának, az enklávé kórházainak 94 százalékának, az iskolák és egyetemi épületek 92 százalékának, valamint a víz- és közegészségügyi létesítmények 86 százalékának a megsemmisítését vagy megrongálását.
„A Gáza nagy részéről készült légifelvételek és előtte-utána fotók apokaliptikus romokat mutatnak. Első kézből hallottuk, hogy ez egy szándékos robbanóanyag-használat része volt, amelynek során egész várostömböket, házakat, iskolákat és más civil helyszíneket robbantottak fel” – olvasható a jelentésben.
A segély mint háborús fegyver
A jelentés azzal vádolja a Netanjahu-kormányt, hogy „szándékosan” akadályozza az élelmiszer és más humanitárius segélyek Gázába jutását, „a Hamász bűneiért a gázai lakosság kollektív büntetéseként”.
Azt mondták, hogy a Gázai Humanitárius Alapítvány telephelyeit, a botrányokkal sújtott, az Egyesült Államok és Izrael által támogatott segélyprogramot, az élelmiszeráramlás korlátozására és a lakosság mozgásának olyan mértékű ellenőrzésére építették, hogy a palesztinok annyira elviselhetetlennek találják, hogy „önként” távoznak.
A szenátorok arra a következtetésre jutottak, hogy elsöprő bizonyítékok támasztják alá, hogy Izrael kormányzati tevékenységeinek koordinációja a területeken, amely a humanitárius segélyek Gázába jutását irányítja, szándékosan lassítja az ilyen segélyek célba juttatását az etnikai tisztogatás elősegítése érdekében.
Ez hatással volt az Egyesült Nemzetek Szervezetére és a Világélelmezési Programra (WFP), amelyekkel a jelentés elkészítéséhez konzultáltak.
A WFP tájékoztatta a szenátorokat, hogy elegendő élelmiszerrel rendelkezik a gázai emberek három hétre történő ellátására, amelyet körülbelül 2200 szállítókonténerben tárolnak. Mivel azonban Izrael új átvilágítási eljárásokat vezetett be – ami a Gázába irányuló élelmiszeráramlás szándékos és szükségtelen lassulásához vezetett –, a WFP naponta csak 20-30 élelmiszeres konténert tudott átvizsgálni.
Míg a jelentés részletesen ismertette azokat az akadályokat, amelyekkel a segélyszervezetek közvetlenül a Gázába vezető átkelőhelyeken szembesültek, megosztotta a Jordániából érkezők által tapasztalt kihívásokat is, amelyeket kevésbé dokumentáltak.
A szenátorok megállapították, hogy a szükségtelen átvilágítás és a bürokrácia azt jelentette, hogy a Jordán-folyosón keresztül Gázába érkező humanitárius segélyeknek kevesebb mint egytizede jutott át.
Ez annak ellenére történt, hogy az Egyesült Államok 280 teherautót biztosított és 10 raktár építésében segített, hogy megháromszorozza a humanitárius segélyek kapacitását a Jordán-folyosó mentén, lehetővé téve napi 150 teherautónyi segély szállítását.
Azt is megosztották, hogy az Egyesült Államok körülbelül 1,5 millió dollárt költött fejlett átvilágító gépek vásárlására az izraeli kormány kérésére, de a tűzszünet márciusi vége óta „Izrael már nem fogadja el az amerikai létesítményben átvizsgált teherautókat”.
A jelentés szerint az elmúlt hónapban a konvojokban lévő teherautók közel fele (42 százaléka) – jellemzően heti háromszor 60-85 teherautó – valamilyen okból kénytelen volt visszafordulni. Ez az elutasítási arány a Jordán-folyosón közlekedő, jóval kisebb számú teherautóra vonatkozott (heti 180-255), szemben a csúcsponttal (heti 600-900).
Ezenkívül minden teherautóra egy új, 400 dolláros vámkezelési díjat kellett fizetni. Ha nem mentek át az átvilágítási folyamaton, akkor újra meg kellett fizetniük a 400 dolláros díjat, hogy a teherautó csatlakozhasson egy későbbi konvojhoz.
A szenátorok elmondták, hogy a jordániai tisztviselők azt mondták nekik, hogy a konvojokat az utóbbi hetekben egyre gyakrabban támadják erőszakos telepesek és tüntetők, akik felvágták a gumiabroncsokat és „anyagokat öntöttek a dízeltartályokba, hogy működésképtelenné tegyék a teherautókat”.
Összességében a szenátorok arra a következtetésre jutottak, hogy „a világnak erkölcsi és jogi kötelessége megállítani a folyamatban lévő etnikai tisztogatást… A kemény szavak önmagukban nem lesznek elegendőek. A világnak büntetéseket és költségeket kell kiszabnia azokra, akik ezt a tervet végrehajtják”.
