Ahmed Abu Aziz volt az újságíró, aki soha nem állt meg.
A fájdalom, a kitelepítés, az éhség és a bombázás közepette a 28 éves újságíró könyörtelenül tudósított Dél-Gázából a Middle East Eye-nak Izrael népirtásáról.
Hétfőn Izrael megölte őt négy másik újságíróval és egy mentőmunkással együtt, miközben egy gázai kórház elleni legutóbbi izraeli támadás helyszínén voltak.
A történelem egyik legvéresebb újságírói háborúja idején tudósító Abu Aziz túlságosan is jól tudta, milyen kockázatokat vállalt azzal, hogy elmondta az igazságot Izrael támadásáról.
2023 októbere óta Izrael 245 palesztin újságírót ölt meg Gázában, akik közül többen a barátai és kollégái voltak. Mohamed Salama, egy másik MEE munkatárs is meghalt a Khan Younis Nasser kórháza elleni támadásban.
„Ha megölnek, mit írnak rólam?” – kérdezte egyszer Abu Aziz az MEE jeruzsálemi irodájának vezetőjétől, Lubna Masarwától.
Masarwa szerint „kivételes” volt.
„Ambíciói voltak. Nagyon makacs volt. Végigment a célon” – emlékszik vissza.
„A történetei is nagyon kivételesek, nagyon bensőségesek voltak. Képes volt meglátni a dolgokat, a részleteket, és nagyon részletesen leírni azokat, különösen a nőket.”
"Az első riporter a terepen"
Abu Aziz Khan Younisból származott, a Gázai övezet második legnagyobb városából, az enklávétól délre.
Négy izraeli háborút, egy népirtást és 17 év ostromot élt át Gázában. A háború előtt eljegyezték, és tavaly nyáron sikerült feleségül vennie menyasszonyát, Loucy Saleh ügyvédet, annak ellenére, hogy szülővárosa romokban hevert.
Abu Aziz arról álmodozott, hogy külföldön tanulhat, hogy kiegészítse a Gázában szerzett mesterdiplomáját.
„Ahmed egy erős anyával nőtt fel, aki egész életében dolgozott” – mondja Masarwa.
„Ahmad percekkel a halála előtt üzenetet küldött nekem, és arra kért, hogy a tudósítást az éhezésben haldokló gyermekek sorsára összpontosítsam.”
- Sameer al-Bouji, az NBC újságírója
2024 elején Abu Aziz elkezdett tudósítani a Middle East Eye-nak, és a dél-gázai fő tudósítója lett. Biztonsági okokból Ahmed Aziz néven dolgozott.
Az év májusára már kétszer is kitelepítették otthonából. Gáza 2,2 milliós lakosságának nagy részéhez hasonlóan őt is többször kitelepítették a helyszínről.
Abu Aziz krónikus hátfájástól szenvedett, ami egy porcsérülés következménye volt, ami miatt időnként kórházba kellett kerülnie. A kezelés az elmúlt két évben szinte lehetetlenné vált, mivel az izraeli háborús gépezet tönkretette a gázai egészségügyi rendszert.
Egy kollégája felidézte, hogy Abu Aziz intenzív fájdalmat érzett tudósítás közben, és alig tudta folytatni. Valaki felajánlotta, hogy visszaviszi a kórházba, de megkérdezte, hogy megtámaszthatnák-e, hogy befejezhesse a riportját.
Sameer al-Bouji, az NBC gázai újságírója szerint sérülése ellenére Abu Aziz „mindig az első riporter volt a terepen”.
„Soha nem késett el egyetlen sztorival sem. Olyan kedves volt. Még nem láttam hozzá hasonló embereket. Szívből sírok. Isten irgalmazzon a lelkének és a többi újságírónak” – mondja Bouji.
„Ahmed percekkel a halála előtt üzenetet küldött nekem, és arra kért, hogy a tudósításban az éhezésben haldokló gyermekek nehéz helyzetére összpontosítsak. Egyszerű, de elkötelezett ember volt. Nemrég nősült, és tele volt álmokkal.”
Tartós éhínség
A múlt héten hivatalosan is éhínséget hirdettek Gázában, ami az izraeli blokád és Izrael segélyszállítmányokra vonatkozó kényszerített monopóliuma következménye.
Ezt a szándékos éheztetést Abu Aziz, mint minden gázai palesztin, elszenvedte.
A múlt hónapban elárulta MEE kollégáinak, hogy négy hónap alatt 14 kilogrammot fogyott. Abu Aziz 36 óránként csak egy étkezést tudott enni.
A gázai éhségről írva Abu Aziz megbánta, hogy nem tudta megfelelően etetni a feleségét.
„Hónapok óta nem gondolok a gyermekvállalásra – egyszerűen azért, mert nincs erőm garantálni nekik az életet. Minden reggel a feleségem megkérdezi tőlem: »Mit együnk?« És én azt válaszolom, megpróbálva leplezni egy férfi tehetetlenségét: »Ma böjtölök«” – írta.
„Kétségbeesésből böjtölünk, nem áhítatból. Vizet iszunk, amikor van, aztán reménnyel áltatjuk magunkat.”
A meggyilkolását megelőző hetekben a gázai gyerekekre és az éhezés áldozataira összpontosított.
Abu Aziz elkötelezettsége ellenére elismerte, hogy Izrael népirtása milyen súlyos terhet rótt rá.
„Kimerültem. Már több mint másfél éve történt. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz az újságírói karrierem” – írta.
„Kerülöm a csevegést az újságírókkal, mert nem bírom elviselni a gondolatot, hogy elveszítsek még egy barátot. Az emberek el sem tudják képzelni, min megyünk keresztül, a napi bombázáson és a veszteségen. Nem vagyok acélból. Belülről összetörtem.”
Mindazonáltal Abu Aziz minden reggel felkelt, elhagyta a sátrát, és történeteket mesélt el történet után.
„Minden nap dolgozom, hogy ne kelljen otthon maradnom, mert az tönkretenne. Inkább mártírhalált halnék a terepen” – írta.
„Bár megsebesültem, nem hagyhatom abba a munkát. A kollégáimért és az emlékükért.”
MEE
