Az elmúlt 18 hónapban Julia Sebutinde egyértelműen kinyilvánította véleményét az izraeli Gázai és a megszállt Ciszjordániai fellépések jogszerűségéről.
Az ugandai bíró, aki a Nemzetközi Bíróság (ICJ) alelnöke, tavaly két alkalommal is kifejtette jogi véleményét.
2024 januárjában, amikor egy 17 tagú ICJ-bizottság úgy ítélte meg, hogy „hihető”, hogy Izrael népirtást követ el Gázában, Sebutinde volt az egyetlen bíró, aki a bíróság által elfogadott mind a hat ideiglenes intézkedés ellen szavazott.
Hat hónappal később ő volt az egyetlen ellenvéleményt megfogalmazó hang, amikor egy 15 bíróból álló testület úgy ítélte meg, hogy Izrael évtizedek óta tartó palesztin területek megszállása „jogellenes”.
Álláspontja miatt kritikákkal is szembesült, többek között saját kormányától is.
Sebutinde néhány nappal ezelőtt, a kampalai Watoto templomban tartott rendezvényen szólalt fel először nyilvánosan a kérdésben.
„Most körülbelül 30 ország van Izrael ellen” – mondta a gyülekezetnek. „Az Úr számít rám, hogy Izrael oldalán fogok állni. Az egész világ Izrael ellen volt, beleértve az én országomat is.”
Azt is elmondta, hogy szilárd meggyőződése, hogy „az utolsó időkben élünk”, és hogy a közel-keleti helyzet ennek a jelei közé tartozik.
„A történelem jó oldalán akarok állni. Meg vagyok győződve arról, hogy fogy az idő” – tette hozzá.
"Szokatlan és kifogásolható"
Az a szokatlan lépés, hogy nyilvánosan beszél Izrael iránti támogatásáról, különösen jogi szakértők figyelmének középpontjába került.
„Soha nem jó ötlet egy Nemzetközi Bíróság bírájának nyilvános fórumon megosztani a saját véleményét egy folyamatban lévő ügyről” – mondta Michael Becker, a Nemzetközi Bíróság jogászprofesszora és korábbi jogi munkatársa az MEE-nek.
„Rosszabb, ha azt sugalljuk, hogy az álláspontunk az, hogy az ügyben érintett egy adott fél „oldalán” álljunk.”
„A Nemzetközi Bíróság Statútumának 38. cikke, amely a nemzetközi jog vonatkozó forrásait határozza meg, nem foglalja magában Isten szavát”
- Michael Becker, jogászprofesszor
Beiktatáskor minden Nemzetközi Bíróság bírája esküt tesz, amelyben elkötelezi magát amellett, hogy hatalmát „pártatlanul és lelkiismeretesen” gyakorolja.
Becker megjegyezte, hogy az erős vallási meggyőződés nem jelent problémát. Azt mondta, hogy a bíró erkölcsi vagy igazságérzete, amelyet a vallás vezérelhet, néha befolyásolhatja a bírói mérlegelési jogkör megfelelő gyakorlását.
„De a törvény korlátokat hoz létre, és megköveteli a bíráktól, hogy a törvény keretein belül, az elismert jogforrásokra támaszkodva indokolják döntéseiket” – mondta Becker. „A Nemzetközi Bíróság Statútumának 38. cikke, amely a nemzetközi jog vonatkozó forrásait határozza meg, egészen biztosan nem foglalja magában Isten szavát.”
Szergev Vasziljev nemzetközi jogi tudós szerint szokatlan és „kifogásolható”, hogy Sebutinde az esetekről a hivatalos egyetértő vagy ellenvélemények színterén kívül beszélt.
„Az ilyen beavatkozások az elfogultság benyomását kelthetik (vagy azt mutathatják), és elkerülhetetlen kérdéseket vethetnek fel a pártatlan ítélkezésre való képességükkel kapcsolatban” – mondta az MEE-nek.
Vasziljev hozzátette, hogy egy bírónak nemcsak pártatlanul kell eljárnia, hanem egy „észszerű megfigyelő” szemében is úgy kell tűnnie.
„Bármennyire is „lelkiismeretesek” voltak a döntései, Sebutinde bíró kijelentése, miszerint isteni kötelessége Izrael – a folyamatban lévő peres eljárásokban alperes állam – mellett állni, megkérdőjelezi pártatlanságát” – mondta.
„Nehéz elképzelni, hogy egy józan megfigyelő másképp következtethetne.”
Plágiummal kapcsolatos vádak
Sebutinde Izrael palesztin megszállásáról alkotott különvéleményét már korábban is súlyos kritikák érték az év elején plágiumvádak miatt.
Egy 15 bíróból álló testület megállapította, hogy Izrael évtizedek óta tartó palesztin területek megszállása „jogellenes” volt, és hogy a megszállt Ciszjordániában élő emberek „szinte teljes elkülönítése” megsértette a „faji szegregációra” és az „apartheidre” vonatkozó nemzetközi törvényeket.
Míg a legtöbb bíró egyetértett a tanácsadó véleménnyel, Sebutinde elutasította a megállapításokat.
Később azzal vádolták, hogy 2024. július 19-én írt különvéleményében szinte szó szerint közvetlenül, szinte teljesen feloldott ítéleteket, beleértve Izrael-párti forrásokból, egy volt amerikai tisztviselő által írt cikkből, valamint a Wikipédiából és a BBC-ből származó forrásokat.
Egy palesztin kutató által az MEE által megtekintett tanulmány, amelyet Norman Finkelstein amerikai tudós készülő könyvéhez készített, azt állította, hogy „Sebutinde különvéleményének legalább 32 százaléka plágium volt”.
„A plágiumvádak fényében Sebutinde bíró állítólagos megjegyzései tovább erősítik azt a benyomást, hogy eltökélt szándéka bizonyos eredmények elérése, függetlenül a törvényektől vagy a bíróság előtt álló tényszerű bizonyítékoktól” – mondta Becker.
Vasziljev megjegyezte, hogy Sebutinde nézetei, amikor azokat az ítéletében kifejtette, már vitát váltottak ki „a plágiumra vonatkozó hiteles vádak és a kétes minőségű és elfogadhatóságú forrásokra való támaszkodás miatt”.
„A Watoto templomban tett megjegyzései tágabb ideológiai keretbe helyezik a különvéleményeket, megerősítve az elfogultságról alkotott felfogást” – tette hozzá.
Lesznek következményei?
Juliette McIntyre, a Dél-Ausztráliai Egyetem jogi előadója megjegyezte, hogy az előzetes döntés, hogy melyik felet részesítik előnyben, potenciálisan megsérti a Nemzetközi Bíróság statútumának 20. cikke alapján tett esküt.
„Lehetséges, hogy a Bíróság a 24. cikk alapján intézkedéseket fog tenni a kizárása iránt” – mondta McIntyre, akinek doktori kutatása a Nemzetközi Bíróság szabályaira és eljárásaira összpontosít, az MEE-nek.
Hozzátette, hogy a Nemzetközi Bíróság elnöke, jelenleg Iwasawa Yuji, kérheti a bíróság egy tagját, hogy ne vegyen részt egy adott ügyben, ha azt valamilyen különleges okból szükségesnek ítéli.
„Az ilyen beavatkozások az elfogultság benyomását kelthetik, és elkerülhetetlen kérdéseket vetnek fel a pártatlan ítélkezésre való képességükkel kapcsolatban”
- Szergej Vasziljev, nemzetközi jogtudós
Ha a bíró nem hajlandó félreállni, az ügyet a bíróság határozattal rendezheti.
„A bírák felmenthetik magukat egy ügy alól esetleges összeférhetetlenség vagy a pártatlanság hiánya miatt is” – mondta McIntyre.
Hozzátette, hogy a 48. cikk felhatalmazza a bíróságot, hogy utasításokat adjon az ügy lefolytatására vonatkozóan, amelyek magukban foglalhatják az egyik fél által egy adott bíró részvételével kapcsolatos panaszokat is.
„Ez történt a namíbiai tanácsadó véleményben is, ahol Dél-Afrika Zafrulla Khan bíró eltávolítását kérte, mert állítólag „elfogult” volt Dél-Afrikával szemben. Nem jártak sikerrel” – mondta.
Kenneth Roth, egy amerikai ügyvéd, aki közel három évtizeden át volt a Human Rights Watch ügyvezető igazgatója, azt mondta, hogy Sebutinde megjegyzései arra utalnak, hogy „nem rendelkezik azzal a szenvtelen hozzáállással Izrael ügyében, amellyel a bíráknak rendelkezniük kellene”.
„Sebutinde megjegyzései arra utalnak, hogy saját meggyőződése miatt képtelen lehet objektíven értékelni Izrael gázai magatartását, ebben az esetben vissza kellene vonulnia az eljárásból” – mondta az MEE-nek.
Becker megjegyezte, hogy a Nemzetközi Bíróságnak már vannak olyan kritikusai, akik hatástalannak és politizáltnak tartják a bíróságot.
„A Nemzetközi Bíróság érthető módon nagyon vonakodik arra kényszeríteni egy bírót, hogy ne vegyen részt egy adott ügyben, részben a Bíróság erős kollegialitási hagyománya miatt” – mondta.
Elmondta, hogy bár a bírák rendszeresen eltiltják magukat az ügyektől, nem tud olyan esetről, ahol a kizárás a Nemzetközi Bíróság elnökének vagy az ügyben érintett fél nyomására történt volna.
„Annak ellenére, hogy Sebutinde bíró megjegyzései mélységesen helytelennek tűnnek, a Bíróság számára ebben az esetben a legjobb megoldás az lehet, ha nem tesz semmit” – mondta Becker. „Ahelyett, hogy kitenné magát a rosszhiszemű elfogultsági vádaknak, amelyeket aztán más bírák ellen fordíthatnak.”
Vasziljev azt mondta, hogy Sebutinde megjegyzései nem feltétlenül járnak hivatalos következményekkel, hanem ehelyett hírnévkárosodást okoznak – mind az ugandai bíró releváns ügyekben nyújtott hozzájárulásának súlya, mind a Nemzetközi Bíróság egésze szempontjából.
„Ez nem az a fajta figyelem, amelyre a Bíróságnak (vagy bármely más nemzetközi testületnek) szüksége van” – mondta. „Ez sajnálatos, és tudomásom szerint példa nélküli a Nemzetközi Bíróságon.”
