Izrael nemrégiben bejelentette egy nagy földalatti alagút építését, amely az egyetlen útvonal lesz, amely összeköti a megszállt Ciszjordánia déli részén élő 1,5 millió palesztint a terület északi részével.
A projekt egy szélesebb körű telepépítési kezdeményezés, az úgynevezett „Élet Szövete” része, amely drasztikusan megváltoztatja a Ciszjordánián belüli mozgási mintákat, de semmiképpen sem a palesztin jólét nevében.
Az útvonal a tervek szerint megkerüli a megszállt Jeruzsálem keleti peremét a Júdea-sivatagon keresztül, arra kényszerítve a palesztin forgalmat, hogy a betlehemi és hebroni kormányzóságokból a föld alatt érjék el a Jordán-völgyben található Jerikót. Az Az-Zaim ellenőrzőpontot is megszüntetnék, így az 1-es út kizárólag izraeli útvonallá válna, a felszíni terület pedig teljesen megközelíthetetlenné válna a palesztinok számára.
„Ez az alagútprojekt, amelyet félrevezető néven reklámoznak, az egyik legveszélyesebb izraeli terv” – mondja egy palesztin politikai aktivista az megszállt Kelet-Jeruzsálemből, Al-Eizarijából, akit ebben a cikkben Khaledként fogunk emlegetni személyazonosságának védelme érdekében.
A célzott 12 négyzetkilométeres E-1 (East-1) terület gyakorlatilag kiterjesztené Jeruzsálem határait. Ez a 35 km x 25 km-es sáv átszelné Ciszjordániát, Izraelhez csatolva azt.
A területet mélyrehatóan ismerő Khaled szerint a projekt több ezer dunumot (1000 négyzetmétert) nyel el Al-Eizariya, Abu Dis, Al-Sawahra és Az-Zaim városaiból és falvaiból.
„Ez egy hatalmas földszerzés. Az útvonal áthalad Jabal Al-Babán és az elválasztó fal mentén egészen Az-Zaimig, és célja a települések bővítésének fokozása és az ott élő palesztinok kitelepítése” – mondta Khaled a TRT Worldnek.
A 90 millió dolláros költség ellenére a projektet nem izraeli adófizetők finanszírozzák. Ehelyett egy olyan alapból származik, amelyet Izrael a Palesztin Hatóság nevében beszedett vámbevételekből töltenek fel; olyan pénzből, amelyet jogilag a palesztinoknak kell fizetni, de Izrael gyakran visszatart vagy eltérít.
Bár az izraeli média közlekedésfejlesztési tervként tálalja az alagutat, annak célja az izraeli ellenőrzés megszilárdítása a megszállt Kelet-Jeruzsálemben azáltal, hogy teljesen korlátozza a palesztin hozzáférést – erősítették meg a helyszíni források.
„Amikor a megszállás a közelmúltban elkezdte szigorítani az Al-Eizarijába való belépést, sok jeruzsálemi családnak el kellett hagynia onnan. Egy ismerősöm azt mondta, hogy most minden nap későn érkezik a munkahelyére az útkorlátozások miatt. A megszállás nem akarja, hogy a jeruzsálemiek maradjanak; sem Jeruzsálemben, sem Ciszjordániában” – mondja Khaled.
„A cél az, hogy teljesen kiutasítsanak minket Palesztinából” – teszi hozzá.
Khaled azt is kiemeli, hogy a Palesztinából való kivándorlás folyamatosan növekszik, és úgy véli, hogy ez a tendencia nem véletlen. Véleménye szerint az illegális telepbővítési projektek növekvő száma és a fokozott korlátozások mind egy szándékos stratégia részét képezik, amelynek célja a palesztinok távozásra való nyomásgyakorlása.
„Ma a telepesek visszaéléseket követnek el Ciszjordánia északi részén, és lassan Ramallah felé haladnak. Sajnos kevesen veszik észre, hogy ez egy rákbetegség, egy meglehetősen alattomos rák.”
2025 elejére az OCHA 849 mozgási akadályt azonosított Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és Hebront is, amelyek 3,3 millió palesztint korlátoznak. A 712 km hosszú védőkorlát mellett ezek az ellenőrzések súlyosan korlátozzák a mozgás szabadságát, az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és elmélyítik a társadalmi és területi széttöredezettséget.
További annektálás a „Nagy -Jeruzsálem” számára
Az alagútprojekt valójában egy sokkal szélesebb körű izraeli annexiós terv része, amelyet „Nagy-Jeruzsálem” néven ismernek. Ez egy stratégiai vízió, amelynek célja, hogy a megszállt Kelet-Jeruzsálemet – amelyet Izrael 1981-ben egyoldalúan annektált – összekapcsolja a kelet felé, egészen a Jordán-völgyig terjeszkedő izraeli településekkel.
A terv, amelyet először Ariel Sharon volt miniszterelnök fogant meg a 2000-es évek elején, célja, hogy a megszállt Ciszjordánia nagy részeit véglegesen beolvasztsa abba, amit Izrael a fővárosának tekint.
Ennek a stratégiának a középpontjában az E-1 folyosó áll, egy 12 négyzetkilométeres terület, amely Izrael illegális terjeszkedésének földrajzi gerincét alkotja a Jordán-völgy felé.
Az „Élet szövete” alagút átszeli ezt a zónát, egy közvetlen izraeli ellenőrzésű sávot hasítva nyugatról keletre, és a palesztin területeket elszigetelt zsebekbe zárva.
Hasonló precedens már létezik a „Szuverenitási út” esetében, amely magában foglal egy földalatti elkerülő utat az izraeli 1-es út alatt.
Ez elterelte a palesztin közlekedést az izraeli közlekedési sávoktól, megerősítve a szegregációt. A két útépítési projekt együttesen szinte semmilyen folyosót nem hagy a palesztinok számára a szabad mozgáshoz Kelet-Jeruzsálemen keresztül vagy annak környékén.
„Az alagútépítés után több ezer dúnumot fognak elkobozni Al-Eizariyából, Abu Disból, Al-Sawahrából és Al-Za’imból, megfosztva az embereket földjüktől és jogaiktól” – mondja Khaled.
„Ami a mozgást illeti, ha ma Rámalláhba akarok menni, az körülbelül 30 percig tart. Az alagút után az út akár két órát is igénybe vehet Jerikón keresztül. Kimerítő lesz.”
Népírtás az annektálás álcája alatt.
Ezen annexiós projektek felgyorsulása Izrael folyamatos gázai népirtása közepette történik, amely több mint 58 000 ember halálát okozta, bár az alagút tervezése a jelenlegi mészárlás előtt történt.
2021-ben Izrael közel 4,6 millió dollárt különített el az „Élet Szövete” út első szakaszának megkezdésére.
A kezdeti szakasz a Jeruzsálemtől keletre fekvő Al-Eizariya és Abu Dis városok elszigetelésére összpontosított. Történelmileg összefonódva magával a várossal, ezek a városok az elválasztás célpontjaivá váltak, mivel Izrael igyekszik megszüntetni a palesztin kapcsolatokat a térségben.
Ma a Szuverenitás és az Élet Szövete alagút útvonalainak kereszteződésében fekszenek; a területi széttöredezés szó szerinti frontvonalai.
A terület átalakulása évtizedekkel ezelőtt kezdődött Maale Adumim megépítésével az 1970-es évek végén, amely ma az egyik legnagyobb és legvitatottabb izraeli település a megszállt Ciszjordániában.
A Jeruzsálemtől keletre, elkobzott palesztin területeken, illegálisan, nemzetközi jog alapján épült Maale Adumim az E1-es folyosó szívében fekszik, és központi szerepet játszik Izrael tágabb annektálási stratégiájában.
Elhelyezkedése azzal fenyeget, hogy Kelet-Jeruzsálemet elszakítja Ciszjordánia többi részétől, aláásva egy összefüggő palesztin állam lehetőségét. Ma több mint 40 000 izraeli telepes otthona, és az izraeli törvények szerint hivatalosan városnak minősül, a széles körű nemzetközi elítélés ellenére.
Az „Élet Szövetvénye” részeként az Az-Zaim ellenőrzőpont eltávolítása biztosítja az izraeli illegális telepesek zökkenőmentes mozgását Maale Adumim környékén.
Khaled szerint a megszállás által bevezetett napi korlátozások hálózata, beleértve az ellenőrzőpontokat és az útzárakat, drasztikusan megzavarta az emberek életét, különösen az oktatás és az egészségügy területén.
„A jelenlegi helyzetben Al-Eizarijában, Abu Disban és Al-Sawahraban, amelyek gyakorlatilag a megszállt főváros keleti kapuját jelentik, a mozgás rendkívül nehézzé vált, miután Izrael megkezdte a palesztinok népirtását.”
„A megszállás folyamatosan lezárja az ellenőrzőpontokat, és ez az iskolás gyerekeket sújtja a legjobban. Láttam már gyerekeket, akik egyszerűen megfordultak és hazamentek, mert a buszok nem tudtak bejutni a városba az összes útlezárás miatt” – magyarázza Khaled.
„Még a Jeruzsálembe tartó buszok sem tudnak bejutni Al-Eizarijába, mert a megszállás lezárta az egyetlen bejáratot. Így a diákok végül hazamennek, és alapvetően egy egész generációt veszítünk el, amely megpróbál tanulni.”
Sajnos a palesztinok szenvedése nem korlátozódik csak az oktatásra.
A Ciszjordánia északi és déli részét összekötő főúton található Konténer Ellenőrzőpont az egyik leghírhedtebb jogsértési helyszínné vált, ahol az izraeli népirtás kezdete óta gyakran érkeznek jelentések zaklatásról, önkényes fogva tartásról és halálesetekről.
„Személyesen ismerek egy Birzeit Egyetem hallgatónőjét, akit férfi katonák brutálisan megvertek és félrelöktek. Amikor beszéltem vele, azt mondta, hogy még a közelben lévő fiatalemberek sem mertek segíteni, mert mindenki tudja, hogy ha kimész az ellenőrzőponton, valószínűleg lelőnek.”
Ami disztópikus rémálomnak tűnhet, sok palesztin számára, ahogy Khaled ábrázolja, a brutális mindennapi valóság.
„Sokan vesztették életüket, köztük a saját édesanyám is” – mondja elcsukló hangon, amikor felidézi, hogyan halt meg egy ellenőrzőponton, miután nem tudott eljutni a kórházba.
