Azon az estén, amikor Basim Khandakji regénye elnyerte a 2024-es „Arab Booker-díjat”, izraeli börtönőrök megrohanták a celláját, megtámadták, megkötözték a kezét és a lábát, és megfenyegették.
A 42 éves férfit ezután 12 napra az Ofer börtön magánzárkájába zárták.
Úgy véli, ez megtorlás volt, amiért megszégyenítette az izraeli börtönrendszert, miután az őrök orra előtt sikerült kiadnia egy könyvet, felhívva a figyelmet magára és a körülményeire.
Most szabadult az izraeli börtönből, miután 21 évet töltött le három életfogytiglani börtönbüntetéséből.
„Még mindig úgy érzem, mintha álmodnék, és rettegek, hogy felébredhetek, és újra egy cellában találom magam” – mondta Khandakji.
Szabadulása után sem tud hazatérni nablusi családjához. Izrael száműzte hazájából, és most Egyiptomban vár, miközben családja küzd, hogy elérje őt.
„Új borzalmakat láttunk”
Bármennyire is boldog, hogy megszökhetett az izraeli börtönök „élők temetőjéből”, Khandakji még mindig próbálja feldolgozni az ott látott borzalmakat és a többi fogoly hátrahagyása miatti szomorúságát.
2004-ben elítélték „katonai sejt” tagjaként és egy tel-avivi öngyilkos merényletben való részvételéért, amely bűncselekményt – állítása szerint – be kellett vallania.
„Az ügyvéd azt mondta, hogy alá kell írnom egy vallomást… hogy három fiatalembert megkíméljenek az életfogytiglani börtönbüntetéstől. Volt egyfajta quid pro quo: beismersz egy adott vádat cserébe azért, hogy néhány fiatalabb férfit megments az életfogytiglani börtönbüntetéstől, és ez történt.”
Az ENSZ becslései szerint legalább 75 palesztin halt meg izraeli börtönökben 2023 októbere óta, és olyan szervezetek, mint a B’Tselem és a Palesztin Emberi Jogi Központ, szisztematikus visszaéléseket tártak fel.
Khandakji hónapokat töltött magánzárkában, és gyakran szállították börtönök között, időt töltve Izrael 19 palesztinokat tartó létesítményének nagy részében – mindegyik olyan „pokoli”, mint az előző, nyilatkozta az Al Jazeerának.
„Szándékos éheztetési, bántalmazási, pszichológiai és fizikai kínzási, állandó megaláztatási és szándékos orvosi elhanyagolási politikát folytatnak.”
A szabadon engedett palesztin fogvatartottak képei világszerte felháborodást váltottak ki. Bár a bebörtönzés előtti fotókon fittnek és egészségesnek tűntek, szabadulásukkor sokan korábbi önmaguk lesoványodott, holttestszerű árnyékává váltak.
A dolgok megváltoztak, mondja Khandakji, 2023. október 7. után – a Hamász vezette támadás dátuma után, amelynek során 1139 ember halt meg Izraelben, és mintegy 250-et fogságba ejtettek, amire válaszul Izrael kétéves népirtó háborút indított Gázában.
Khandakji szerint a foglyok megdöbbentő rendszerességgel kezdtek meghalni, az őrök pedig „új, szörnyű módszereket” alkalmaztak – különösen a Gázából több száz fővel összegyűjtött fogvatartottakon.
„A fogvatartottak látták, ahogy az őrök felakasztják a halott foglyok holttesteit a cellákba, és ott hagyják őket bomlani” – mondta.
„Egy másik azt mondta nekem, hogy több mint 12 holttestet látott cellákba zsúfolva az al-Jalama fogvatartási központban.”
Khandakji szerint a halott palesztinok megrázó emlékei és a brutális kínzások, amelyeket látott és átélt, egész életében kísérteni fogják.
„A hatóságok által a foglyok megtörésére használt fő stratégia az éheztetés volt” – mondta. „Volt 'hűtés' is, ami azt jelentette, hogy a keserű télben megtagadták a ruházatot, a takarókat vagy bármilyen fűtést.
„Folyamatos verések is voltak” – tette hozzá. „Szörnyű, vad módszereket alkalmaznak – a fejet, a nyakat és a gerincet célozzák meg.”
Az Al Jazeera megkereste az izraeli börtönhatóságokat, hogy nyilatkozzanak Khandakji vádjairól, de nem kapott választ.
Hozzátette, hogy megtiltották a barátokkal és a családdal való kommunikációt, és megakadályozták abban, hogy külvilági hírekhez férjen hozzá – bár értesült apja haláláról.
„Megfosztottak apámtól, amíg élt, és a halála után megtagadták tőlem a lehetőséget, hogy eltemessem” – mondta.
Közel 9000 palesztin van továbbra is izraeli börtönökben, sokukat tömeges razziák során tartóztatták le, és több mint 3500-at tartanak „adminisztratív őrizetben”, amelyet Izrael azért hozott létre, hogy igazolja az emberek határozatlan idejű bebörtönzését vádemelés vagy tárgyalás nélkül.
Díjnyertes regény csempészése
A börtönben Khandakji ezt mondja: „Az írás adott nekem… egy menedéket, egy búvóhelyet, amelyen keresztül elmenekülhettem a börtön brutalitása elől és visszanyerhettem a szabadságomat, még ha csak a képzeletemben is.”
Újra és újra éhségsztrájkba kellett lépnie, hogy jegyzetfüzetekhez és tollakhoz jusson.
Amennyit csak tudott, kéziratait elrejtette az őrök elől, és addig kerülte az útjukat, amíg ügyvédje vagy bármely más látogató révén ki nem csempészhette az írásait.
2023-ban díjnyertes regénye, az „Álarc, az ég színe” Libanonban jelent meg arab nyelven, és bekerült az Arabic Booker néven ismert Nemzetközi Arab Szépirodalmi Díj rövidlistájára.
A könyv Nur, egy palesztin régész történetét meséli el, aki egy izraeli igazolványra bukkan, és felveszi az „Ur” személyazonosságát, végül pedig csatlakozik egy illegális izraeli településen végzett régészeti ásatáshoz.
A könyvben Khandakji Palesztina ókoriságának feltárásáról és Nur palesztin igazolvánnyal élő, korlátozott élete és Ur közötti különbségről elmélkedik, akinek égszínkék igazolványa lehetővé tette számára, hogy bárhová elmenjen.
A szűkített listára kerülés hallatán egy feldühödött ultranacionalista izraeli nemzetbiztonsági miniszter, Itamar Ben-Gvir, szigorúbb körülményeket követelt Khandakji számára, míg mások az izraeli szélsőjobboldalon a meggyilkolását követelték.
Díját 50 000 dollárral és angol fordítás finanszírozásával nyerte el, megnyitva az utat a globális olvasóközönség előtt.
Amikor Izrael megindította háborúját Gázában, a börtönben rosszabbodtak a körülmények, és az őrök elkobozták Khandakji íróeszközeit, és összetörték az olvasószemüvegét.
„Teljesen tehetetlennek” érezte magát – mondja. „A tollaktól és jegyzetfüzetektől való megfosztás olyan volt, mintha levegőtől fosztották volna meg.”
Most, hogy szabadlábon van, egy újabb regény kiadását tervezi, amelyet fogsága utolsó évében írt fejben. A történet egyik legközelebbi barátjáról, Walid Daqqa íróról szól, aki rákban halt meg, miután a börtönhatóságok állítólag szándékosan hanyagolták el az orvosi ellátását.
Az íráson kívül Khandakji egyetlen vigasza a börtönben a barátságai voltak, amelyeket kötött, „amelyeket még a halál sem tud eltörölni”.
„Bánattal és fájdalommal élek, mert annyi barátot hagytam magam után a börtönben, akik még mindig szenvednek” – teszi hozzá.
Az egyik ilyen barát, akivel egy cellát osztottak meg, a Fatah politikusa, Marwan Barghouthi volt, akit 2004-ben öt életfogytiglani börtönbüntetésre, plusz 40 évre ítéltek.
Barghouthit gyakran hasonlítják Nelson Mandela dél-afrikai apartheid-ellenes vezetőhöz, mivel évtizedeket töltött politikai fogolyként, és a palesztinok körében egységesítő népszerűségnek örvend.
„Marwan Barghouthi nagyszerű ember” – mondta. „Ha szabadon engednék, egyesítő nemzeti személyiséggé válhatna.”
A 66 éves férfit a múlt hónapban eszméletlenre verték az izraeli börtönhatóságok, fia, Arab pedig a nemzetközi médiának elmondta, hogy apja félti az életét, mivel Izrael továbbra is figyelmen kívül hagyja a szabadon bocsátására irányuló nemzetközi felhívásokat.
Hazája benne él
Khandakjit 2004-ben, 21 éves korában tartóztatták le, miközben újságírói és politológiai tanulmányainak utolsó évét töltötte szülővárosában, Nabluszban, az An-Najah Nemzeti Egyetemen.
Szocialista családban nevelkedett, és tinédzserként aktív tagja lett a Palesztin Néppártnak. Jelenleg a párt politikai bizottságának megválasztott tagja.
A 2000-es évek elején, a második intifáda idején azonban úgy döntött, hogy csatlakozik a fegyveres ellenálláshoz a Palesztinai Felszabadítás Népfrontjában (PFLP).
Visszatekintve ezt mondja: „Végső soron az erőszak minden formájában embertelen.
„Emberként először békés és civilizált eszközökkel kell megpróbálnunk megoldani a problémáinkat” – mondta Khandakji. „De amikor valaki megpróbál eltörölni – megsemmisíteni –, a küzdelmed a létért való küzdelemmé válik.
„De ha vissza lehetne menni az időben… Talán más utakat keresnék” – teszi hozzá –, hogy egy másik utat keressek, olyat, amely nem fosztotta meg őt a családjától 21 évre.
Ő volt az egyik a 250 magas rangú fogvatartott közül, akiket Izrael október 13-án szabadon engedett az Egyesült Államok közvetítésével létrejött gázai tűzszüneti megállapodás részeként a Hamász és Izrael között.
A Hamász által fogva tartott izraeli foglyokat szabadon engedték közel 2000 palesztin fogvatartottért cserébe, akiknek többségét Izrael „eltűntette” Gázából az ENSZ szerint.
Khandakji „rémisztőnek” nevezte szabadon bocsátásának éjszakáját, hozzátéve, hogy remegett a teste, mivel „tudta, hogy végre elérkezett a szabadság pillanata”.
Amikor áthaladt a börtön kapuján, és busza dél felé indult a Nablusz helyett, tudta, hogy még egy ideig megtagadják tőle a teljes szabadságot.
„A hazádból való száműzetés égető, fájdalmas érzés” – mondta. „Az első örömöm, az első bánatom és az első álmaim mind a városomban, Nabluszban voltak.
„A palesztinok, másokkal ellentétben, nem a hazájukban élnek – a hazájuk bennük él” – mondta.
Khandakji egyelőre folytatja az írást, és azt tervezi, hogy PhD-t szerez, miután bebörtönzése alatt izraeli tanulmányokból mesterdiplomát szerzett.
Családja kétségbeesetten küzd azért, hogy újra találkozhasson vele Egyiptomban, de Izrael ismételten meghiúsítja ezt.
„Még mindig remélem, hogy az elkövetkező időszakban lesz némi emberi igazságosság, amely lehetővé teszi számomra, hogy átöleljem anyámat” – mondja.
„Nem mint szabadult fogoly – hanem egyszerűen mint egy gyerek, aki gyermekkora illatát keresi anyja karjaiban.”
