Al-Rihiya, megszállt Ciszjordánia – Október 16-án reggel a kilencéves Muhammad al-Hallaq újabb napra ébredt Hebrontól délre fekvő kis falujában.
Édesanyja, Alia, elkészítette a ruháit és a reggelijét, és három szelet pizzát is csomagolt neki, hogy megossza a barátaival, ahogy kérte.
Muhammad egy új hátizsákkal tért vissza az iskolából, és beletette a könyveit és a jegyzettömbjeit, izgatottan várva, hogy a hétvége után elvihesse az iskolába. Evett egy kicsit, majd kiment madarakat nézni, ahogy szerette.
Egy gyerek, akit izgatottak az egyszerű dolgok, és kíváncsi volt a körülötte lévő világra.
Muhammad hazaért, babrált néhány olajbogyóval, majd újra kiment focizni. Ezúttal a negyedik osztályos nem jött vissza.
„Muhammad eltűnt”
A boltban Alia telefonhívást kapott.
„Ahmad nagybátyám hívott, és azt kérdezte, hogy vannak-e összecsapások [az izraeli erőkkel] a környékünkön” – mesélte. „Öntudatlanul felsikoltottam. »Fiam, Muhammad, fiam, Muhammad!« Nem tudom, miért, de az anyai ösztönök mindig helyesek.”
Muhammad legidősebb nővére, a 14 éves Mais este meghallotta a lövéseket, és kiszaladt.
Maisnak és Aliának is eredetileg azt mondták, hogy a fiukat megsérülték.
Aliának a helyi kórházba kellett mennie, ahol azt mondták neki, hogy a fiát eltalálta egy golyó.
„Azt mondták, hogy jó az állapota, és hogy kiveszik a golyót” – mondta Alia. De aztán suttogásokat kezdett hallani a fiú pulzusleállásáról. Látni akarta Muhammadot, de nem engedték be a műtőbe, mivel a sebészek kétségbeesetten próbálták megmenteni a fiú életét.
Aztán Alia hallotta, hogy a szívmonitor egy hosszú, átható sípolást ad. Mohamed meghalt, a falujában tevékenykedő izraeli erők ölték meg.
„Mohamed eltűnt” – mondta Alia. „És vele minden jó.”
Halálos erő
Mohamed izraeli erők általi meggyilkolásával kapcsolatban az ENSZ megszállt palesztin területen működő Emberi Jogi Hivatala „megdöbbenését” fejezte ki. Az ENSZ irodája hozzátette, hogy Mohamed volt az 1001. palesztin, akit izraeli erők vagy telepesek öltek meg a megszállt Ciszjordániában 2023. október 7. óta, köztük 213 gyermek.
Az ENSZ közölte, hogy az izraeli erők által Ciszjordániában megölt legfiatalabb gyermek a kétéves Laila Khatib volt, akit januárban dzsenini otthonában lőttek le egy izraeli rajtaütés során.
„A nemzetközi normák megkövetelik Izraeltől, hogy biztosítsa minden olyan incidens független és hatékony kivizsgálását, amelyben erőszakos vagy gyanús körülmények között öltek meg személyeket” – közölte az ENSZ irodája. „Az ebben az időszakban megölt palesztinok nagy száma, a jogellenes erőszak elterjedtsége, a telepesek erőszakának lehetővé tétele és támogatása, valamint a palesztinok ellen elkövetett bűncselekmények büntetlensége mind arra utal, hogy az izraeli [erők] halálos és potenciálisan halálos erőt a palesztinok ellenőrzésének és elnyomásának eszközeként alkalmaznak, nem pedig végső megoldásként a közrend és a palesztinok polgári életének helyreállítására és fenntartására.”
Úgy tartják, hogy Muhammad és barátai elmenekültek, amikor izraeli katonai járműveket láttak a közelükben, mielőtt az izraeli katonák lövöldözni kezdtek volna.
Az izraeli hadsereg kezdeti közleménye szerint erőik a gyanúsítottak kövekkel való dobálására reagáltak – bár helyi jelentések nem utalnak arra, hogy ez megtörtént volna, vagy hogy Muhammad és barátai részt vettek volna benne. Az izraeli média azóta arról számolt be, hogy egy előzetes katonai vizsgálat megállapította, hogy a lövöldözés „eltért a harctéri szabályoktól”, és hogy „nem megfelelő fegyverhasználat” történt.
„Hatalmas űr”
Az izraeli katonák ritkán szembesülnek következményekkel a palesztinok elleni gyilkosságokért Ciszjordániában, ehelyett olyan városok és falvak, mint al-Rihiya, kénytelenek magukra hagyni a romokat az olyan tragédiák után, mint Mohamed halála.
Öt testvér közül a harmadik volt – Mais, a legidősebb mellett ott van a 12 éves Jaddi, a hatéves Sila és a négyéves Elias.
Mohamed távolléte mindannyiuk számára szívszorító.
A fehér köntös, amelyet a pénteki imákon viselt, még mindig szépen összehajtogatva hever az ágya mellett, egy kis üveg parfüm mellett. Könyvei ott vannak egymásra halmozva, ahol hagyta őket.
„Itt aludt Mohamed” – mondta Alia, miközben az üres helyre mutatott. „Megölték a gyermekkorát.”
Családja a saját módján küzd, hogy feldolgozza Mohamed halálát. Sila nem hajlandó visszamenni az iskolába – a bátyja mindig mellette sétált.
Mais azt mondta, hogy összeesett, amikor meghallotta, hogy Mohamed meghalt.
„Muhammad nem csak egy testvér volt, hanem a barátom is” – mondta. „Amikor hazajött az iskolából, megkért, hogy korrepetáljam, és ha elfoglalt voltam, dühös lett, és azt mondta: »Először taníts meg«. Féltem sötétben aludni, ezért velem maradt, amíg el nem aludtam, aztán elaludt.”
A táska, amit Muhammad az utolsó iskolai napján kapott, még mindig egy szögen lóg az ágya közelében.
Az apja, Bahjat, azon kapja magát, hogy a táska mellett sétál, és körbejár a szobában, megérinti az ágyát, belélegzi a ruhái illatát.
„Halála hatalmas űrt hagyott maga után” – mondta Bahjat. „A ház minden sarkában látom: az étkezőasztalnál, a dolgozószobájában és a játszósarokban.”
„Még mindig nem tudom elhinni, hogy elment” – mondta Mais. „Elképzelem őt a mennyben, ahogy játszik, nevet és jól érzi magát, pont úgy, mint régen. Még mindig nem tudom elhinni, hogy elment... és soha nem is fogom.”
