Izrael népirtó háborúja Gázában és más megszállt területeken egy évszázados politikai projekt eredménye, amely gyarmati és faji alapokon nyugszik, hogy eltörölje magát Palesztina eszméjét – mondták szakértők pénteken a Gázai Törvényszéken.
A Gázai Törvényszék, egy független népi bíróság, amelynek célja a gázai népirtás megszüntetése és a palesztin nép önrendelkezési jogának előmozdítása, négynapos ülést tart az Isztambuli Egyetemen.
A „Meghallgatások: Kiváltó okok” című panel elemezte azokat az ideológiai és strukturális erőket, amelyek a szakértők szerint lehetővé tették a gázai népirtást.
A Richard Falk, az ENSZ korábbi különleges jelentéstevője által vezetett, jogászok, tudósok és túlélők részvételével zajló népi bíróság egy olyan erkölcsi és történelmi érvet vázol fel, amelyet a paneltagok szerint a nemzetközi intézmények régóta elhanyagoltak.
A TRT World a Törvényszéken tartózkodik, hogy a helyszínről tudósítson.
Két szakértő – Lana Tatour és Jeff Halper – beszélt arról, amit ők a projekt kettős pillérének neveztek: a cionista faji ideológiáról és a telepes-gyarmati struktúráról.
A többi előadó között volt Avi Shlaim történész, Rania Muhareb jogtudós és Ussama Makdisi történész, akik mindannyian a folyamatban lévő válság mélyebb gyökereire mutattak rá.
A cionizmus mint faji ideológia
Tatour, az UNSW Sydney Társadalomtudományi Karának fejlesztési előadója szerint a cionizmus és a faji dominancia közötti kapcsolat megértése elengedhetetlen a folyamatos erőszak kiváltó okainak kezeléséhez.
„Elismerik a népirtást, és vannak beszámolók a palesztinok dehumanizálásáról, mint központi elemről” – mondta Tatour a teremben.
„Mégis nem kezelik a cionizmust a rasszizmus egyik formájaként, és nem nevezik meg a cionizmust olyan faji ideológiaként, amely Palesztina gyarmatosítását és a gázai népirtást vezérli. Úgy vélem, ezt a mulasztást az esküdtszéknek fel kellene hívnia a figyelmébe, és orvosolnia kellene.”
Tatour az erőszak folytonosságát a mindig jelenlévő faji alapú narratívákra vezette vissza.
Izraeli tisztviselők nyilvános nyilatkozatait idézte, amelyekben a palesztinokat „emberi állatoknak”, „a sötétség gyermekeinek” nevezték, vagy „második Nakbát” követeltek, és azt mondta, hogy az ilyen retorika nem aberrált, hanem egy évszázados politikai projektből fakad, amely a palesztinokat alsóbbrendűnek állítja be.
„A felosztási terv, a brit mandátum, az 1948-as tömeges kiutasítások, az 1967 utáni megszállás, Gáza ostroma; mind arra épülnek, hogy a palesztinokat kevésbé civilizáltként, alsóbbrendű fajként kezelik” – mondta Tatour.
„A rasszizmus és a rasszista besorolás a cionista mozgalom ideológiájának és gyakorlatának központi eleme.”
Tatour kiemelte a nyugati hatalmak, a média és a vállalatok szerepét a kampány lehetővé tételében.
„Gáza megsemmisítését a nyugati hatalmak és a nyugati média igazolta, támogatta és elősegítette.”
„Ez az arab-, muszlim- és palesztinellenes rasszizmusra, valamint a zsidó életnek tulajdonított nagyobb értékre támaszkodik, miközben figyelmen kívül hagyja a palesztin életet” – magyarázta Tatour.
A telepes gyarmatosítás mint rendszer
Jeff Halper, izraeli antropológus és az Izraeli Házrombolások Elleni Bizottság igazgatója arra sürgette a Törvényszéket, hogy a fókuszt a különálló bűncselekményekről az azokat létrehozó politikai rendszerre terelje.
„Azok a bűncselekmények, amelyekkel Izraelt vádolják, a valószínűsíthető népirtástól a háborús bűncselekményekig és az emberiség elleni bűncselekményekig, nem kezelhetők csak elszigetelt bűncselekményekként” – mondta Halper a Törvényszéknek.
„Ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás előmozdítható legyen, és hogy ezek a bűncselekmények soha többé ne történhessenek meg, le kell bontani azt a politikai és ideológiai rendszert is, amelyből ezek származnak.”
Halper a telepes gyarmatosítást helyezte elemzésének középpontjába.
„A telepesek kitelepítik vagy elpusztítják az őslakos lakosságot, átveszik az irányítást földjeik felett, és az őslakos lakosságot telepesekkel helyettesítik. A cionizmusban ezt a folyamatot judaizációnak nevezik.”
Folyamatos mintát követett nyomon az 1948 előtti áttelepítési és kiutasítási tervezéstől az 1948-as és 1967-es tömeges kitelepítéseken át a mai politikákig, amelyek a palesztinokat enklávékba koncentrálják.
„1947 óta Izrael területeket foglalt el, és ma a történelmi Palesztina palesztinjainak mintegy 90 százaléka a föld nagyjából 12 százalékára korlátozódik, hetven egymástól független enklávéban” – mondta Halper.
„Ez a földvesztés és a palesztin jelenlét eltörlésére irányuló kísérletek ellenállásra kényszerítik az embereket. Ahol ellenállás van, a pacifikáció válik a központi projektté, és a pacifikáció, ha teljes, népirtásba torkollik.”
Halper a jogi újragondolást is sürgette: „A gyarmatosítást nem lehet könnyen megítélni a hatályos nemzetközi jog alapján, mint a megszállást vagy a konkrét háborús bűncselekményeket. A Törvényszéknek ezért magát a cionista telepes-gyarmati rendszert kell felelősségre vonnia, mert ez a forrása azoknak a bűncselekményeknek, amelyeket vizsgálnak.”
A jogi kategóriák kibővítését szorgalmazta, hogy azok magukban foglalják a pusztítás kulturális és strukturális formáit, azzal érvelve, hogy az otthonok, iskolák, könyvtárak és kulturális intézmények lerombolása a népirtás olyan aspektusait jelenti, amelyeket a jelenlegi egyezmények nem ölelnek fel teljes mértékben.
A Törvényszék ülésén az esküdtek olyan tanúvallomásokat fognak mérlegelni, amelyek célja, hogy az incidenslistákon túlra lépve feltárjanak egy ideológiai és rendszerszintű tervet, abban a reményben, hogy történelmi feljegyzéseket és erkölcsi ítéletet hozhatnak létre.
Szombaton az esküdtszék kihirdeti végső ítéletét, amelyről a dokumentum támogatói azt mondják, hogy megváltoztathatja azt, ahogyan a világ felfogja a felelősséget és a büntetlenséget Palesztinában.
FORRÁS:TRT World






