Az izraeli parlament megszavazta az izraeli szuverenitás megszállt Ciszjordániára való kiterjesztését célzó törvényjavaslat előzetes jóváhagyását, ami egyenértékű lenne a palesztin terület annektálásával, ami a nemzetközi jog kirívó megsértése lenne.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Likud pártja ellenzése ellenére a 120 fős Kneszet törvényhozói kedden 25-24 arányban megszavazták a törvényjavaslat továbbvitelét, a törvényjavaslat törvényerőre emeléséhez szükséges négy szavazat közül az elsőn.
A Kneszet közleménye szerint a törvényjavaslatot előzetes olvasatban jóváhagyták, „amely Izrael állam szuverenitását Júdea és Szamária (Ciszjordánia) területeire alkalmazza”. A törvényjavaslat most a Kneszet Külügyi és Védelmi Bizottságához kerül további megvitatásra.
A szavazásra, amelyre egy hónappal azután került sor, hogy Donald Trump amerikai elnök kijelentette, hogy nem fogja engedélyezni Izraelnek a megszállt Ciszjordánia annektálását, J. D. Vance amerikai alelnök izraeli látogatása során került sor, amelynek célja a gázai tűzszüneti megállapodás megerősítése volt.
Egy nyilatkozatban a Likud a szavazásokat „az ellenzék egy újabb provokációjának nevezte, amelynek célja az Egyesült Államokkal való kapcsolataink károsítása”.
„A valódi szuverenitást nem egy hivalkodó törvény, hanem a helyszínen végzett megfelelő munka révén fogjuk elérni” – áll a közleményben.
A megszállt Ciszjordánia annektálása gyakorlatilag véget vetne a palesztin-izraeli konfliktus kétállami megoldásának megvalósításának lehetőségének, az ENSZ határozataiban foglaltaknak megfelelően.
Likud-tag szavazott döntő szavazattal
Netanjahu koalíciójának néhány tagja – Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter Zsidó Erő pártjából és Bezalel Smotrich pénzügyminiszter Vallásos Cionizmus frakciójából – a törvényjavaslat mellett szavazott.
„Eljött az ideje, hogy teljes szuverenitást gyakoroljunk Júdea és Szamária minden területén – őseink örökségén –, és békemegállapodásokat támogassunk szomszédainkkal való békéért cserébe, az erő pozíciójából” – mondta, bibliai kifejezéseket használva Ciszjordániára.
A törvényjavaslatot Avi Maoz, a szélsőjobboldali Noam Párt vezetője terjesztette elő, amely nem tartozik a kormánykoalícióhoz.
A legtöbb Likud-törvényhozó tartózkodott vagy nem jelent meg a szavazáson, de egy tag – Juli Edelstein – dacolt Netanjahuval, és döntő szavazatot adott a törvényjavaslat mellett.
„Ebben a pillanatban Izrael szuverenitása hazánkban a napirenden van” – mondta egy X-en közzétett bejegyzésében.
Egy ellenzéki párt második törvényjavaslatát is elfogadták, amely a Maale Adumim település annektálását javasolja.
Augusztusban Izrael jóváhagyott egy jelentős telepprojektet Maale Adumim és Jeruzsálem között, a megszállt Ciszjordánia egy olyan területén, amelyről a nemzetközi közösség figyelmeztetett, hogy tönkretenné egy jövőbeli palesztin állam életképességét.
„A nemzetközi jog égbekiáltó megsértése”
A szavazásokat a palesztin külügyminisztérium, a Hamász, Katar, Szaúd-Arábia és Jordánia gyorsan elítélte.
Egy nyilatkozatban a minisztérium elítélte a szavazást, mondván, hogy „határozottan elutasítja a Kneszet palesztin területek annektálására irányuló kísérleteit”.
„A megszállt palesztin területek Ciszjordániában, beleértve Jeruzsálemet és a Gázai övezetet, egyetlen földrajzi egységet alkotnak, amely felett Izraelnek nincs szuverenitása” – mondta.
A Hamász egy nyilatkozatban azt mondta, hogy a törvényjavaslatok „a gyarmati megszállás csúnya arcát” tükrözik.
„Megerősítjük, hogy a megszállás kétségbeesett kísérletei a ciszjordániai területek annektálására érvénytelenek és illegitimek” – mondta a csoport.
Katar külügyminisztériuma a „leghatározottabb szavakkal” elítélte a lépést, a szavazásokat „a palesztin nép történelmi jogainak égbekiáltó megsértésének és a nemzetközi jog kihívásának” nevezve.
A szaúdi külügyminisztérium kifejezte a királyság „teljes körű elutasítását az izraeli megszálló hatóságok által elkövetett összes telepesítési és terjeszkedési jogsértéssel szemben”, míg Jordánia Külügy- és Külföldi Minisztériuma szintén elítélte a Kneszet szavazatait.
„Ez a nemzetközi jog kirívó megsértésének, a kétállami megoldás aláásásának, valamint a palesztin nép elidegeníthetetlen önrendelkezési jogának és független, szuverén államuk létrehozásának megsértésének tekinthető az 1967. június 4-i határokon alapulva, a megszállt Jeruzsálemet fővárosként használva” – áll az X-en közzétett nyilatkozatban.
Több mint 700 000 izraeli él illegális telepeken palesztin területeken a megszállt Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben.
Izrael összes telepe a megszállt Ciszjordániában illegális a nemzetközi jog szerint.
Az ENSZ főbírósága 2024-ben kimondta, hogy Izrael palesztin területek, köztük Ciszjordánia és ottani telepeinek megszállása illegális, és azt a lehető leghamarabb vissza kell vonni.
Netanjahu koalíciójának tagjai évek óta követelik, hogy Izrael hivatalosan annektálja a megszállt Ciszjordánia egyes részeit, és Netanjahu kormánya az annektáláson gondolkodott válaszul arra, hogy nyugati szövetségesei szeptemberben elismerték a palesztin államot.
De úgy tűnt, hogy visszakozott a tervekkel, miután Trump világossá tette, hogy egy ilyen lépés elfogadhatatlan lenne.
„Retorikai gesztus”
Ori Goldberg izraeli politikai elemző a szavazást a Kneszet Netanjahuval szembeni „főként performansz jellegű” gázai tűzszüneti megállapodással szembeni ellenállásának nevezte, mivel panaszok érkeztek arról, hogy az Egyesült Államok és a közel-keleti hatalmak erőltették rá Izraelre a megállapodást.
„A Kneszet ma átment egy olyan törvényjavaslat előzetes szakaszán, amely Izrael szuverenitásának bevezetését szorgalmazza Ciszjordánia felett, ami technikailag az annektáláshoz hasonlít. De ez egy retorikai gesztus” – mondta.
Az Egyesült Arab Emírségek, amely az úgynevezett Ábrahám-megállapodások alapján létesített kapcsolatokat Izraellel, amelyeket Trump közvetített első hivatali ciklusa alatt, a múlt hónapban figyelmeztetett, hogy Ciszjordánia annektálását vörös vonalnak tekinti.
Nemcsak a Maradék-Palesztina megszállására tett minden kísérletük illegitim, de maga az Izrael nevű megszálló entitás is az. Egy terület kisajátítására, kizsákmányolására, etnikai megtisztítására, a lakosság és az igazgatási szervek elleni terrorra, az őslakosok legyilkolására, kisemmizésére és elüldözésére, idegen népesség betelepítésére, egyszóval erkölcstelen és illegális cselekedetekre nem lehet törvényt meg jogokat alapozni. És ezt nem lehet aztán erős államok által, a szabályok ellenében és a világ ellenkezése dacára, a legprimitívebb zsarolások és trükközések útján szentesíteni. Ezek semmisek, a jog helyreállítása pedig ott kezdődik, hogy az elüldözött milliókat (az elkergetett százezrek és azok leszármazottai), a jogos tulajdonosokat vissza kell engedni a tulajdonukba, a hazájukba, és biztosítani kell számukra a helyükre betelepített népességgel azonos jogokat, ahol aztán a választók egy szavazáson vagy alkotmányozó gyűlésen kinyilváníthatják, hogy milyen keretek közt kívánnak élni. Hogy ez elfogadhatatlan a megszállóknak? Ez természetes, ahogy minden bűnöző elfogadhatatlannak tartja, amikor az igazságszolgáltatás dönt a sorsáról, de nem ez teszi kérdésessé a dolgot, hanem hogy el tudják-e kapni, uralmuk alá tudják-e hajtani a bűnözőt, hogy aztán kényszerrel érvényt szerezzenek az igazságnak.