A gázai népirtás megszüntetését célzó tűzszüneti tárgyalások közel 2000 palesztin fogoly szabadon bocsátásához vezettek 20 izraeli túszért cserébe.
Egy palesztin azonban hiányzott a listáról: Marwan Barghouti, aki a Fatah egyik vezető tisztviselőjeként vált ismertté, és Izrael legismertebb foglya.
Barghouti a közvélemény-kutatások szerint a legnépszerűbb palesztin politikus, és úgy tartják, hogy képes egységet teremteni a palesztin társadalomban.
De 2002 óta Izraelben van bebörtönözve, öt életfogytiglani börtönbüntetését tölti a második intifáda alatti gyilkosságokban való állítólagos szerepéért.
A Middle East Eye itt elmagyarázza Barghouti fontosságát és azt, hogy mit jelenthet Palesztina jövője szempontjából.
Hogyan került Barghouti a politikába?
Marwan Barghouti 1959. június 6-án született a ciszjordániai Kobar faluban, egy szegény, vidéki palesztin közösségben. Egy kétkezi munkás hétgyermekes gyermekeként éppen nyolcéves volt, amikor Izrael megkezdte Ciszjordánia folyamatos megszállását az 1967-es arab-izraeli háború közepette.
A családtagok felidézik, hogyan formálódott politikai tudatossága már kiskorától kezdve, nem utolsósorban akkor, amikor Barghouti látta, hogy izraeli katonák megrohanják a faluját és lelövik a kutyáját.
Tizenéves kora közepén Barghouti csatlakozott a Jasszer Arafat vezette Fatahhoz, a Palesztin Felszabadítási Szervezet legnagyobb csoportjához. Ebben az időben a Fatah földalatti fegyveres mozgalomként működött, gyakran harcolva a Ciszjordániát megszálló izraeli erők ellen.
18 évesen Barghoutit az izraeli hatóságok letartóztatták, és később azt mondta, hogy az izraeli letartóztató tisztek megverték és megkínozták.
Barghouti 2017-ben a The New York Timesnak ezt nyilatkozta: „Egy izraeli kihallgató arra kényszerített, hogy széttárjam a lábaimat, miközben meztelenül álltam a kihallgatószobában, mielőtt megütötte volna a nemi szervemet.”
„A kihallgató utána gúnyolódott velem, mondván, hogy soha nem fogok szaporodni, mert az olyan emberek, mint én, csak terroristákat és gyilkosokat szülnek.”
Miután elítélték az izraeli megszállás elleni felkelésekben való részvételért, a következő négy és fél évet börtönben töltötte.
1983-as szabadulása után Barghouti beiratkozott a Ramallah melletti Birzeit Egyetemre, hogy történelmet és politikatudományt tanuljon. Diákaktivista lett, és gyorsan felemelkedett a Fatah-on belül, és további letartóztatásokkal nézett szembe aktivista tevékenységek miatt, mielőtt Izrael 1987-ben Jordániába deportálta.
Hónapokkal később, 1987 decemberében elkezdődött az első intifáda, amely öt évig tartott. Ebben az időszakban Barghouti arra kényszerült, hogy nemzetközi támogatást gyűjtsön a lázadáshoz.
Barghouti 1993-ig száműzetésben maradt, amikor az oslói békefolyamat részeként tárgyalták a ciszjordániai visszatérését.
Mit tett Barghouti a második intifáda alatt?
1994-ben, miután visszatért Ciszjordániába, Barghouti Arafat helyettese lett a Fatah legbelső körében.
A Fatah ekkor már nyíltan kapcsolatba lépett izraeli tisztviselőkkel, az oslói megállapodások által kialkudott kölcsönös elismerési megállapodásokat követően. Az izraeli telepek bővülése és az egyezmények által megerősített utazási korlátozások azonban sok palesztint kiábrándítottak a békefolyamatból.
Jichák Rabin izraeli miniszterelnök, az egyezmények aláírójának 1995-ös meggyilkolása egy izraeli által tovább fokozta a feszültséget.
Miközben Arafatot egyre inkább megbélyegezték a darabos megállapodások, amelyeket kidolgozott, Barghouti ismertsége nőtt, ahogy a megszállt Palesztinában egyre fokozódott a nyugtalanság.
2000. szeptember 28-án Ariel Sharon, a Likud vezetője provokálta a palesztinokat, amikor betört az Al-Aksza mecset udvaraiba, amely az iszlám egyik legszentebb helye. Ez indította el a második intifádát, amely öt évig tartott, és amelyben Barghouti főszereplő volt.
Ahmad Gloneim, a Fatah Forradalmi Tanácsának korábbi tagja, aki Barghoutival együtt dolgozott a második intifáda idején, az MEE-nek elmondta, hogy ebben az időszakban „Barghoutit kezdték a palesztin néphez nagyon közel álló személynek tekinteni”.
„Nem az a fajta vezető volt, aki az idejét fővárosról fővárosra utazva tölthette. Pólóban és nadrágban vezette a tüntetéseket, és széles körben családszerető embernek és normális polgárnak tartották” – mondta Gloneim.
2000 végére a második intifáda kődobálásból és polgári engedetlenségből fegyveres összecsapássá fajult az izraeli hadsereg és a Fatah Al-Aksza Mártírok Brigádjai, valamint más palesztin frakciók között.
Nem biztos, hogy ez az erőszak felé tett lépés Barghouti irányítása alatt történt-e. Ettől függetlenül 2002-re Barghouti az izraeli erők egyik fő célpontjává vált, több merényletet is majdnem elkerült, és hosszú időszakokat töltött bujkálásban.
A nyugodt viselkedéséről ismert Barghouti egyszer elhagyta a rejtekhelyét, hogy meglátogassa családját. Gloneim, aki vele volt, emlékszik, hogy figyelmeztette egy közeledő izraeli tankot. Barghouti így válaszolt: „Csendben maradj, megijeszted a gyerekeket.”
Miután az Al-Aksza Mártírok Brigádjai öngyilkos merényleteket és mesterlövész-támadásokat követtek el Izraelben, Barghoutit lehallgatás útján felkutatták és az izraeli hatóságok letartóztatták.
Az izraeli bíróság előtt Barghoutit öt ember halálát okozó támadások tervezésében bűnösnek találták, és öt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték gyilkosságért. Barghouti régóta tagadja, hogy az ő irányítása alatt állna az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja, a Fatahhoz köthető katonai csoportok laza szövetsége.
Barghouti, aki vitatta Izrael legitimitását a megszállt Palesztinában, nem nyújtott be hivatalos védekezést, és elutasított minden kapcsolatot a támadásokkal.
Az Interparlamentáris Unió vizsgálata megállapította, hogy a per során „számos nemzetközi jogsértés” történt.
Nimer Sultany, a londoni Keleti és Afrikai Tanulmányok Iskolájának közjogi docense és a The Palestine Yearbook of International Law főszerkesztője az MEE-nek elmondta, hogy Barghouti politikai perrel néz szembe.
„Barghouti pere rávilágított arra, hogy az izraeli jogrendszer kriminalizálja a palesztin ellenállást és a megszállás és az apartheid elleni szabadságért folytatott küzdelmét.
„Bár Barghouti volt a vádlott, a valódi célpont Jasszer Arafat és a második intifáda volt. Izrael régóta igyekszik a palesztin vezetőket és aktivistákat terrorizmus és bűnözés címkéivel megbélyegezni.”
Amikor Jasszer Arafat 2004-ben meghalt, Barghouti – akit sokáig az örököseként tartottak számon – egy maximális biztonságú izraeli börtönben volt.
2006-ban, a mai napig utolsó televíziós interjújában Barghouti a vádakat a brit Channel 4 Newsnak osztotta meg.
„Az izraeliek mindenkit terroristának tartanak, aki ellenzi a megszállást, de ez nem igaz. Nem hiszem, hogy az izraeliek alkalmasak és képzettek lennének erre.”
Mi történt Barghoutival azóta?
Barghouti 2002 óta raboskodik Izraelben, a maximális biztonságú létesítmények között ingázik. Hosszú magánzárkában töltött időszakokra számíthatott, köztük egy három évig tartó időszakra is.
A magánzárkából való szabadulása után Barghouti egyetemi órákat kezdett tanítani a börtönben.
2010-ben a Kairói Egyetem elfogadta politikatudományi doktori fokozatát (ügyvédje csempészte ki a palesztin demokráciáról szóló disszertációját, oldalanként).
2017-ben, a Hadarim börtönben Barghouti 1000 palesztin foglyot vezetett éhségsztrájkban az Izrael által elkövetett emberi jogi visszaélések miatt.
A The New York Timesban megjelent véleménycikkében Barghouti ezt írta: „Izrael kettős jogrendszert hozott létre, az igazságszolgáltatás apartheidjének egy formáját, amely gyakorlatilag büntetlenséget biztosít azoknak az izraelieknek, akik bűncselekményeket követnek el a palesztinok ellen, miközben kriminalizálja a palesztin jelenlétet és ellenállást.
„Izrael bíróságai az igazságszolgáltatás színjátékai, egyértelműen a gyarmati, katonai megszállás eszközei.”
Sok palesztin fogolyhoz és őrizetbe vetthez hasonlóan Barghouti börtönkörülményei is romlottak a Hamász vezette dél-izraeli támadás óta, családja és más fogvatartottak szerint.
Azt mondják, hogy Barghouti könyveit elkobozták, élelmét és vizét pedig jegyrendszerrel látták el, aminek következtében 10 kg-ot fogyott.
A családi és jogi látogatásokhoz való hozzáférését is tovább korlátozták, magas rangú palesztin személyiségek azzal vádolják az izraeli hatóságokat, hogy Barghoutit „elkülönítésnek, kínzásnak és erőszakos, megalázó és verő kísérleteknek vetik alá, veszélyeztetve az életét”.
2025 augusztusában egy 13 másodperces klip került elő, amelyen a szélsőjobboldali izraeli nemzetbiztonsági miniszter, Itamar Ben Gvir fenyegeti Barghoutit a cellájában.
Itamar Ben Gvir izraeli nemzetbiztonsági miniszter látható egy videón, amelyen a neves palesztin foglyot és korábbi Fatah-vezetőt, Marwan Barghoutit fenyegeti 2025. augusztus 14-én (képernyőfelvétel)
A videóban, amelyet Volker Turk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa elítélt, Ben Gvir ezt mondja Barghoutinak: „Aki beleavatkozik Izrael népébe, aki meggyilkolja gyermekeinket, aki meggyilkolja asszonyainkat, azt el fogjuk semmisíteni.”
A klip Barghoutiról készült első képek közel egy évtized után.
2025 szeptemberében Barghoutit nyolc izraeli börtönőr verte eszméletlenre, miközben börtönöket szállítottak át – közölték a következő hónapban a fogolycsere-megállapodás keretében szabadon bocsátott palesztin fogvatartottak.
Az Asra Media Office, amely a palesztin foglyok ügyeivel foglalkozik, azt mondta, hogy Barghouti „elveszítette az eszméletét, és négy bordája eltört a verés következtében”.
Mit támogat Barghouti?
Nehéz megállapítani Barghouti nézeteit a közelmúlt politikai fejleményeiről, mivel a gázai népirtás során az interjúktól eltiltották.
De régóta szorgalmazza az izraeli tisztviselőkkel való közvetlen közeledést, és támogatja a kétállami megoldást.
Börtönbüntetése alatt Barghouti folyékonyan megtanult héberül és angolul, ami lehetővé tette számára, hogy minden oldal politikusaival kapcsolatba lépjen.
Meir Sheetrit, a Likud korábbi pénzügyminisztere, aki az oslói megállapodásokat követő években tárgyalt Barghoutival, 2024-ben a The Economistnak elmondta: „Teljesen támogatta a békét. A valódi békét Izraellel. Igazán barátok lettünk.”
2006-os utolsó interjújában Barghouti a Channel 4 Newsnak elmondta, hogy arra buzdította a Hamászt, hogy a fegyveres harc helyett demokratikus választásokon vegyen részt.
A második intifáda alatti izraeli civilek meggyilkolására és meggyilkolására utalva Barghouti azt mondta: „Senki sem igazolhatja civilek, nők és gyermekek megölését sehol ezen a világon.
„Kívül kell lenniük a játékon, Palesztinában vagy Izraelben.”
Hozzátette: „Bűncselekmény újságírók elrablása vagy külföldiek elrablása. Elítélem ezt, és remélem, hogy ezt nem fogják megismételni.”
Ehelyett azt mondta: „A palesztinoknak esélyt kell adniuk minden nemzetközi [közvetítői] erőfeszítésnek, regionális erőfeszítésnek, és ezt meg is fogjuk tenni.”
De Barghouti azt is fenntartotta: „A palesztin népnek teljes joga van ellenállni az izraeli megszállásnak.”
Mit mondtak Barghoutiról?
Barghouti szabadon bocsátását gyakran követelték az elmúlt két évtizedben, mind Palesztinában, mind azon túl.
Barghouti tiszteletet parancsol a Fatah politikai riválisa, a Hamász vezetésének, amely régóta szorgalmazza szabadon bocsátását.
A 2011-es fogolycsere során, amely Yahya Sinwar, az október 7-i támadások egyik kitervelőjének szabadon bocsátását biztosította, a Hamász szintén Barghouti szabadon bocsátását követelte. Izrael ezt elutasította.
A Hamász ismét Barghouti szabadon bocsátását követelte a 2025 októberi túszcsere-tárgyalások során, akárcsak az Egyiptom és Katar közvetítők.
Barghouti azonban talán a legértékesebb az Izrael által fogva tartott palesztin foglyok közül.
Egy, Barghouti családjához közel álló forrás az MEE-nek elmondta, hogy a közvetítők, köztük Steve Witkoff amerikai megbízott is, aláírtak egy olyan fogolylistát, amelyen Barghouti is szerepelt, mielőtt az izraeli miniszterelnöki hivatal az utolsó pillanatban egyoldalúan eltávolította a nevét.
Az izraeli 14-es csatorna szerint Barghouti szabadon bocsátása vörös vonal Ben Gvir számára, aki régóta ellenzi a kétállami megoldást, amely Ciszjordánia, Gáza és Kelet-Jeruzsálem izraeli annektálását támogatja.
Ben Gvir veszélyeztetheti Netanjahu kormányát, ha kivonja képviselőit a kormányzó Likud koalícióból.
Mégis több vezető izraeli politikus is Barghouti szabadon bocsátását követelte. 2007-ben Simon Peresz azt mondta, hogy megkegyelmez Barghoutinak, ha megválasztják, de ezt az ígéretet megszegte, amikor még abban az évben megválasztották.
Újabb időben olyan hírszerző személyiségek, mint Ami Ayalon, a Sin Bét korábbi belső hírszerzési vezetője és Efraim Halevy, a Moszad korábbi külföldi hírszerzési igazgatója, Barghouti szabadon bocsátását követelik.
2025 februárjában az izraeli közrádiónak adott interjújában Halevy azt mondta: „Barghouti népszerű a népe körében, világos álláspontja van, jól beszél héberül és tud tárgyalni, mindez feljogosítja őt arra, hogy új utat vezessen.”
Mi lesz most Barghoutival?
Barghouti szabadon bocsátására még nem tűztek ki dátumot. És mivel a tűzszüneti megállapodás részeként a Gázából kiszabadított többi izraeli foglyot is kiszabadították, a palesztin csoportoknak most már kevesebb alkupozíciójuk van ahhoz, hogy az izraeli börtönökben lévő palesztinok szabadon bocsátását szorgalmazzák.
Külföldön is követelik szabadon bocsátását. Az Egyesült Királyságban például mind a Zöld Párt, mind a Liberális Demokraták külön is felvetették az ügyét Keir Starmer brit miniszterelnöknél.
Izraelben és Palesztinában azonban sokan inkább azt szeretnék, ha börtönben maradna.
Bizonyára választási fenyegetésnek tekintik Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke számára, aki rendkívül népszerűtlen, és novemberben lesz 90 éves.
És az izraeliek számára, akik támogatják Ciszjordánia annektálását, Barghoutinak a tárgyalásos kétállami rendezés iránti támogatása fenyegetésnek számít.
Arab Barghouti, Barghouti fia, az MEE-nek elmondta, hogy a Barghouti elleni közelmúltbeli támadások a börtönben egyértelmű fenyegetést jelentenek az életére, és hogy csak a nemzetközi közösség nyomása biztosíthatja a túlélését.
„Már 76 palesztin politikai foglyot veszítettünk el a börtönben, és nem fogjuk megvárni, amíg apám elveszíti az életét.
„Ez egy egyesítő személyiség, egy vezető, akiben az egész palesztin nép megbízik, és pontosan ezért jelent fenyegetést a jelenlegi izraeli kormányra.”
