A napokban Izrael diaszpóraügyekért és antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős minisztere, Amichai Chikli meghívta a szélsőjobboldali szélsőségest, Tommy Robinsont Izraelbe. Ez nem diplomáciai udvariasság volt, hanem ideológiai ölelés.
Chikli Robinsont „Izrael és a zsidó nép igazi barátjaként” üdvözölte, és „a radikális iszlám elleni frontvonal bátor vezetőjeként” dicsérte. Az X-en (korábban Twitter) megfogadta, hogy együtt „erősebb szolidaritási hídokat fognak építeni, harcolni fognak a terror ellen és megvédeni a nyugati civilizációt”.
De ez nem szolidaritás. Ez stratégia – és veszélyes.
Izrael nyíltan az európai szélsőjobboldalhoz csatlakozik, és az iszlamofóbiát politikai fizetőeszközként használja fegyverként.
Robinson karrierjét a brit muszlimok elleni gyűlöletkeltéssel építette fel, csőcseléket vezetett a munkásosztály városaiban, és a bigottságot performanszmá alakította. Most az izraeli kormány jutalmazza ezért.
Az irónia szinte bibliai: egy „antiszemitizmus elleni küzdelemért” felelős miniszter magáévá teszi azokat az erőket, amelyek azt szították.
Nagy-Britannia zsidó közössége riadalommal reagált. A Képviselőház, Izrael egyik leghűségesebb támogatója, Robinsont „gazembernek” nevezte, aki „Nagy-Britannia legrosszabb oldalát képviseli”. Egy figyelemre méltó nyilatkozatban a tanács azzal vádolta Chiklit, hogy figyelmen kívül hagyja a brit zsidók túlnyomó többségét, „akik teljes mértékben és következetesen elutasítják Robinsont és mindent, amit képvisel”.
A Zsidó Vezetői Tanács is elítélte az eseményeket, figyelmeztetve, hogy az ilyen szövetségek aláássák a szélsőségesség elleni küzdelemre és a közösségi kohézió előmozdítására irányuló erőfeszítéseket.
Erkölcsi szakadás
Ez nem diplomáciai baklövés. Ez egy erkölcsi szakadás – egy pillanat, amikor Izrael vezetése úgy döntött, hogy kiáll azokkal, akikről a zsidó közösségek régóta figyelmeztették a világot.
Izrael Robinson iránti szeretete nem elszigetelt cselekedet; Benjamin Netanjahu miniszterelnök világnézetének folytatása – amely az iszlámot a Nyugat civilizációs ellenségeként állítja be. A szélsőjobboldali alakokhoz való csatlakozással Izrael a „nyugati civilizáció” élharcosának állítja be magát; az első védelmi vonalnak egy képzelt muszlim fenyegetéssel szemben.
És a következmények már láthatók. Néhány héttel ezelőtt Robinson példátlan rasszista menetelést vezetett London belvárosában.
A fenevad, amelyet Netanjahu most táplál, ugyanaz, amelyik egykor a népére vadászott.
Niko Omilana YouTuber hátborzongató nyomozása során a résztvevők a muszlimok kiutasítását vagy megölését követelték. Egy nő büszkén mondta el, hogy késeket hord magánál, hogy egy fekete ember ellen használja. A színpad egyik fő szónoka kijelentette: „Az iszlám a mi igazi ellenségünk. Meg kell szabadulnunk az iszlámtól.”
Ezek nem szélsőséges motyogások voltak; Ők voltak a tüntetés fő kórusa. És most az izraeli kormány egyik minisztere ünnepli a férfit, aki vezette azt.
Netanjahu régóta dédelgeti ezt a logikát. Európa Izraellel szembeni kritikáját az ország „nagy muszlim lakosságára” fogta, azt állítva, hogy „Európát ellenőrizetlen bevándorlás hódította meg”.
„Ne etessétek a krokodilt” – figyelmeztette az európai vezetőket –, „mert utánatok jön, miután felfalta Izraelt.”
Netanjahu történetében az iszlám a krokodil. De a történelem egy másik igazságot is mutat: a krokodil, amely felfalta a zsidókat Európában, horogkeresztet viselt, nem keffijét. A fenevad, amelyet Netanjahu most etet, ugyanaz, amelyik egykor a népére vadászott.
A fasizmus örökösei
Izrael és a szélsőjobb közötti udvarlás nem múló flört. 2018-ban a keményvonalas, Izrael-párti Közel-Keleti Fórum elismerte, hogy finanszírozta Robinson jogi védelmét és megszervezte a londoni „Szabadítsd fel Tommyt” gyűléseit.
Igazgatójuk, Gregg Roman, korábban Izrael védelmi és külügyminisztériumában dolgozott. Elnöküket, Daniel Pipest a Southern Poverty Law Centre „muszlimellenes aktivistának” nevezte.
És idén Izrael még tovább ment. Feloldotta diplomáciai tilalmát Európa három legszélsőségesebb szélsőjobboldali pártjára – a francia Nemzeti Gyűlésre, a spanyol Voxra és a Svéd Demokratákra –, és meghívta őket egy jeruzsálemi konferenciára. Európa-szerte a zsidó vezetők undorral bojkottálták az eseményt. Netanjahu Izraelje azonban a barátait választotta: a fasizmus örököseit.
Az ár az iszlamofóbia térnyerésében rejlik Nagy-Britanniában. A vallási indíttatású gyűlölet-bűncselekmények közel 40 százaléka ma már a muszlimokat célozza meg. A Belügyminisztérium tavaly 25 százalékos éves növekedést regisztrált a vallási gyűlölet-bűncselekmények számában, ami a legmagasabb szám a több mint egy évtizeddel ezelőtti nyilvántartás kezdete óta, míg a Tell Mama több mint 900 incidenst regisztrált idén június és szeptember között, beleértve a mecsetek és iszlám központok elleni támadásokat is.
Ugyanakkor az online visszaélések robbanásszerűen terjedtek, amit ugyanazok a szélsőjobboldali influenszerek által terjesztett összeesküvés-elméletek táplálnak, akiket Izrael most is magáénak vall.
Ez nem véletlen, hanem fertőzés. Tel-Avivtól Londonig ugyanaz a forgatókönyv ismétlődik: gyűlölnek minket, fenyegetnek minket, meg kell védenünk a civilizációt.
És ezt a forgatókönyvet tükrözik a politikusok Nagy-Britanniában is. A manchesteri zsinagóga elleni közelmúltbeli támadás nyomán a miniszterek megpróbálták korlátozni a palesztinpárti tüntetéseket, a közrendet fenyegető fenyegetésként állítva be azokat.
A zsidó emberi jogi aktivisták arra figyelmeztettek, hogy ezek a lépések csak elmélyítik a megosztottságot, és győzelmet adnak azoknak, akik a zsidókat és a muszlimokat egymás ellen akarják hangolni. Ugyanaz a kormány, amely elítéli a gyűlöletet, most kriminalizálja a szolidaritást.
„Felvilági liberális elitisták”
Ahogy a félelem légköre fokozódik, Sharren Haskel, Izrael külügyminiszter-helyettese – aki arról ismert, hogy a gázai éhínséget „teljes hazugságnak” minősítette, és a tüntetőket „hasznos idiótáknak” nevezte – a múlt hétvégén golyóálló mellényben jelent meg Manchesterben, mondván, hogy már nem érzi magát „biztonságban” az Egyesült Királyság utcáin. A kép vírusként terjedt: egy izraeli tisztviselő testpáncélt visel brit földön, miközben saját kormánya vörös szőnyeget terített Robinsonért.
Amikor a Channel 4 újságírója, Cathy Newman arra kényszerítette Haskelt, hogy ítélje el a meghívást, ő visszautasította, ragaszkodva ahhoz, hogy „az embereknek joguk van és szabad kimondaniuk a véleményüket”.
A visszautasítás sokatmondó volt. Haskel megvédte egy olyan férfi meghívását, aki az előbb „felvilági liberális elitistának” nevezte a képviselőházat, akik elárulták a zsidó közösséget, miközben Netanjahu kormányát „konzervatívoknak” és „az igazi cionista zsidóknak” nevezte.
Az irónia mélyen gyökerezik. Míg Robinson Nagy-Britannia zsidó vezetőit „felébredt liberálisoknak” bélyegzi, Netanjahu saját, az amerikai politikai jobboldallal szembeni kritikusait „felébredt Birodalomként” támadja – pusztán azért hasonlítja őket a nácikhoz, mert megkérdőjelezték Izrael tetteit, miközben lelkesen igazodik Európa tényleges szélsőjobboldalához és valódi antiszemitáihoz.
A két férfi ugyanarról a lapról énekel: egyesültek egy muszlimellenes kampányban, amely a másként gondolkodókat – legyenek zsidók vagy keresztények – „felébredtnek” bélyegzi.
A minta csak egyre világosabbá válik. Chikli ezen a héten még tovább ment, Keir Starmer miniszterelnököt gúnyolva „palesztinnak” nevezte, miután a brit vezető elítélte Robinson meghívását. A sértés árulkodó volt: „palesztinnak” nevezni most Netanjahu szövetségeseinek nyelvezetében vádaskodás.
Iszlamofóbia szítása
Netanjahu szövetsége a szélsőjobboldallal nem az erő demonstrációja, hanem a gyengeség tünete. Úgy véli, ha Európát a muszlim polgárai ellen tudja fordítani, akkor el tudja szigetelni a Palesztina iránti szimpátiát. De a terv összeomlik.
A Washington Post múlt heti közvélemény-kutatása szerint az amerikai zsidók 61 százaléka úgy véli, hogy Izrael háborús bűncselekményeket követett el Gázában, és közel 40 százalékuk úgy véli, hogy népirtást követett el. Nagy-Britanniában a zsidó közösség képviselői most a palesztinoknak szóló igazságszolgáltatásért folytatott küzdelmek élén állnak.
Izrael Tommy Robinson iránti ölelése nem bizalom. Hanem hanyatlás. Egy olyan állam, amely azt állítja, hogy küzd az antiszemitizmus ellen, most a saját építészeit fogadja magához.
Netanjahu úgy véli, hogy a muszlimok démonizálásával és az iszlamofóbia szításával Európa-szerte elfojthatja a Palesztina iránti szimpátiát és elhallgattathatja a világ lelkiismeretét. De ezzel felszabadította azokat az erőket, amelyek egykor magukra a zsidókra vadásztak.
Az irónia kegyetlen. Azzal, hogy félelemmel próbálja megvédeni Izraelt, Netanjahu mindenhol veszélyezteti a zsidókat.
A gyűlölet, amit szít, nem marad kordában. Mutálódik. Utazik. Mindenféle különbséggel táplálkozik, amit talál.
Az irónia kegyetlen. Azzal, hogy félelemmel próbálja megvédeni Izraelt, Netanjahu mindenhol veszélyezteti a zsidókat.
Azt képzeli, hogy egy védelmi szövetséget épít – de az üldöztetés parazsát szítja. Ugyanazok a csőcselékei, amelyek ma a muszlimok becsmérlését éltetik, holnap a zsidók ellen fogják fordítani a tüzüket.
Azok a gyűlölet erői, amelyek az egyikből táplálkoznak, a másikból is táplálkoznak. Mindig is ezt tették.
Ahogy Izrael vezetői összeesküsznek a megosztottság építészeivel, emlékeztetik a világot egy olyan igazságra, amelyet a történelem soha nem felejt el: a gyűlölet, ha egyszer elszabadul, nem ismer gazdát – mindent felfal, ami táplálja.
A cikkben kifejtett nézetek a szerzőhöz tartoznak, és nem feltétlenül tükrözik a Middle East Eye szerkesztői politikáját.
Soumaya Ghannoushi egy brit tunéziai író és a közel-keleti politika szakértője. Újságírói munkái megjelentek a The Guardian, a The Independent, a Corriere della Sera, az aljazeera.net és az Al Quds hasábjain. Írásaiból válogatás megtalálható a soumayaghannoushi.com weboldalon, és @SMGhannoushi Twitter-fiókot is közzétett.
