Egy augusztus közepén terjedő rövid videóban Itamar Ben-Gvir izraeli szélsőséges miniszter látható, amint egy törékeny külsejű palesztin foglyot fenyeget a hírhedt Ganot börtönben.
Ahogy a videó vírusként terjedt, a reflektorfénybe került a palesztin fogoly – Marwan Barghouti –, aki 23 éves bebörtönzésének egy részét magánzárkában töltötte.
A 66 éves Barghouti, aki bebörtönzése előtt a Fatah karizmatikus fiatal vezetője volt a megszállt Ciszjordániában, egyike annak a közel 10 000 palesztin fogolynak, akik izraeli börtönökben sínylődnek.
De nem lesz benne abban a mintegy 2000 palesztin fogolyban, akiket Izrael beleegyezett, hogy szabadon enged a Hamasszal kötött tűzszüneti megállapodás részeként.
Barghouti régóta szerepel az Izrael és a palesztinok között tárgyalt számos fogolycsere-megállapodás listájának élén.
A cionista állam azonban az évek során az emberi jogi csoportok, számos palesztin szervezet, köztük a Hamasz, sőt néhány izraeli szerv ismételt kérései ellenére sem engedte szabadon.
Izraeli börtönökben töltött ideje alatt Barghoutit különböző források szerint többször is megkínozták és embertelen bánásmódban részesítették.
Bár Barghouti a rivális Fatah csoport tagja, a Hamász többször is követelte a karizmatikus vezető szabadon bocsátását, akit széles körben a palesztin frakciók közötti hídként tartanak számon.
A Fatah, jegyzőkönyv kedvéért, az 1950-es évek végén indította el az első palesztin ellenállást Izrael ellen a néhai Jasszer Arafat vezetésével.
Egy 2006-os szavazás óta a Hamász irányítja Gázát, míg a Fatah vezette Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) felelős a megszállt Ciszjordániáért.
Csütörtökön egy izraeli kormányszóvivő kategorikusan kijelentette, hogy Barghoutit nem engedik szabadon a legújabb fogolycsere részeként.
De miért fél Izrael ennyire ennek a palesztin vezetőnek a szabadon bocsátásától?
„Mert Barghouti továbbra is hatalmas politikai befolyással bír” – mondja Dan Steinbock, vezető politikai elemző és egy nemrég megjelent könyv, az Izrael bukása szerzője.
A legutóbbi palesztin közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Barghouti a legnépszerűbb palesztin vezető, aki a megszállt Ciszjordániában és Gázában a szavazatok több mint 50 százalékát szerezte meg, szemben a Hamász más vezetőivel és Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság jelenlegi elnökével.
„Palesztin Mandela”?
Barghoutit 2002-ben börtönözték be azzal a váddal, hogy részt vett olyan támadásokban, amelyek különböző incidensekben öt ember halálát okozták.
Barghouti nemcsak az izraeli vádakat tagadta, hanem az őt elítélő bíróság legitimitását is. Különböző jelentések szerint nem kapott tisztességes tárgyalást „a nemzetközi jog számos megsértése” miatt.
„Az izraeli kabinet fél Barghoutitól, mert meg tudja tenni azt, ami ellen Netanjahu miniszterelnök az 1990-es évek vége óta küzd: egyesíteni tudja a palesztinokat, ahogyan Nelson Mandela egykor egyesítette a dél-afrikai apartheid-ellenes mozgalmat” – mondta Steinbock a TRT Worldnek.
Még néhány izraeli is hasonló nézeteket vall, mint Steinbock.
Alon Liel, az izraeli külügyminisztérium korábbi főigazgatója, aki az izraeli államnak Barghoutival való kapcsolata volt bebörtönzése előtt, köztük van.
„Izrael fél Barghouti azon képességétől, hogy egyesítse maga mögött a palesztin népet” – mondta Liel a TRT Worldnek.
Leil felhívja a figyelmet Mandela és Barghouti közötti szembetűnő hasonlóságra – mindketten összesen 27 évet töltöttek börtönben.
2002 előtt Barghoutit az izraeli hatóságok az 1970-es évektől kezdve különböző időszakokban börtönözték be. 15 évesen csatlakozott a Fatahhoz. Öt évvel később Izrael letartóztatta és több mint négy évre bebörtönözte.
Mandelához hasonlóan Barghouti is képes volt politikailag aktív maradni bebörtönzése alatt, és különböző kezdeményezéseket indított, többek között a Palesztin Foglyok Dokumentumát.
A dokumentum egy független palesztin állam létrehozását szorgalmazza, Kelet-Jeruzsálem fővárosával, amely magában foglalná az 1967-ben megszállt összes területet.
A dokumentum sokszínű szerzősége, amelyet a Hamász, a Fatah és más palesztin ellenállási csoportok tagjai írtak, megpecsételte a képességét, hogy különböző frakciókhoz szóljon.
Ramzy Baroud palesztin politikai elemző és író szerint Barghouti a palesztin vezetés „egy kevésbé frakciós, nacionalistább generációját” képviseli.
Ha szabadon engednék, Barghouti végre katalizálhatna egy új, egyesítő nemzeti diskurzust, amely „túllép mind a frakciós megosztottságon, mind a földrajzi elkülönülésen” – mondta Baroud a TRT Worldnek.
A neves palesztin professzor, Sami al Arian Barghoutit „egy palesztin hazafiként” jellemzi, „aki hatalmas árat fizet a palesztin önrendelkezésért”.
2017-ben Barghouti éhségsztrájkot vezetett, ami a palesztin foglyok látogatási jogainak bővüléséhez vezetett. A Hamász október 7-i támadása óta Barghoutit szolidaritási fogságban tartják, és megtiltják neki, hogy kapcsolatba lépjen családjával és ügyvédeivel.
„Híd a népirtástól a békéig”?
Miközben Barghouti a megszállt Ciszjordániában és Gázában a fegyveres harcot védte, a közvetlen izraeli uralom alatt álló más területeken a békés ellenzéket szorgalmazta. Ennek eredményeként nemcsak a palesztinokban, hanem az izraeli politikai körökben is szövetségesekre lelt, akik a konfliktus békés lezárását keresik, Steinbock szerint.
Különböző nézőpontokból – a Hamász-Fatah egyesülési kérdésétől kezdve az Izraellel való béke feltételeiig – Barghouti „vezetést, iránymutatást és integritást” ad a palesztin ügynek és az ellenállásnak, mondja Steinbock.
A jelenlegi szakaszban Barghouti státusza, mint a palesztin frakciókon túlmutató karakter, utat nyithat egy új, közös palesztin vezetés előtt, amely szakértők szerint segíthet a béke politikai alapjainak megteremtésében is.
Barghouti „híd lehet a népirtástól az Izraellel való végső politikai megállapodásig” – mondja Zaha Hassan, emberi jogi ügyvéd és a Carnegie Nemzetközi Békéért Alapítvány vezető munkatársa.
Bár nagy a kérdőjel, hogy ki fogja irányítani Gázát a javasolt hatalomátadási helyzetben, Hassan úgy érzi, hogy Barghouti „elfogadható” lenne a Hamász és a legtöbb palesztin számára gázai adminisztrátorként.
Trump terve szerint egy technokrata palesztin politikai egységet irányoztak elő Gáza napi műveleteinek irányítására, míg az amerikai elnök vezette Béketanács felügyeli majd ezt a struktúrát.
Izrael azonban vissza fogja utasítani ezt az elképzelést – teszi hozzá –, „mert Netanjahu és ultranacionalista koalíciós partnerei nem akarnak olyan palesztin kormányzást látni Gázában, amely támogathatná a kétállami megoldást”.
FORRÁS: TRT World
