Az ENSZ kibővítette az Izrael illegális telepépítési vállalkozásához köthető vállalatok adatbázisát, amely 158, a megszállt Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben működő céget tartalmaz.
A legtöbbjük izraeli vállalat, de a frissítés olyan nagy európai és amerikai vállalatokat is tartalmaz, amelyek azt állítják, hogy otthon tiszteletben tartják az emberi jogokat, mégis profitálnak a külföldi jogsértésekből.
A múlt heti legfrissebb frissítés 11 országból 68 vállalatot vett fel, és hetet eltávolított. A listán maradtak között olyan nagy utazási platformok is szerepelnek, mint az amerikai székhelyű Expedia, a Booking Holdings és az Airbnb.
Az adatbázis azt is kiemeli, hogy a globális cégek hogyan szállítják azokat a nyersanyagokat, gépeket és technológiákat, amelyek segítik az illegális telepek terjeszkedését.
Ayed Ghafry, egy Észak-Ramallahban élő palesztin aktivista szerint most egy külföldi-izraeli partnerség történik a palesztin területek gyarmatosításában.
„Ezek a cégek az elkobzott földeket kisebb parcellákra osztják, hogy telepeseknek adják el, és külföldön kereskedelmi lakásépítési projekteket népszerűsítsenek. Nehézgépekkel, például buldózerekkel és földmunkagépekkel működnek, amelyeket jelentős nemzetközi partnerek (például a CAT nehézgépgyártó márka) támogatnak” – mondja Ghafry a TRT Worldnek.
„A befektetők most már online is foglalhatnak házakat az elfoglalt Ciszjordánia illegális településein, ami az 1948-as Nakba modern ismétlése, amikor zsidókat toboroztak külföldről, hogy Palesztinában telepedjenek le.”
A listán szereplő többi cég között szerepel a brit nehézgépgyártó JCB. Buldózerei a palesztin házak és mezőgazdasági területek lebontásának állandó szereplőjévé váltak, teret engedve az illegális települések terjeszkedésének. Jogvédő csoportok dokumentálták a JCB berendezéseit a megszállt Ciszjordánia bontási helyszínein.
Európa egy másik szegletéből a spanyol CAF és a portugál Steconfer folytatja a Jeruzsálemi Könnyűvasúton végzett munkálatokat, amely Nyugat-Jeruzsálemet köti össze az annektált területeken épült illegális településekkel.
A projektet széles körben elítélték, amiért megszilárdította az izraeli ellenőrzést a megszállt Kelet-Jeruzsálem felett, és normalizálta az illegális települések integrációját Izrael városi szövetébe.
Eközben az Egyesült Államokban székelő Motorola Solutions biztosítja a megszállás digitális infrastruktúráját.
Fejlett megfigyelőrendszerei őrzik az illegális települések kerületeit, nyomon követik a mozgásokat, és támogatják a palesztin életet széttöredező ellenőrzőpont-rendszert. Ily módon a „biztonságra” tervezett technológia profitál az izraeli ellenőrző apparátusból.
Az átfogó telepesítési stratégia évtizedekig készült. Az egykor „katonai övezetnek” nyilvánított területeket ma illegális telepek céljára használják fel, miközben a palesztinokat egyre zsugorodó enklávékban tartják számon, városi növekedés lehetősége nélkül.
Ez egy évtizedek óta tartó taktika, amely a palesztinokat távozásra kényszeríti, önkéntes migrációnak álcázva – állítja Bassam Bahar, az Abu Disból származó palesztin ügyvéd és aktivista, aki Kelet-Jeruzsálem megszállását végezte.
„Külföldi vállalatok és országok teszik ezt lehetővé. Cementjük, gépeik és beruházásaik felgyorsítják a települések növekedését. Támogatásuk nélkül Izrael nem tudna ilyen példátlan sebességgel terjeszkedni” – mondta Bahar a TRT Worldnek.
A bűnrészesség emberi ára
1948 óta az illegális telepek létrehozása és bővítése áll Izrael palesztin területek megszerzésére irányuló projektjének középpontjában. Ami a Nakbával kezdődött, amikor több mint 750 000 palesztint űztek el, és több száz várost és falut pusztítottak el, az az azt követő években is folytatódott, mivel a cionista vezetők nyíltan azt a stratégiát követték, hogy egyszerre csak egy holdnyi területet foglaltak el.
Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és Gáza övezet 1967-es megszállása fordulópontot jelentett, amely telepépítési hullámokat indított el az újonnan elfoglalt területeken.
Annak ellenére, hogy a nemzetközi jog szerint illegálisnak nyilvánították, az egymást követő izraeli kormányok nyíltan bejelentettek új illegális telepblokkokat és ösztönzőket a telepesek számára, miközben szemet hunytak a telepesek palesztinok elleni erőszaka felett.
A minta állandó maradt a földelkobzással, az építkezésekkel és a demográfiai tervezéssel, hogy megszilárdítsák az izraeli ellenőrzést. Minden terjeszkedést nemzetközi elítélés fogadott, de elszámoltathatóság nélkül, így a vállalatok és a külföldi kormányok profitáltak a palesztinok földterületeinek megfosztásából, vagy közvetlenül elősegítették azt.
Áprilisban, 1967 óta a legnagyobb ilyen jellegű kitelepítés során Izrael közel 40 000 palesztint űzött el otthonaikból a megszállt Ciszjordániában.
Ez a kitelepítés nagyrészt az illegális telepek terjeszkedéséhez kapcsolódik, amelyet gyakran magáncégek segítenek elő. A Ramallah régióban két ilyen cég emelkedik ki: az Elyakim Ben Ari, amely egykor nemzetközi szankciók alatt állt, de Trump megválasztása után újjáéledt, és a Shoham, amely lakókocsikat szállít a telepeseknek.
Mindkettő Kelet-Ramallahban aktív, olyan területeken, mint Sinjil, Karyut és Turmusayya, és ipari vállalkozásokhoz kötődnek Shilo közelében.
Sinjil-i otthonából Ghafry szorosan figyelemmel kíséri ezeket az illegális telepedési tevékenységeket és a környező közösségekre nehezedő növekvő nyomást.
Gyakran azzal kezdődik, hogy a pásztorok tábort vernek fel állatállományukkal, később mezőgazdasági tevékenységre, például ültetésre és földművelésre térnek át, végül lakókocsikkal ellátott lakóépületekké fejlődnek. Egyes esetekben ezek a helyszínek ipari területekké fejlődnek, ahogyan az Shilo közelében is látható, ahol mezőgazdasági területeket foglaltak le egy gyár létrehozására.
„Így alakul ki az illegális településterjeszkedés, fokozatosan és szisztematikusan. Mindig azzal kezdődik, hogy a telepesek kis csoportokban táboroznak le, a megszálló hatóságok ellátják és finanszírozzák őket, és egy kijelölt területen telepednek le egy kis csordával.”
„Miután megszerezték az irányítást a terület felett, és elérhetetlenné tették a palesztinok számára, hivatalosan mezőgazdasági, lakó- vagy ipari településsé alakítják át, stratégiai elhelyezkedésétől függően” – magyarázza Ghafry.
„A megszálló erők megakadályozzák a palesztinokat abban, hogy elérjék földjeiket a »zárt katonai övezetek« ürügyén, miközben az illegális telepesek továbbra is terjeszkednek és annektálnak” – teszi hozzá.
Bahar szerint a megszállt Kelet-Jeruzsálemben olyan falvak, mint Abu Dis és al-Eizariya, ma falakkal és ellenőrzőpontokkal vannak körülvéve, és nem marad hely a természetes növekedésnek. Ami korábban élő városok voltak, ma inkább „szabadtéri börtönökre” hasonlítanak.
„Ami egyetlen településnek tűnik, valójában összekapcsolódó települések csoportja. A stratégia az, hogy egy övet építsenek Kelet-Jeruzsálem köré, elvágva azt a Ciszjordániától, és a palesztin falvakat elszigetelt kantonokba zárva” – mondja Bahar.
„Ipari övezeteket építenek az elkobzott földjeinken. A palesztinok elveszítik gazdaságaikat és állataikat, és végül olcsó munkaerővé kell válnunk azokon a településeken belül, amelyek kisajátítottak minket” – teszi hozzá.
Külföldi beszállítók és finanszírozók nélkül Izrael képessége az illegális telepek bővítésére sokkal korlátozottabb lenne.
„Csak az utolsó fázisban Izrael mindössze két év alatt háromszor annyi földet foglalt le, mint az azt megelőző 72 évben összesen. Ezt külföldi vállalatok bevonása, nemzetközi jogi fedezet és hatalmas pénzügyi támogatás tette lehetővé” – mondja Ghafry.
„Ami a palesztinokat a földjükhöz fűzi, az a hitük, a meggyőződésük és a mély hovatartozás érzése. A hivatalos intézmények tehetetlenek, a világ közömbös, de a palesztinok rendíthetetlenek maradnak, tudván, hogy ez a föld egy olyan jog, amelyet az utolsó leheletükig meg kell védeniük” – teszi hozzá.
A palesztinok számára minden új, külföldi vállalattal aláírt szerződés további földveszteséget, további kitelepítést és egy népirtó rendszer mélyebb beágyazódását jelenti.
