Izrael gázai népirtásának kezdete óta regionális diplomáciai erőfeszítések folynak a tűzszünet megteremtésére.
Az elmúlt két évben a tárgyalások számos fordulatot vettek, aminek eredményeként mindössze két rövid, összesen 64 napos fegyverszünet született – mindkettőt Izrael megszegte.
Bár ezek a tűzszünetek korlátozott fogolycserét tettek lehetővé Izrael és a palesztin frakciók között, végül nem sikerült véglegesen véget vetni a háborúnak.
A Katar, Egyiptom és az Egyesült Államok közvetítésével zajló tárgyalások során a Hamász és Izrael közötti alapvető nézeteltérések megoldatlanok maradtak.
A palesztin fél következetesen öt kulcsfontosságú elvet tartott fenn minden megállapodáshoz: a háború végleges befejezése, Izrael teljes kivonulása, a humanitárius segélyek áramlása, fogolycsere és Gáza újjáépítése.
Ezzel szemben Izrael homályos maradt célkitűzéseiben, gyakran változtatva kimondott háborús céljain.
Míg az izraeli foglyok szabadon bocsátása továbbra is kiemelt prioritás maradt, a tisztviselők a háború befejezését számos követeléstől is feltételhez kötötték – beleértve a Gáza feletti teljes biztonsági ellenőrzés fenntartását, a Hamász lebontását és vezetőségének eltávolítását.
A tárgyalási időszak nagy részében mindkét fél egy fokozatos tűzszüneti keretrendszerben dolgozott, amely a kötelezettségvállalások fokozatos végrehajtását irányozta elő, ami az ellenségeskedés teljes megszüntetéséhez vezetett.
Ezt a keretrendszert azonban a múlt hónapban elvetették, amikor az Egyesült Államok egy új, átfogó keretrendszert kért, ami a Fehér Ház hétfői „békemegállapodásának” bejelentésével tetőzött.
A Middle East Eye elemzi, hogy ez a legújabb javaslat hogyan viszonyul a korábbi kezdeményezésekhez, és mennyire felel meg a hadviselő felek igényeinek.
A tárgyalások idővonala
2024 januárjában a közvetítők egy háromszakaszos keretmegállapodást terjesztettek elő, amelynek célja a gázai háború befejezése volt.
Az első szakaszban ideiglenes fegyverszünetet kötöttek, amelynek során mindkét fél teljesítette a következő szakaszba lépés előtt meghatározott kötelezettségeit.
Ezek a kötelezettségek magukban foglalták az idős, női és beteg izraeli foglyok szabadon bocsátását több száz palesztin fogolyért cserébe. A szakasz magában foglalta az izraeli hadsereg részleges kivonulását és a Gázai övezet ostromának részleges enyhítését is.
A második szakasz további fogolycseréket irányzott elő, ezúttal izraeli férfiak részvételével, nagyobb számú palesztin fogolyért cserébe.
Ebben a szakaszban hivatalosan bejelentették az ellenségeskedés végét, miközben Izraeltől elvárták a teljes kivonulást Gázából.
Az utolsó szakaszban a Hamász szabadon engedte a megmaradt izraeli fogságban lévő katonákat további palesztin foglyokért cserébe. Ez a szakasz egyben Gáza újjáépítésének kezdetét is jelentette.
Hónapokig tartó oda-vissza tárgyalások után mindkét fél 2025 januárjában megállapodott a keretrendszer egy változatában.
Azonban az első fázisú fogolycserék végrehajtása után Izrael elkezdte megsérteni a megállapodás feltételeit – kezdve a humanitárius segélyek szállításának korlátozásával és a megállapodott kivonulási ütemterv betartásának megtagadásával.
Március 18-án Izrael egy sor egyidejű légicsapást indított a Gázai övezetben, egyetlen támadásban 400 ember halálát okozva, és gyakorlatilag összeomlasztva a tűzszünetet.
Azóta a közvetítők küzdenek azért, hogy a felek az eredeti megállapodás második fázisába lépjenek.
Izrael később úgy döntött, hogy felhagy a szakaszos megközelítéssel a megállapodáshoz.
Majd májusban Steve Witkoff amerikai megbízott egy új javaslatot nyújtott be, amely eltért a szakaszos megközelítéstől. Egy 60 napos fegyverszünetet javasolt, amelynek során a Hamász az első hét napon belül szabadon engedi a megmaradt foglyok körülbelül felét – 10 élve és 18 halottként.
A javaslat tartalmazott egy ígéretet is a háború befejezését célzó tárgyalások megkezdésére.
A Hamász elvileg elfogadta a javaslatot, de aggodalmára hivatkozva, hogy nincsenek garanciák arra, hogy Izrael a csere után újraindítsa a háborút, módosításokat javasolt. Ezek közé tartozott a foglyok szabadon bocsátásának elosztása a 60 napos fegyverszüneti időszak alatt.
Augusztusban a palesztin mozgalom elfogadott egy másik javaslatot, amelyet „szinte azonosnak” neveztek az Izrael által korábban jóváhagyott javaslattal, és amely szintén tartalmazott egy elosztott szabadon bocsátási ütemtervet.
Izrael válaszul bejelentette a Gázai övezet teljes katonai megszállására vonatkozó terveit, amelyet később meg is kezdett.
Szeptember elején Witkoff új javaslatot nyújtott be.
Ez az ajánlat magában foglalta mind a 48 megmaradt fogoly szabadon bocsátását ideiglenes tűzszünetért cserébe, az izraeli Gáza teljes megszállására irányuló művelet befejezését, 2500 és 3000 palesztin fogoly szabadon bocsátását, valamint a háború befejezésének tágabb feltételeiről szóló tárgyalások megkezdését – beleértve a Hamász leszerelését és Izrael teljes kivonulását.
Amikor a Hamász tárgyalócsapata Dohában találkozott, hogy megvitassák a megállapodást, Izrael bombamerényletet követett el a rezidenciájukon, de egyiküket sem sikerült meggyilkolnia. A tárgyalások ezt követően megfagytak.
Eltérés a korábbi megállapodásoktól
Hétfőn az Egyesült Államok új javaslatot tett közzé – az úgynevezett „béketervet”.
A 20 pontos vázlat jelentős eltérést jelent a korábbi javaslatoktól.
Új feltételeket vezet be, amelyek nem voltak részei a korábbi megbeszéléseknek, de Izrael régóta szorgalmazza őket.
Ezek közé tartozik Gáza kormányzása a Palesztin Hatóság vagy a Hamász nélkül, a terület „deradikalizációja”, a Hamász leszerelése és egyéb kapcsolódó követelések.
A korábban megvitatott kulcsfontosságú pontokon – mint például az izraeli kivonulás, a fogolycsere és Gáza újjáépítése – a terv szintén jelentős változtatásokat vezet be.
Először is, a terv nem kínál végleges, teljes izraeli kivonulást Gázából.
A javasolt kivonulás lassú, szakaszos és Izrael, valamint egy ideiglenes, még felállítandó „Nemzetközi Stabilizációs Erő” közötti jövőbeli tárgyalásoktól függ.
Még ebben az esetben sem vonulna ki teljesen a palesztin enklávéból, és a Gáza-Izrael határ mentén található „biztonsági kerületnek” nevezett zónában maradna.
A Hamász régóta fenntartja a teljes izraeli kivonulást Gázából, mint kulcsfontosságú követelést, mielőtt beleegyezne az összes fogoly szabadon bocsátásába és a háború befejezésébe.
A foglyokkal kapcsolatban a terv azt javasolja, hogy a Hamász a megállapodás hatálybalépésétől számított 72 órán belül szabadon engedjen minden Gázában maradt izraelit – élve és holtan egyaránt.
Cserébe Izrael 250 palesztin foglyot engedne szabadon – ez lényegesen kevesebb szám, mint amit a Hamász követelt volna, vagy amit korábban Izrael és a közvetítők felajánlottak.
Azt is kiköti, hogy minden elhunyt, fogva tartott Hamász által szabadon engedett palesztinért Izrael 15 elhunyt palesztint engedne szabadon Gázából. Izrael folyamatban lévő inváziója során Gázából elrabolt mintegy 1700 palesztint, köztük gyermekeket és nőket is szabadon engednének.
Az újjáépítéssel kapcsolatban a terv szerint az enklávét „a gázai nép javára újjáépítik”, de részleteket nem közöl.
Utal egy „Trump gazdaságfejlesztési tervére Gáza újjáépítésére és energetizálására”, amelyet a jövőben, egy meg nem határozott időpontban fognak kidolgozni. Egy szakértői testület hozná létre, akik „segítettek megszületni a Közel-Kelet néhány virágzó modern csodavárosát”.
A segélyek belépése szinte az egyetlen feltétel, amely követi a korábban elfogadott keretet, az áruk azonnali belépését és a 2025. január 19-i megállapodással összhangban lévő mennyiségeket, többek között az Egyesült Nemzetek Szervezete és ügynökségei által elosztva.
Új feltételek
A legújabb javaslatban leginkább az új feltételek tűnnek ki – olyan kikötések, amelyeket Izrael állítása szerint elfogadott.
A terv középpontjában a Hamász és más fegyveres frakciók teljes leszerelésének követelése áll.
Kimondja, hogy „minden katonai, terror- és támadó infrastruktúrát, beleértve az alagutakat és a fegyvergyártó létesítményeket, meg kell semmisíteni, és nem kell újjáépíteni”.
Emellett felvázol egy „demilitarizációs folyamatot”, amelyet meg nem határozott „független megfigyelők” felügyelnek, és kijelenti, hogy Gázának „deradikalizált, terrormentes övezetté” kell válnia, bár a terv nem részletezi, hogyan valósítanák meg ezt.
A kormányzás tekintetében a terv kifejezetten kizárja a Hamászt, és a Palesztin Hatóságot – legalábbis egy meghatározatlan időtartamú kezdeti „átmeneti” szakaszban mellőzi.
Ehelyett az adminisztratív irányítást egy nemzetközi átmeneti testületnek adnák át, amelynek elnöke Trump, Tony Blair volt brit miniszterelnök, valamint „más tagok és államfők” lennének.
Egy ideiglenes Nemzetközi Stabilizációs Erőt (ISF) hoznának létre és telepítenének Gázába ezen átmeneti hatóság alatt.
Az erőt „hosszú távú belső biztonsági megoldásként” írják le, és a palesztin rendőri erők átvilágításáért, kiképzéséért és támogatásáért lenne felelős.
Együttműködne Izraellel és Egyiptommal is a „határ menti területek biztonságának elősegítése” érdekében.
A Hamász korábbi álláspontját tekintve nem valószínű, hogy a mozgalom jelentős módosítások nélkül elfogadná a javaslatot.
A palesztin mozgalom következetesen azzal érvelt, hogy fegyverei legitimitottak a nemzetközi jog értelmében, amely elismeri a megszállt emberek fegyveres ellenálláshoz való jogát.
Korábban kijelentette, hogy a leszerelés csak egy palesztin állam létrehozására irányuló szélesebb körű megállapodás részeként tekinthető.
Bár a Hamász a múltban kifejezte hajlandóságát arra, hogy átadja Gáza adminisztratív ellenőrzését egy palesztin vezetésű hatóságnak, nem valószínű, hogy elfogadna egy nemzetközileg előírt irányítási struktúrát – különösen egy olyant, amely külföldi biztonsági erőket foglal magában, ezt az elképzelést korábban elutasította.
A Hamász – még várat magára – válaszára számítva az amerikai terv kimondja, hogy amennyiben a mozgalom késlelteti vagy elutasítja a javaslatot, a 20 pontban foglaltak „a terrormentes területeken folytatódnának, amelyeket [az izraeli hadsereg] átadott az ISF-nek”.
