Csütörtökön lejárt az ENSZ Közgyűlése által Izrael számára kitűzött határidő a palesztin Gázai övezet és Ciszjordánia, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, megszállásának megszüntetésére.
A határidőt egy évvel korábban tűzték ki, a Nemzetközi Bíróság (ICJ) 2024-es, mérföldkőnek számító tanácsadó véleménye után, amely megerősítette a megszállás jogszerűségének kérdésében bekövetkezett mélyreható megközelítésbeli változást.
A bíróság kimondta, hogy az izraeli megszállás nemcsak a magatartásában, hanem puszta létezésében is illegális. Sérti mind a palesztin nép önrendelkezési jogát, mind az erőszakkal történő területszerzés törvényi tilalmát.
Ennek eredményeként, jegyezte meg a Nemzetközi Bíróság, a lehető leggyorsabban véget kell vetni. Az ENSZ Közgyűlése jóváhagyta az ítéletet, egy évet adva Izraelnek a kivonulási kötelezettség teljesítésére.
De ahogy ez a határidő lejár, a megszállás még mélyebben gyökerezik és visszaélésszerűbbé válik, a gázai népirtás, a telepek bővítése és a telepesek erőszakos cselekménye Ciszjordániában, valamint Izrael tervei közepette, hogy Kelet-Jeruzsálemen túli területeket annektáljon.
A bíróság és az ENSZ Közgyűlése azonban nemcsak Izraellel foglalkozott. Megerősítették minden más állam különleges jogi kötelezettségeit is, hogy elfojtsák Izrael nemzetközi jogsértéseit a megszállás fenntartása során.
Ezek a kötelezettségek teljesen elkülönülnek azoktól a kötelességeiktől, amelyek Izrael palesztin néppel szembeni diszkriminatív, bántalmazó és népirtó bánásmódjának elfojtására is vonatkoznak. Emellett alapvetőbbek és szélesebb körűek is, mivel általánosságban a megszállásra vonatkoznak.
Amit az államoknak tenniük kell
Jogilag az államoknak három dolgot kell tenniük. Először is, minden hatalmukban álló lépést meg kell tenniük a megszállás megszüntetése érdekében. Ez teljes körű szankciókat igényel Izraellel és egyes izraeliekkel szemben.
Másodszor, nem ismerhetik el a megszállást jogszerűnek.
És harmadszor, nem segíthetik vagy támogathatják Izraelt a megszállás fenntartásában.
Az izraeli jelenlét a megszállt palesztin területen, valamint az úgynevezett Izrael közötti kapcsolatok – gazdasági, társadalmi, katonai, turisztikai, oktatási, kulturális és egyebek – sokrétűek és elválaszthatatlanok. Ezért lehetetlen szétválasztani az izraeli állammal és az izraeli magánszereplőkkel fennálló kapcsolatokat, hogy azonosítsuk a megszálláshoz nem kapcsolódó különálló ügyeket.
Következésképpen az elnyomási kötelezettségek végrehajtása megköveteli az államoktól, hogy Izraelt általános ügyként kezeljék.
A fegyverek és a hírszerzési információk megosztása tekintetében az államok semmilyen támogatást nem nyújthatnak Izraelnek. Nem elég csak megállítani azokat a támogatásokat, amelyek felhasználhatók a megszállás lefolytatását szabályozó jogi szabályok súlyos megsértésére – mint például a kínzás, az apartheid, a háborús törvények súlyos megsértése, az emberiség elleni bűncselekmények és a népirtás –, mivel Izraelnek nyújtott minden támogatás valamilyen módon a megszállás létezését támasztja alá.
Hasonlóképpen, tekintettel Izrael megszállt palesztin területen való jelenlétének gazdasági dimenziói és általánosságban az izraeli gazdaság közötti elválaszthatatlan kapcsolatokra, az államoknak teljes kereskedelmi embargót kell elrendelniük Izraellel szemben – beleértve, de nem kizárólagosan, a telepekről származó termékek embargóját is.
A tavalyi Nemzetközi Bírósági ítélet és az ENSZ Közgyűlése általi jóváhagyása ellenére sok állam továbbra is látszólag tagadja ezeket az alapvető jogi kérdéseket: mind a megszállás egzisztenciális illegalitását, mind azt, hogy ez mit jelent a viselkedésükre nézve.
Még a gázai népirtásra való jelenlegi összpontosítás is – bár létfontosságú –, ha a nagyobb képtől elkülönítve történik, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy még Izrael megszállás során elkövetett folyamatos jogi megsértése nélkül is, puszta megszállói jelenléte is alapvető jogsértés lenne önmagában. Az államoknak így továbbra is jogi kötelességük lenne véget vetni ennek a jelenlétnek.
Amire szükség van, az a hangsúly mélyreható megváltoztatása. Ahelyett, hogy csak bizonyos magatartásokat kritizálnának illegálisként (például a megfelelő segélynyújtás hiányát Gázában, vagy a telepek terjeszkedését, a telepesek erőszakát és az otthonok lerombolását Ciszjordániában), az államoknak magát a megszállást is illegálisként kell kritizálniuk.
Nem elég ragaszkodni ahhoz, hogy Izrael nem szuverén Gázában és Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, és nem igényelhet szuverenitást felettük. Az államoknak nem szabad elfogadniuk Izrael bármely más indoklását sem, amelyet a palesztin terület bármely részén való jelenlétére felhozhat, beleértve az önvédelemre való hivatkozást is. Bármely állam, amely elfogadja, hogy Izraelnek joga van ott jelen lenni az önvédelemhez való jog alapján, megszegi az elismerés el nem ismerésének kötelezettségét.
Régóta itt az ideje, hogy minden állam szembenézzen Izrael alapvető jogi kötelezettségeinek kivételes jellegével, amikor fenntartja jelenlétét a megszállt palesztin területen - és azzal a kivételes jogi kötelességgel, hogy elnyomja ezeket a jogsértéseket.
Jogi szempontból nem érdektelen szemlélők, akik szabadon választhatják meg, hogy foglalkoznak-e Izrael jelenlétének illegális jellegével, és ha igen, milyen mértékben. Kötelesek cselekedni, és ezt átfogóan tenni. Sürgős jogi kötelességünk eltávolodni a részleges, szelektív és szimbolikus gesztusoktól és kijelentésektől a konkrét, hatékony és mindent átfogó cselekvés felé.
A cikkben kifejtett nézetek a szerzőhöz tartoznak, és nem feltétlenül tükrözik a Middle East Eye szerkesztői politikáját.
Ralph Wilde a University College London, a University of London nemzetközi jog professzora. Tudományos publikációiban, valamint a Nemzetközi Bíróság előtti jogi tanácsadóként és szószólóként az Arab Liga 2024-es Nemzetközi Bírósági Tanácsadó Vélemény ügyében, Bolívia 2025-ös Nemzetközi Bírósági Tanácsadó Vélemény ügyében képviselte a megszállást. Személyes minőségében ír.
