2024. szeptember 17-én kisebb robbanások sorozata visszhangzott Libanon számos utcáján. Az incidens, amely zavart és rettegést váltott ki az egész országban, személyhívó támadásként vált ismertté – és meghatározó nap volt Izrael libanoni háborújában.
A támadásban számos, a Hezbollahhoz kötődő libanoni és szíriai ügynök megsebesült, de civilek is megsebesültek és meghaltak, köztük két gyermek is.
Ami a támadást követő napokban, hetekben és hónapokban következett be, az a fokozódó erőszak, politikai merényletek és tömeges elvándorlás örvénye volt Libanonban, miközben Izrael az Irán által támogatott, felfegyverzett Hezbollah politikai csoporttal folytatott viszonylag ellenőrzött háborúját kiterjesztette egy totális támadásra Dél-Libanon, a keleti Bekaa-völgy és Bejrút ellen.
Egy évvel később a politikai valóság a feje tetejére állt. A Hezbollah, amelyet 1982-ben alapítottak, hogy ellenálljon Izrael dél-libanoni megszállásának, már nem az a katonai és politikai erő, mint az elmúlt években. Most csata folyik a csoport teljes lefegyverzéséért.
Ennek elérése érdekében Izrael katonai erejét Dél-Libanonra vetette be, és továbbra is legalább öt pontot tart megszállva a térségben, felidézve az 1982 és 2000 közötti megszállás traumáját. Ennek következtében több tízezer ember még mindig nem tud visszatérni falujába.
A személyhívó-támadás első évfordulóján ez egy idővonal Libanon nehéz évének eseményeiről az izraeli agresszió és megszállás alatt:
2024. szeptember 17.: Személyhívó támadás
A támadást megelőző hónapokban az izraeli hírszerzés kis robbanóanyagokkal ellátott eszközöket tudott elhelyezni a Hezbollah személyhívó-ellátó láncaiban.
Amikor izraeli ügynökök több ezer ilyen személyhívót robbantottak fel, több mint 3000 ember megsebesült – sokan többnyire testrészeiket, szemüket és kezüket vesztették –, és legalább 12 ember meghalt.
„Öt-tíz másodpercenként hallottam egy újabb [robbanást]” – mondta a 40 éves Ali, aki Bejrút déli külvárosában tartózkodott a támadás idején, másnap az Al Jazeerának, miközben a Bejrúti Amerikai Egyetem Orvosi Központja előtt ült.
Szeptember 18.: Felrobbanó walkie-talkie-k
A személyhívó támadást követő napon robbanóanyaggal teli walkie-talkie-kat robbantottak fel, ami további félelmet keltett a libanoni közvéleményben.
A látszólag Hezbollah-tagokat célzó támadásban húsz ember meghalt és több mint 450-en megsebesültek, de az áldozatok között civilek is voltak.
Jogi szakértők az Al Jazeerának azt mondták, hogy az izraeli támadások megsértették a nemzetközi jogot.
„Úgy tűnik, egy Netflix-sorozatban vagy egy disztópiában élünk” – mondta akkoriban Karim Emile Bitar libanoni politikai elemző.
A következő napokban izraeli repülőgépek kezdtek alacsonyan repülni Bejrút felett, gyakori hangrobbanásokat okozva.
Szeptember 23.: A libanoni polgárháború óta a legvéresebb nap
A Hezbollah és az izraeli erők szinte naponta tűzpárbajt vívtak a libanoni határon Izrael gázai háborújának 2023 októberi kezdete óta. Szeptember 23-ig ezek a cserék viszonylag ellenőrzöttek voltak, és bizonyos harci szabályokat követtek.
A Hezbollah többnyire katonai célpontokat támadott, míg Izrael túlnyomórészt a Hezbollah ügynökei ellen hajtott végre célzott csapásokat, bár civilek, köztük újságírók is meghaltak. Izrael fehér foszforral is célba vett falvakat és városokat Dél-Libanonban azzal a céllal, hogy egy pufferzónát hozzon létre Észak-Izrael és Dél-Libanon között, amely lakhatatlan lenne a helyi lakosok számára.
De ezen a napon úgy tűnt, hogy a harc szabályai felborulnak, mivel Izrael több mint 500 embert ölt meg Libanonban, ami az ország legvéresebb napja volt az 1975-1990-es polgárháború óta, egy légicsapás-sorozat első részében.
Izrael széles körű bombázási kampánya több mint két hónapig folytatódott, több mint 3000 ember halálát okozva és közel egymillió embert, köztük több ezer külföldi állampolgárt és munkást kitelepítve.
Szeptember 27.: Naszrallah meggyilkolása, evakuálási parancs
Szeptember 27-én este Bejrút lakói földrengető robbanást hallottak.
A robbanás helyszínével kapcsolatos kezdeti zavar után, másnap dél körül bejelentették a hírt: Izrael meggyilkolta Haszan Naszrallah-ot, a Hezbollah régóta hivatalban lévő főtitkárát, mintegy 80 bunkerromboló bombával Dahiyeh elleni támadásban, Bejrút déli külvárosában, legalább 33 ember halálát okozva.
Órákkal Naszrallah meggyilkolása után, de még a hír megerősítése előtt Izrael kitelepítési felszólításokat adott ki Bejrút déli külvárosainak lakóinak. Azok, akiknek nem volt hová menniük, a város tengerpartjára menekültek, amint megkezdődtek a két hónapos napi támadások és Izrael arab nyelvű szóvivőjének evakuálási parancsai.
Ahogy ezek a kitelepítések egyre gyakoribbá váltak, az emberi jogi csoportok megjegyezték, hogy Izrael azon követelései, hogy a libanoni civilek hagyják el ezeket a területeket, a nemzetközi jog megsértését jelentik, és az izraeli hadsereg nem teljesítette a nemzetközi jog szerinti kötelezettségét, hogy elkerülje a civilek bántalmazását.
Szeptember 30.: Első izraeli támadás Bejrút ellen
Izrael megölt három Palesztinai Felszabadítási Népfront (PFLP) tagját Bejrút középső részén, Kola negyedben egy légicsapásban, amely egy lakóház egy egész emeletét megsemmisítette, de az épület többi része megmaradt.
Október 3.: Safieddine meggyilkolása
Kevesebb mint egy héttel Nasrallah halála után meggyilkolták azt a férfit is, akit utódjának neveztek ki: Hashem Safieddine-t.
Halálát napokig nem erősítették meg, mivel az izraeli erők megakadályozták, hogy megközelítsék a Bejrút déli külvárosában lévő légicsapás helyszínét.
Október 7.: Izrael tűzoltókat ölt meg
Amikor Izrael 10 tűzoltót ölt meg egy dél-libanoni Baraachit városában, Bint Jbeil közelében mért csapásban, egy minta kezdett kirajzolódni: Izrael közvetlenül az elsősegélynyújtókat vette célba vészhelyzetekben.
Október vége: „Urbicid”
Ahogy Izrael napi támadásai a polgári infrastruktúra ellen folytatódtak, a megfigyelők elkezdték „urbicidként” – egy város lerombolásaként vagy „városgyilkosságként” – jellemezni cselekedeteit.
„Ez a hely, az emberek és az emlékeinek hatalmas megsemmisítése” – mondta Mona Harb, a Bejrúti Amerikai Egyetem várostudományi és politikatudományi professzora az Al Jazeerának akkoriban.
Október 29.: Naim Kasszemet nevezték ki a Hezbollah új vezetőjévé
Naim Kasszemet, Naszrallah hosszú ideje második számú vezetőjét nevezték ki a Hezbollah új vezetőjévé.
November 26.: Halálos támadás a tűzszünet előtti utolsó napon
A háború utolsó hivatalos napján Izrael fokozta a támadásokat az egész országban.
Az izraeli katonai szóvivő által a közösségi médiában megosztott kitelepítési parancsokat Bejrút-szerte terjesztették, beleértve a háború által korábban érintetlen városrészeket is.
Izrael a földdel rombolt le egy épületet Bejrút központjában, legalább tucatszor csapást mért Dahiyeh déli külvárosára, és Bejrút középső részének más területeit is eltalálta, így ez volt a háború legerőszakosabb napja a főváros számára.
A libanoni közegészségügyi minisztérium szerint az azon a napon elesettek száma a valamivel több mint egy évig tartó háborúban meghaladta a 3961-et, a szeptember 17. óta Izrael által megöltek túlnyomó többségével.
Aznap este, mielőtt az utolsó támadás megindult volna, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök televíziós beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy elfogadta az Egyesült Államok és Franciaország által megtárgyalt tűzszünetet.
November 27.: Tűzszünet kezdete
November 27-én a kora reggeli órákban életbe lépett a Hezbollah és Izrael közötti tűzszünet.
Azonnal több tízezer menekült hagyta el ideiglenes menedékhelyét az ország északi részén, és dél felé vette az irányt.
A tűzszünet feltételei szerint a Hezbollah kivonul az izraeli határ és a Dél-Libanonon átívelő Litani folyó közötti területről, Izrael pedig kivonja csapatait ugyanerről a területről, és beszünteti a támadásokat.
Ennek ellenére Izrael továbbra is elfoglalta legalább ezt az öt pontot Libanon területén belül, és szinte naponta indít támadásokat Dél-Libanonban.
Az UNIFIL, az ENSZ Dél-Libanonban állomásozó békefenntartó erői szerint Izrael az elmúlt 10 hónapban „folyamatos módon megsértette” a megállapodást.
December 2.: A Hezbollah válasza
A tűzszünet számos megsértése után a Hezbollah válaszul rakétákat lőtt ki egy izraeli katonai állásra. Áldozatokról nem érkezett jelentés.
Izrael válaszul további 11 embert ölt meg különálló libanoni támadásokban, köztük egy állambiztonsági tisztet.
Január 26.: A kivonulás meghosszabbítása
Az eredeti megállapodás értelmében a Hezbollah és Izrael is két hónapot kapott a dél-libanoni kivonulásra.
Az izraeliek azonban, az Egyesült Államok támogatásával, a határidő meghosszabbítását szorgalmazták, és február 18-ig folytatták a dél-libanoni falvak buldózerezését és felrobbantását. A libanoni állam és a Hezbollah kifejezte ellenzését a meghosszabbítással szemben, de katonailag nem lépett fel.
Február 18.: Hiányos kivonulás
A meghosszabbított határidő alatt is Izrael továbbra is megsérti a megállapodást azzal, hogy elfoglalja Libanon öt pontját.
Ebben a hónapban az izraeli erők továbbra is megszállva tartják ezt az öt területet.
Izraeli drónok továbbra is jelen vannak Libanon egén, és a napi támadások folytatódnak délen. Az Amnesty International szerint legalább 57 civil halt meg, miközben megpróbált elérni falvakat Dél-Libanonban a tűzszünet első 60 napjában.
A Hezbollah december óta nem reagált egyetlen izraeli támadásra sem.
