Országról országra a világ egyre fogékonyabb a palesztin államiság gondolatára.
A Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője, Jasszer Arafat először 1988. november 15-én kiáltotta ki a független Palesztinát, beleértve Ciszjordániát, a Gázai övezetet és Kelet-Jeruzsálemet.
Ekkor számos állam, nevezetesen a Közel-Keleten és Afrikában, elkezdte elismerni Palesztinát, gyakran regionális szomszédaikkal együttműködve.
Most, Izrael gázai népirtása közepette, egyre több ország hivatalosan is elismeri Palesztinát az ENSZ Közgyűlése (ENSZ-GA) előtt, amely a jövő hónapban New Yorkban lesz.
Az ENSZ teljes jogú tagsága elengedhetetlen az államisághoz. Ahhoz, hogy egy országot elfogadjanak, kétharmados többséget kell szereznie a 193 tagú ENSZ-közgyűlésben – ez körülbelül 128 nemzet. Palesztinát jelenleg 147 tag támogatja.
De először az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) többségének jóváhagyására van szükség, beleértve mind az öt állandó tagot: az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Oroszországot és Kínát.
Több ország, köztük az Egyesült Államok, továbbra is ellenzi ezt. Mások a kétállami megoldást támogatják, de azt mondják, hogy Palesztina még nem áll készen az elismerésre. Még kisebb számban kezdetben elismerték az államiságot, de azóta visszavonták, vagy álláspontjuk nem világos.
Az alábbiakban a Middle East Eye azt vizsgálja, hogy az egyes országok hogyan állnak Palesztina elismeréséhez.
Palesztina és a G20
A G20 a világ 20 kulcsfontosságú gazdaságának fóruma minden kontinensről, az Európai Unióval és az Afrikai Unióval együtt. Palesztinával kapcsolatban pillanatképet ad a világ leghatalmasabb nemzeteinek gondolkodásmódjáról.
A mai napig 10 G20-tag ismerte el a palesztin államiságot. Hat ország tette ezt 1988-ban, nevezetesen India, Indonézia, Szaúd-Arábia és Törökország, valamint az ENSZ BT állandó tagjai, a Szovjetunió (ma Oroszország) és Kína.
1995-ben csatlakozott hozzájuk Dél-Afrika, akkoriban Nelson Mandela vezetésével, az ország előző évi első apartheidmentes választásait követően. 2010-ben Brazília, majd Argentína ismerte el Palesztinát. Mexikó 2025-ben tette ezt meg.
E sorok írásakor további négy G20-ország jelentette be, hogy elismeri a palesztin államiságot az ENSZ szeptemberi közgyűlésén.
Július 24-én Franciaország jelezte szándékát, ezzel ő lett az első G7-ország, amely ezt megtette. Párizs bejelentését július 29-én az Egyesült Királyság követte (bár feltételekkel), majd július 30-án Kanada és augusztus 11-én Ausztrália.
Öt G20-tag azonban még nem ajánlotta fel elismerését. Történelmileg az Egyesült Államok, mint Izrael legnagyobb szövetségese, mindig is blokkolta a palesztin államiságot az ENSZ-ben. Tekintettel arra, hogy vétójoggal is rendelkezik az ENSZ BT-ben, az ilyen ellenállás hatalmas akadályt jelent a palesztin törekvések számára.
Miután Kanada bejelentette, hogy elismerheti Palesztinát, Donald Trump elnök a Truth Socialban azt mondta: „Hűha! Kanada most jelentette be, hogy támogatja Palesztina államiságát. Ez nagyon megnehezíti majd számunkra, hogy kereskedelmi megállapodást kössünk velük.”
Németország, Izrael legnagyobb európai szövetségese, bírálta Izrael gázai háborúját, beleértve a fegyverexport tilalmát is.
Augusztus 26-án Friedrich Merz pénzügyminiszter azonban kijelentette, hogy Németország nem fogja támogatni az államiságot az ENSZ Közgyűlésén, hozzátéve: „Jelenleg semmilyen módon nem tartjuk teljesültnek az állami elismerés feltételeit.”
Olaszországban Georgia Meloni miniszterelnök a La Repubblica július 26-i interjújában azt mondta, hogy az elismerés „kontraproduktív” lenne, és hozzátette: „Ha valami olyasmit ismernek el papíron, ami nem létezik, a probléma megoldottnak tűnhet, amikor nem az.”
Dél-Korea az Egyesült Államokat fő szövetségesének tekinti az Észak-Koreával fennálló feszültség közepette, és még mindig a 2024-es hadiállapot bevezetésének kísérlete után küzd. Cho Hyun külügyminiszter júliusban nagy várakozással várt hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban.
Amikor a szöuli esetleges elismerésről kérdezték, Cho augusztus 3-án a Washington Postnak elmondta: „Úgy érezzük, hogy sebezhetőek vagyunk az északkelet-ázsiai változó helyzetben, és őszintén szólva nincs meg a luxusunk, hogy a világ más régióiban történteket nézzük.”
Japán szintén visszautasította a Palesztina küszöbön álló elismerésével kapcsolatos találgatásokat, és úgy véli, hogy a pillanat még nem jött el. Takeshi Iwaya külügyminiszter július 30-án azt mondta: „Továbbra is alaposan értékelni fogjuk a Palesztina államként való elismerésének megfelelő időzítését és intézkedéseit.”
Palesztina és a Közel-Kelet és Észak-Afrika
Nem meglepő módon a közel-keleti és észak-afrikai arab nemzetek voltak az elsők között, amelyek elismerték Palesztinát.
A legelső Algéria volt, ugyanazon a napon, amikor Jasszer Arafat, az algíri száműzetésben lévő palesztin kormány vezetője a PLO nevében kikiáltotta Palesztina állam függetlenségét.
Más országok között volt Bahrein, Dzsibuti, Egyiptom, Irak, Kuvait, Jordánia, Líbia, Mauritánia, Marokkó, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Szudán, Egyesült Arab Emírségek, Tunézia, Törökország és Jemen. Irán 1989 elején követte a példáját.
1989-ben Libanon elismerte Mahmúd Darvis költő palesztin függetlenségi nyilatkozatát. De hivatalos diplomáciai kapcsolatokat csak 2008-ban létesített Palesztinával, miután újra megnyitották a PLO nyugat-bejrúti irodáját, amelyet az 1982-es izraeli megszállás alatt elpusztítottak.
A lépés Fouad Siniora libanoni miniszterelnök hivatali ideje alatt történt, aki a Szaúd-Arábia vezette arab békekezdeményezés egyik fő szószólója volt, amelynek célja az arab államok Izraellel való kapcsolatainak normalizálása volt az elfoglalt palesztin területekről való izraeli katonai kivonulásért cserébe.
2011-ben Szíria és Dél-Szudán felajánlotta az elismerést. Damaszkusz sokkal lassabban tette ezt, mint a szomszédos államok: a PLO gyakran feszült viszonyban állt a mára megdöntött al-Aszad-rezsimmel, amely elutasította az 1993-as oslói megállapodásokat.
Palesztina és Európa
A palesztin államiság európai támogatása lassabban terjed, mint a világ többi részének, részben annak köszönhetően, hogy a kontinens 1948-as megalapítása óta Izraelnek nyújtott támogatást.
1988-ban Kelet-Európából érkezett az elismerés, Palesztinát az akkori kommunista államok, Albánia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország és Románia ismerte el.
A Szovjetunió is elismerte Palesztinát: amikor 1991-ben feloszlott, Ukrajna és Fehéroroszország utódállamai később megtartották palesztin elismerésüket. Szerbia is hasonlóan tett Jugoszlávia felbomlása után.
Mégsem minden kelet-európai ország tette hasonlóan. Csehszlovákia például 1988-ban ismerte el Palesztinát. Az országot ezután 1992-ben Szlovákiára és Csehországra osztották, de míg az előbbi megtartotta az elismerést, az utóbbi nem.
Ciprus is elismerte Palesztinát 1988-ban. 1992-ben csatlakozott hozzá az újonnan függetlenné vált Bosznia-Hercegovina és Grúzia, valamint 2006-ban Montenegró.
2011 decemberében Izland lett az első nyugat-európai állam, amely elismerte Palesztinát, miután felvételt nyert az UNESCO-ba. Ossur Skarphedinsson külügyminiszter azt mondta: „Izland nemcsak beszélt, hanem tette is a dolgát.” 2014 októberében Svédország új balközép kormánya is hasonlóképpen tett.
2025. május 22-én Spanyolország, Írország és Norvégia közösen bejelentette az elismerést. Szlovénia június 3-án követte őket.
Franciaország és az Egyesült Királyság későbbi elismerési ígérete felháborította Izraelt. Benjamin Netanjahu miniszterelnök az X-en azt mondta: „Starmer jutalmazza a Hamász szörnyű terrorizmusát és megbünteti áldozatait. Egy dzsihádista állam Izrael határán MA HOLNAP Nagy-Britanniát fogja fenyegetni.”
Mi a helyzet Európa többi részével?
Néhány ország, például Málta, szintén jelezte szándékát, hogy heteken belül elismeri Palesztinát. Portugáliában Luis Montenegro miniszterelnök kormánya július 31-én nyilatkozatban kijelentette, hogy konzultálnia kell az elnökkel és a parlamenttel.
Horvátországban folyamatban van a vita, Zoran Milanovic elnök júniusban sürgette az elismerést. Belgiumban pedig Maxime Prevot külügyminiszter hivatala azt mondta, hogy a kormány szeptember elején dönt.
Mások azonban, bár a kétállami megoldást szorgalmazzák, kevésbé támogatják.
Dánia jelenleg az EU Tanácsának elnökségét tölti be, és támogatta a kétállami megoldást. Lars Lokke Rasmussen külügyminiszter azonban július 30-án kijelentette, hogy Palesztina azonnali elismerése csak szimbolikus lenne, és a gyakorlatban keveset változtatna, ezt az álláspontot Norvégia is bírálta.
Hollandiában Caspar Veldkamp holland külügyminiszter július 30-án kizárta Palesztina azonnali elismerését: „Jelenleg nincs folyamatban semmilyen folyamat. A palesztin állam elismerése most nem fog nagy változást hozni a gyakorlatban.”
Júliusban Izraelbe és a megszállt palesztin területekre tett hivatalos látogatása során Beate Meinl-Reisinger osztrák külügyminiszter megerősítette Ausztria elkötelezettségét a kétállami megoldás mellett, de nem ment tovább. Hasonlóképpen, Svájc sem ismerte el az országot.
Finnországban az elismerési vita megosztotta a koalíciós kormányt. Petteri Orpo miniszterelnök augusztus 9-én kijelentette, hogy az elismerés „akkor fog megtörténni, amikor eljön az ideje”, és hogy a kérdésről további kormányzati vitákra van szükség. Alexander Stubb elnök korábban jelezte, hogy támogatja.
A három balti állam, amelyek augusztus elején Isaac Herzog izraeli elnök látogatását fogadták, szintén nem ajánlotta fel még az elismerést. Kristen Michal észt miniszterelnök azt mondta, hogy „jelenleg nincs olyan állam, amelyet további elismerésben részesíthetne”. Hasonlóképpen Lettország azt mondja, hogy nincsenek tervei, ahogy Litvánia sem, ahol a közvélemény támogatása gyengébb, mint Nyugat-Európában.
Moldova sem ismerte el a Gázában történt népirtást, amely 2019-ben bejelentette, hogy Tel-Avivból Jeruzsálembe helyezi át nagykövetségét, bár ezt még nem tette meg.
Görögországban sokan ellenezték a gázai népirtást. De bár 2015-ben a görög parlament jóváhagyta az elismerést, a szavazás nem volt kötelező érvényű, és a döntést még nem hajtották végre.
Magyarország, amely 1988-ban ismerte el Palesztinát, a szélsőjobboldali miniszterelnök, Orbán Viktor 2010 óta hivatalban lévő elnöksége alatt lett Izrael elkötelezett támogatója. És bár hivatalosan nem vonta vissza az elismerést, álláspontja nem egyértelmű.
Például 2024 májusában Magyarország volt az egyik annak a kilenc országnak, amelyek a palesztin tagságot szorgalmazó, nem kötelező érvényű ENSZ-közgyűlési határozat ellen szavaztak. Emellett kiadott egy nyilatkozatot, amelyben bírálta a többi államot, amiért 2025-ben egyoldalúan elismerték Palesztinát.
Palesztina és Afrika
A második világháború utáni évtizedekben számos afrikai ország függetlenné vált korábbi gyarmati megszállóitól, és így 1988-ban gyorsan elismerték a palesztin államiságot.
A nemzetek listája hosszú: Angola, Botswana, Burundi, Burkina Faso, Zöld-foki Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Comore-szigetek, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongói Köztársaság, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Madagaszkár, Mali, Mozambik, Namíbia, Niger, Nigéria, São Tomé és Príncipe, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe.
1989-ben csatlakozott hozzájuk Benin, Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Kenya, Szomália, Ruanda, majd Eswatini (1991), Malawi (1998), Elefántcsontpart (2008) és Libéria (2011).
Kamerun egyike annak a két afrikai államnak, amelyek még nem ismerték el Palesztinát (a másik Eritrea). A Guardian Post, az ország egyetlen angol nyelvű hírportálja, ezt Paul Biya elnöknek tulajdonítja, aki több mint négy évtizede van hatalmon, és ez idő alatt megerősítette kapcsolatait Izraellel, nem utolsósorban katonailag.
Palesztina és Ázsia-Csendes-óceán
1988-ban Palesztinát Afganisztán, Banglades, Bhután, Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, a Maldív-szigetek, Mauritius, Mongólia, Nepál, Észak-Korea, Pakisztán, a Seychelle-szigetek, Srí Lanka és Vietnam ismerte el. A Fülöp-szigetek és Vanuatu a következő évben, Thaiföld pedig 2012-ben tette ugyanezt.
A Szovjetunió 1990-es évek eleji összeomlását követően Közép-Ázsia újonnan függetlenné vált országai is elismerték Palesztinát.
Ezek közé tartozott Azerbajdzsán, Kazahsztán és Türkmenisztán 1992-ben; Tádzsikisztán és Üzbegisztán 1994-ben; valamint Kirgizisztán 1995-ben.
Örményország 2024-ben ismerte el Palesztinát: az elmúlt években vegyes kapcsolatokat ápolt Izraellel, Izrael Azerbajdzsánnak nyújtott támogatása, az izraeli örményekkel szembeni rossz bánásmód és Izrael ambivalenciája miatt az örmény népirtás elismerésével kapcsolatban (amelyet Netanjahu 2025 augusztusában elismert).
Új-Zéland még nem követte szomszédja, Ausztrália példáját, és nem ismerte el hivatalosan Palesztinát. Christopher Luxon miniszterelnök július 30-án kijelentette, hogy bár nagyon erősen hisz a kétállami megoldásban, inkább a segélyezésre kíván összpontosítani. Luxon újabban kritikusabban viszonyul Netanjahuhoz, mondván: „Azt hiszem, elvesztette a fonalat.”
Fidzsi nem ismeri el Palesztinát, és Izrael szövetségeseként lépett elő: 2024-ben bírálta a Nemzetközi Bíróság (ICJ) tanácsadó véleményét, amely szerint Izrael régóta tartó palesztinai megszállása jogellenes.
Szingapúr szintén nem ismerte el hivatalosan Palesztinát, bár novemberben azt mondta, hogy „elvileg készen áll erre”. A városállam elkötelezte magát amellett is, hogy 2026-tól két államépítési kezdeményezést indít a Palesztin Hatósággal, beleértve a palesztin polgári rendőrség kiképzését.
Szingapúr mellett Mianmar az egyetlen délkelet-ázsiai állam, amely még nem ismerte el Palesztinát. 2021 óta katonai junta uralja, és azzal vádolják, hogy államilag vezetett népirtást követett el a rohingja muszlim kisebbség ellen, és nem jelentett be tervet a diplomáciai kapcsolatok megerősítésére Palesztinával.
Pápua Új-Guinea szoros kapcsolatokat ápol Izraellel, és az ENSZ-ben 2023 decemberében a tűzszünet ellen szavaztak. 2023 szeptemberében az ország Jeruzsálembe költöztette nagykövetségét egy megnyitón, amelyen Netanjahu is jelen volt.
Számos sokkal kisebb állam – vagy mikronemzet –, köztük olyan csendes-óceáni szigetek, mint Palau, Nauru, Mikronézia és Tuvalu, még nem ismerte el Palesztinát. Az ENSZ-ben, ahol minden tag egyenlő szavazati joggal rendelkezik új államok felvételekor, az ilyen mikronemzetek a valós befolyásukhoz képest aránytalan hatalmat gyakorolhatnak.
Néhány megfigyelő feltételezi, hogy ezek az országok „csekkfüzet-diplomáciát” gyakorolnak, ahol a vitatott ENSZ-javaslatokra leadott szavazatokat külföldi közvetlen befektetésekre és segélyekre cserélik.
2017 végén például Izrael egy szennyvíztisztító telepet ajándékozott Naurunak, mindössze két héttel azelőtt, hogy kulcsfontosságú ENSZ-szavazást tartottak volna Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismeréséről. Nauru egyike volt annak a kilenc országnak, amelyek Izrael mellé álltak.
Palesztina és Amerika
Közép- és Dél-Amerika gyorsabban ismerte el a palesztin államiságot, mint Észak-Amerika szomszédai, például Kanada és az Egyesült Államok.
Elsőként 1988-ban Kuba és Nicaragua ismerte el őket, amelyeket akkoriban a baloldali Fidel Castro és Daniel Ortega irányított.
Paraguay 2005-ben követte a példát, bár az utóbbi években megerősítette kapcsolatait Izraellel, többek között 2024 decemberében új nagykövetséget nyitott Jeruzsálemben.
Costa Rica 2008-ban, a Dominikai Köztársaság és Venezuela pedig 2009-ben ismerte el Palesztinát, Izrael akkori gázai háborúja közepette.
De Palesztina legjelentősebb latin-amerikai állam általi elfogadása 2010 decemberében történt, amikor Brazília hivatalosan is elismerte Mahmúd Abbász palesztin elnök kérésére.
Az év végére Brazíliához csatlakozott Argentína, Bolívia és Ecuador; 2011-ben pedig Antigua és Barbuda, Belize, Chile (a MENA-n kívüli legnagyobb számú palesztinnak ad otthont), Dominika, El Salvador, Grenada, Honduras, Peru, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Suriname, Uruguay és Venezuela.
2011 decemberében a Mercosur, a dél-amerikai gazdasági blokk, szabadkereskedelmi megállapodást írt alá Palesztinával. Azóta Guatemala és Haiti (2013), Saint Lucia (2015), Kolumbia (2018) és Saint Kitts és Nevis (2019) is elismerte az országot.
A Caricom, a karibi államok érdekeit képviselő politikai blokk tagsága körében is tovább nőtt a támogatottság. Izrael gázai politikájának elítélése közepette Barbados, Jamaica, Trinidad és Tobago, valamint a Bahamák 2024 áprilisának végén és májusának elején elismerték Palesztinát.
Ezzel Panama az egyetlen közép- és dél-amerikai ország, amely nem ismeri el Palesztinát. Izrael 1948-as létrehozása óta régóta szövetségese, rendőreit Izraelben képezték ki, és 2012-ben az ENSZ-ben Palesztina nem tag „megfigyelő állam” státusza ellen szavazott.
Azt is szeretné, ha az USA a Panama-csatorna tulajdonjogának kérdésében is mellette állna, amelyre Washington is kitűzött célt, és amelyet Trump is többször kiemelt.
