Szent István királyra emlékezünk, aki megteremtette az európai keresztény államot, ezzel alapot adva egy olyan országnak, amely a béke, a biztonság és a fejlődés ígéretét hordozta. A tűzijátékok és a felvonulások lassan már a kollektív emlékezet részévé váltak, egyfajta szimbólumként, amely a nemzeti büszkeséget és az egységet hivatott erősíteni.
Míg a Duna partján zajló ünnepségek reflektorfénybe kerülnek, érdemes megállni egy pillanatra, és feltápászkodni ebből az önfeledt örömből. A világ tele van fájdalommal, és a távoli tragédiák árnyéka a mi ünnepeinkre is rávetül. A gázai katasztrófa az egyik legkiemelkedőbb példája ennek. A képernyőkön keresztül látott felvételek, az ártatlan civilek szenvedése, a lerombolt otthonok és az elveszett életek a globális humanitárius krízis éles emlékeztetői, amelyek az ünnepelt békét és biztonságot éles ellentétbe állítják a jelen valóságával.
A kérdés, amely felmerülhet, az, hogyan ünnepeljünk méltósággal, miközben tudjuk, hogy mások szenvednek? Szent István öröksége nem csupán a hatalom és az állam megteremtéséről szólt. Az ő intelmei a békére, az igazságosságra és a szegények, idegenek támogatására is kitértek. Augusztus 20-a lehetne nemcsak a múltra való visszatekintés napja, hanem egyben a jövőre vonatkozó gondolkodásé is. A nemzeti ünnepeknek nem kell kizárniuk az egyetemes emberi értékeket. Épp ellenkezőleg: a valódi erő abban rejlik, ha egy nemzet képes az önvizsgálatra, arra, hogy a saját boldogságán és sikerein túl a világ többi részére is odafigyeljen.
Ahelyett, hogy elfordulnánk a fájdalmas valóságtól, Augusztus 20-a lehetőséget adhat arra, hogy tudatosítsuk: a békéért és a humanitárius segítségnyújtásért tett lépések a nemzeti felelősség részét képezik. A mai napon, amikor a magyar állam megalapítását ünnepeljük, gondoljunk azokra, akiknek nincs otthonuk, biztonságuk és békéjük. Az igazi nemzeti nagyság abban mutatkozik meg, ha a saját jólétünk megünneplése mellett nem feledkezünk meg a világot sújtó krízisekről.
Eközben pedig érdemes egy pillanatra megállni, és szembenézni a magyar kormány politikájának paradoxonaival. A kormány hivatalosan kiáll a béke mellett, ugyanakkor szoros szövetségi viszonyt ápol Izraellel. A palesztin-izraeli konfliktusban tanúsított magatartása sokak számára ellentmondásosnak tűnik. Miközben a magyar diplomácia békét hirdet, a gyakorlatban gyakran tartózkodik vagy Izrael-párti álláspontot képvisel az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon. Ez a fajta politikai cinizmus méltatlan az államalapítás ünnepén ünnepelt értékekhez. A valós empátia és a humanitárius szolidaritás nem lehet szelektív. Szent István öröksége, amely a rászorulók megsegítésére buzdít, nem korlátozható a földrajzi határokra vagy politikai érdekekre. Az igazi állami bölcsesség a következetességben rejlik, és abban, hogy a szavak és a tettek egybevágnak. Ebből a szempontból Augusztus 20-a felszólítás lehet a magyar állam számára is, hogy a békét ne csak a saját határain belül, hanem a globális színtéren is következetesen és őszintén képviselje.
